III. György brit király
| III. György brit király | |
| III. György koronázási díszben (1762) | |
|
|
|
| Ragadványneve | Farmer George |
| Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága királya | |
| Uralkodási ideje 1760. október 25. – 1820. január 29. |
|
| Koronázása | Westminsteri apátság 1761. szeptember 22. |
| Elődje | II. György |
| Utódja | IV. György |
| Braunschweig-Lüneburg (Hannover) választófejedelme | |
| II. György hannoveri választófejedelem | |
| Elődje | II. György |
| Utódja | (az állam megszűnt) |
| Hannover királya | |
| Uralkodási évei | 1814–1820 |
| Elődje | (új állam) |
| Utódja | IV. György |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hannover-ház |
| Született | 1738. június 4. London |
| Elhunyt | 1820. január 29. Windsori kastély |
| Nyughelye | Windsori kastély Szent György-kápolnája 1820. február 16. |
| Házastársa | Sarolta Zsófia mecklenburg-strelitzi hercegnő |
| Gyermekei | György (1762) Frigyes (1763) Vilmos (1765) Sarolta (1766) Eduárd (1767) Auguszta Zsófia (1768) Erzsébet (1770) Ernő Ágost (1771) Ágost Frigyes (1773) Adolf (1774) Mária (1776) Zsófia (1777) Octavius (1779) Alfréd (1780) Amelia (1783) |
| Édesapja | Frigyes walesi herceg |
| Édesanyja | Auguszta Szász–Coburg–Gothai hercegnő |
III. György (1738. június 4. – 1820. január 29.), 1760-1820 között brit uralkodó
Tartalomjegyzék |
Származása és ifjúkora [szerkesztés]
A Hannover-ház első angliai születésű, angol anyanyelvű sarja.
Házassága [szerkesztés]
Uralkodásának kezdete [szerkesztés]
Trónrakerülésekor javában dúlt a hétéves háború (1756–1763), amelyből 3 év után Nagy-Britannia győztesként került ki. A háború következményeként Anglia elhódította Franciaországtól Kanadát.
Amerikai függetlenségi háború [szerkesztés]
Egyetlen vesztes háborúja az amerikai függetlenségi háború volt (1775–1783), amelyben Nagy-Britannia elveszítette 13 észak-amerikai gyarmatát.
Napóleoni háborúk [szerkesztés]
Uralkodása alatt tört ki a francia forradalom (1789–1799), amelynek leverési kísérleteibe Anglia is beavatkozott, 1793-ban hadat üzenve Franciaországnak. A francia forradalmi hadseregek azonban sikeresen védték meg országukat a rájuk támadó porosz, osztrák, spanyol és brit hadseregtől.
A francia forradalom végével a háborúk nem múltak el. Az 1799-ben hatalomra került Napoléon Bonaparte tábornok általános háborút indított Európa és a Brit-szigetek ellen. A első koalíciós háborúk kudarca után a britek 1802-ben megkötötték a franciákkal az amiens-i békeszerződést.
Még ebben az évben a György király bérgyilkosokkal megölette I. Pál orosz cárt (1796–1802), aki szövetségre lépett volna Bonaparte Napóleonnal. Utódja, I. Sándor cár (1802–1825) már Napóleon ellensége lett. György király hadiflottája több fontos tengeri győzelmet aratott, így 1798-ban Abukirnál a francia expedíciós flotta felett (nílusi csata), majd 1805-ben a Trafalgar-foknál az egyesített spanyol–francia flotta felett. A tengeren aratott hadi sikerek megakadályozták a Brit-szigetek ellen tervezett francia inváziót, bár a trafalgari csatában maga a Földközi-tengeri brit flottaparancsnok, Horatio Nelson altengernagy is elesett.
III. György miniszterelnöke, William Pitt sorra hozta létre a francia–ellenes koalíciókat, és támogatta az európai nagyhatalmakat Franciaországgal szemben. Anglia gazdaságának megtörése érdekében 1806. november 21-én Napóleon császár bevezette a kontinentális zárlatot, de mivel ezt számos semleges és csatlós ország is kijátszotta, végül nem ért el vele semmit. A szövetséges csapatok 1813-ban a lipcsei csatában legyőzték a császár csapatait, aki 1814-ben lemondott. Visszatérése után 1815-ben Napóleon a waterlooi csatában ismét döntő vereséget szenvedett a brit–porosz szövetséges hadaktól. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson (1814–1815) a briteknek ítéltek több jelentős gyarmatot (Indiát, a Jóreménység fokát), és megszereztek több, a tengerhajózás szempontjából fontos stratégiai pontot is, így Helgolandot, a Jón-szigeteket és Máltát.
Betegsége és halála [szerkesztés]
1801-ben Nagy-Britannia és Írország egyesítését kimondó uniós törvénnyel létrejött az Egyesült Királyság. Elhatalmasodó elmebaja miatt a királyt 1810-ben gondnokság alá helyezték, és 1811-től helyette régens, a későbbi IV. György brit király uralkodott.
Gyermekei [szerkesztés]
Feleségétől, Sarolta mecklenburg–strelitzi hercegnőtől (1744. május 19. – 1818. november 17.) 16 gyermeke született:
|
|
|
|
|
|---|---|---|---|
| IV. György | 1762. augusztus 12. | 1830. június 26. | |
| Frigyes | 1763. augusztus 16. | 1827. január 5. | |
| IV. Vilmos | 1765. augusztus 21. | 1837. június 20. | |
| Sarolta | 1766. szeptember 29. | 1828. október 6. | |
| Eduárd | 1767. november 2. | 1820. január 23. | |
| Auguszta Zsófia | 1768. november 8. | 1840. szeptember 22. | |
| Erzsébet | 1770. május 22. | 1840. január 10. | |
| Ernő Ágost | 1771. június 5. | 1851. november 18. | Hannoveri király. |
| Ágost Frigyes | 1773. január 27. | 1843. április 22. | |
| Adolf | 1774. február 24. | 1850. július 8. | |
| Mária | 1776. április 25. | 1857. április 30. | |
| Zsófia | 1777. november 3. | 1848. május 27. | |
| Octavius | 1779. február 23. | 1783. május 3. | |
| Alfréd | 1780. szeptember 22. | 1782. augusztus 20. | |
| Amelia | 1783. augusztus 7. | 1810. november 2. |
Források [szerkesztés]
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
További információk [szerkesztés]
- George III. The official website of The British Monarchy. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- Georg Schnath: Georg Ludwig. In Neue Deutsche Biographie 6. Berlin ann = 1964: Duncker & Humblot. 210–211. o. Online hozzáférés
| Előző uralkodó: II. György |
|
Következő uralkodó: IV. György |

