IV. György brit király
| IV. György | |
|
|
|
| Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királya | |
| IV. György (George IV) | |
| Uralkodási ideje 1820. január 29. – 1830. június 26. |
|
| Koronázása | London, Westminsteri apátság 1821. július 19. |
| Elődje | III. György |
| Utódja | IV. Vilmos |
| Hannoveri Királyság királya | |
| IV. György (Georg IV.) | |
| Uralkodási ideje 1820. január 29. – 1830. június 26. |
|
| Elődje | III. György |
| Utódja | IV. Vilmos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hannoveri-ház |
| Teljes neve | György Ágost Frigyes (George Augustus Frederick) |
| Született | 1762. augusztus 12. London |
| Elhunyt | 1830. június 26. (67 évesen) Berkshire, Windsori kastély |
| Házastársa | Karolina brunswick–wolfenbütteli hercegnő |
| Gyermekei | Sarolta Auguszta walesi hercegnő (1796–1817) |
| Édesapja | III. György brit király (1738–1820) |
| Édesanyja | Sarolta mecklenburg–sterlitzi hercegnő (1744–1818) |
IV. György (1762. augusztus 12. – 1830. június 26.), a brit Hannover-dinasztia negyedik uralkodója, Nagy Britannia és Írország Egyesült Királysága és Hannover királya 1820-1830 között, korábban ezen országok régense 1811-1820 között.
Régensségének és uralkodásának időszaka, a 19. század első negyede olyannyira mozgalmas és meghatározó volt Nagy-Britannia politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében (a brit parlamentarizmus fejlődése, az ipari forradalom, a napóleoni háborúk), hogy e korszakot az ország történelmében általában a "Régensség"-ként (The Regency) szokták összefoglalóan nevezni. Noha csekély szerepet játszott e változásokban, helyzete és ellentmondásos személyisége révén e korszak névadójává vált.
Ifjúi évei [szerkesztés]
Londonban született, III. Györgynek (1738–1820), akkor Nagy-Britannia Egyesült Királyságának és Írország királyának, Hannover választófejedelmének, és Sarolta királynénak (született Mecklenburg-Strelitzi hercegnőnek) első gyermekeként. Trónörökösként születése után nem sokkal apja után a walesi herceg címét kapta. Tehetséges gyermek volt, angol anyanyelvén felül hamar megtanult franciául, németül és olaszul is.
Amikor 1783-ban elérte a felnőttkort, mind apjától, mind a Parlamenttől jelentős évjáradékot kapott, saját palotába költözött, és zajos életet élt. Életmódja, valamint a Charles James Fox whig ellenzéki vezető iránti rajongása kiváltotta a tory beállítottságú király rosszallását. Apa és fia egyre jobban elhidegültek egymástól.
Nem sokkal nagykorúsítása után a herceg szerelmes lett a kétszeres özvegy Marie Anne FitzHerbertbe. Az asszony római katolikus vallású volt, az 1701-es örökösödési törvény (Act of Settlement) pedig - melynek a Hannoverek trónjukat köszönhették - kizárta a trónöröklésből mindazokat, akik katolizálnak vagy katolikussal kötnek házasságot. Ráadásul a király, III. György által 1772-ben szentesített törvény a királyi házasságokról (Royal Marriages Act) kimondta, hogy a királyi család tagjainak házasodásához a király és a Parlament jóváhagyása szükséges.
Apjának betegsége miatt 1811-től régensként uralkodott. A kabinettel szemben gyenge volt; például 1829-ben a miniszterek nyomására fogadta el a katolikusok emancipációjáról szóló törvényt, amelyet uralkodói esküjével összeegyeztethetetlennek tartott.
Régenssége alatt 1815-ben került sor a waterlooi csatára, ahol a brit csapatok legyőzték Napóleon császár erőit.
Gyermeke [szerkesztés]
Felesége Karolina braunschweigi hercegnő (1768. május 17. – 1821. augusztus 7.) volt, akitől 1820-ban megpróbált elválni, de ezt a whig ellenzék megakadályozta.
Egyetlen gyermekük, Sarolta walesi hercegnő (1796. január 7. – 1817. november 6.) Lipót szász-koburgi herceghez, a későbbi I. Lipót belga királyhoz ment feleségül, és első gyermekének születésekor gyermekágyban halt meg.
Források [szerkesztés]
- Szántó György Tibor. Anglia története. Budapest: Maecenas Könyvkiadó, 186-187. o. ISBN 963-7425-53-5 (1992)
- George IV. The official website of The British Monarchy. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
| Előző uralkodó: III. György |
|
Következő uralkodó: IV. Vilmos |

