Wallis Simpson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallis Simpson
Wallis Simpson -1936.JPG
Wallis Simpson
Született
1896. június 19.
Elhunyt
1986. április 24. (89 évesen)
Párizs
Házastársa VIII. Eduárd brit király

Elizabeth Wallis Warfield (1896. június 19.1986. április 24.), többszörösen elvált amerikai asszony, később pedig Windsor hercegnéje volt. Harmadik férje VIII. Eduárd brit király 1936-ban azért mondott le a trónról, hogy elvehesse feleségül.

Családja és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teackle Wallis Warfield és Alice Montague egyetlen gyermekeként született, Észak-Amerika Pennsylvania államának Blue Ridge Summit nevű városában, egy hotelhez tartozó nyári rezidenciában, közel Maryland állam határához. (A hotel neve: Monterey Inn). Szülei házasságkötésének pontos időpontja nem ismert, ahogy Elizabeth - becenevén Bessie - születésének pontos ideje is kétséges, mivel egyes feltételezések szerint 1895. november 19-én jött világra, nem pedig 1896 júniusában.

Apja, Teackle egy lisztkereskedő, az 1875-ben polgármesternek megválasztott Henry Mactier Warfield (Henryt környezete csak úgy jellemezte, hogy „egyike Baltimore legnépszerűbb és legismertebb polgárainak”) ötödik, legfiatalabb fiaként született. Anyja, Alice egy biztosítási értékesítő, bizonyos William Montague lánya volt.

Bessie édesapjának és édesanyjának nővérét is Elizabeth-nek hívták, az ő tiszteletükre kapta a lány ezt a keresztnevet, s fiatalkorában hivatalosan még a Bessie Wallis nevet használta. Szülei házasságkötésének időpontja máig tisztázatlan, habár Wallis saját bevallása szerint ez 1895 júniusában történt, bár felmerült már lehetséges dátumként az 1895. november 19. és az 1896. június 19. is, ami azt jelentené, hogy Simpson már szülei esküvője előtt világra jött.

A lányt már élete egész korai szakaszában hatalmas családi tragédia érte: 1896. november 15-én ugyanis tuberkulózis következtében édesapja meghalt. Az első pár évben Wallis és anyja az elhunyt édesapa vagyonos, agglegény testvére, bizonyos Solomon Davies Warfield jóindulata révén nem kerültek az utcára. (Solomon volt az alapítója, egyben elnöke is a Continental Trust vállalatnak.) Egy darabig ennél a nagybácsinál laktak, egy négyszintes ház tetőterében, az East Preston utca 34-es házszám alatt. 1901-ben Wallis anyai nagynénje, Bessie Merryman hirtelen megözvegyült, s egy év múlva maga mellé is vette négyszobás, baltimore-i házába húgát és annak kislányát, a West Chase utca 9-es számú épületébe, ahol egy évig maradtak, amíg Alice ki nem bérelt saját és lánya számára egy apartmant, majd pedig egy saját családi házuk lett. 1908-ban Alice ismét férjhez ment, John Freeman Rasinhez, egy prominens demokrata pártfőnök fiához.

1910. április 17-én Wallis Krisztus Episzkopális Egyházában konfirmált, Baltimore-ban. 1912 és 1914 között a lány felvételt nyert egy rendkívül színvonalas és drága iskolába, az Oldfields Schoolba, Maryland állam legelőkelőbb leányintézetébe, melynek költségeit apai nagybátyja, Mr. Warfield fizette. Ebben az intézményben sok, vagyonos barátra tett szert a lány, köztük volt a gazdag örökösnő, Renée du Pont (T. Coleman du Pont szenátor lánya), és Mary Kirk is (az ő családja alapította a Kirk Silverware nevű, evőeszköz-gyártó vállalatot). Wallis már iskolás éveiben is kitűnő érzékkel választotta ki ruháit, és igen sok időt és energiát fordított stílusos megjelenésére.

Első házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1916 áprilisában ismerkedett össze későbbi férjével, Earl Winfield Spencer Jr.-ral, az amerikai haditengerészet pilótájával a floridai Pensacolában, épp amikor Wallis látogatóban volt unokatestvérénél, Corinne Mustinnál. Ez volt az az időszak, amikor a fiatal lány körülbelül két hét leforgása alatt két repülőgép-szerencsétlenségnek is a szemtanúja volt, ami nála örökké tartó félelmet jelentett a repüléstől. A szerelmesek 1916. november 8-án álltak oltár elé Krisztus Episzkopális Egyházában, Baltimore-ban, ám sajnos hamar világossá vált az ifjú feleség számára férje súlyos alkoholizmusa. A férfi még azelőtt is leitta magát, mielőtt a pilótafülkébe ült volna, s egyszer még bele is zuhant a tengerbe, ám szerencsésen, sértetlenül megmenekült a haláltól.

Miután az Amerikai Egyesült Államok 1917-ben belépett az Európában zajló első világháborúba, Spencert mint első parancsnokot San Diego-ba, a Coronado katonai kiképző bázisra, ismertebb nevén a North Island-i Tengerészeti Légiállomásra küldte az amerikai haditengerészet, ahová természetesen az asszony is elkísérte őt, ahol 1921-ig kellett maradniuk. 1920-ban Eduárd walesi herceg, az asszony harmadik férje, látogatóba érkezett San Diegóba, ám Spencer és Wallis akkor még személyesen nem találkozott vele. Egy évvel később Spencer négy hónapig különváltan élt feleségétől, ám 1921 tavaszán, Washingtonban kibékültek. (San Diego után a férfit Washingtonba küldte a haditengerészet.) Nem sokkal ezután a házaspár ismét összeveszett, s szétköltöztek, 1922-ben pedig, amikor Spencert a kormány a Távol-Keletre vezényelte mint a USS Pampanga nevű őrhajó parancsnokát, Wallis szerelmi afférba keveredett egy argentin diplomatával, bizonyos Felipe Espillel. 1924 januárjában Wallis és nemrég megözvegyült unokatestvére, Corinne, Párizsba utazott, mielőtt egy csapatszállító, a USS Chaumont fedélzetén elhajózott volna férjéhez a Távol-Keletre, ahol a pár egy rövid időre, Wallis betegsége alatt ismét együtt élt, majd az asszony, a felépülése után, Hong Kongba ment.

Egy olasz diplomata, aki emlékszik az asszonyra a Kínában töltött, ún. Warlord nevű időszakából, ezt mondta Wallisról: ,,„Briliáns társalgó és jó érzékkel mindig tudja, milyen témát hozzon fel a beszélgetés során, hogy szórakoztassa a többieket." A kínai diplomata és politikus, Wellington Koo második felesége, Hui-lan Koo asszony szerint, aki ugyancsak ismerte az amerikai nőt, Wallis az ott tartózkodása alatt mindössze egy mondatot tanult meg kitűnően mandarin nyelven, méghozzá azt, hogy: ,,„Hé, fiú, tölts nekem egy pohár pezsgőt!” Wallis körbeutazta Kínát, de egy darabig Pekingben maradt újdonsült barátaival, Katherine és Herman Rogersszel, akik utána még sokáig jóban voltak a nővel. Spencer egyik tiszttársának és barátjának felesége, bizonyos Milton E. Miles asszony szerint akkoriban ismerkedett meg Wallis Galeazzo Ciano olasz gróffal, Mussolini vejével, aki külügyminiszteri minőségben járt a Távol-Keleten, s akivel az asszonynak állítólag volt egy futó kalandja is. (Mrs. Miles elmondása szerint Wallis teherbe esett a gróftól, ám az asszonyon elvégzett abortusz sajnos kontármunkának bizonyult, ugyanis ez lehetett az oka a nő későbbi meddőségének.) A szóbeszéd szerint, habár ez is csak feltételezés, Ciano neje, Edda Mussolini tagadta férje intim viszonyát az amerikai nővel. Wallis több mint egy esztendőt töltött Kínában. 1925 szeptemberében ő és Spencer visszatértek az USÁ-ba, habár utána már külön éltek egymástól, s végül 1927. december 10-én hivatalosan is elváltak.

Második házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A válás idején Wallisnak már szerelmi kapcsolata volt egy bizonyos Ernest Aldrich Simpsonnal, egy angol-amerikai férfival, aki egy hajózási cég vezető tisztségviselője és egykori tisztje is volt, V. György gyalogsági regimentjében. Simpson elvált ember volt, exneje pedig Dorothea, akitől egy lánya is született, Audrey. Wallis és Ernest 1928. július 21-én házasodtak össze a londoni Chelsea Anyakönyvi Hivatalban. (Az asszony a franciaországi Cannes-ból, ahol épp barátaival, Mr és Mrs Rogersszel tartózkodott, telegrafált kérőjének, Mr Simpsonnak, hogy elfogadja a férfi házassági ajánlatát.) Az újdonsült házasok az esküvő után ideiglenesen Mayfairben, egy bútorozott családi házban rendezkedtek be, s négyfős személyzetük isvolt . 1929-ben az asszony elhajózott az USÁ-ba, beteg édesanyjához, aki Rasin halála után egy jogi asszisztens, bizonyos Charles Gordon Allen felesége volt akkoriban.

A kirándulás ideje alatt volt a Wall streeti tőzsdekrach is, ennek során Wallis befektetései is becsődöltek, akárcsak jó néhány embernek abban a bizonyos októberi hónapban, ráadásul az asszony édesanyja november 2-án (éppen halottak napján), nincstelenül halt meg ennek következtében. Ezt követően Wallis visszautazott Angliába, s azonnal belevágott a hajózási üzletbe, amit úgy látszott, nem érintett a frissen kitört gazdasági világválság, s lassanként igen szép jövedelmet hozott az asszonynak, így megtehette, hogy férjével együtt átköltözött egy hatalmas lakásba, ahol még nagyobb személyzetük volt, mint előző házukban.

Kapcsolata kezdete a walesi herceggel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wallis egy barátnője, bizonyos Consuelo Thaw révén, megismerkedett Thelma asszonnyal, Eduárd walesi herceg egykori szeretőjével, más néven Lady Furnesszel. 1931. január 10-én Lady Furness bemutatta az amerikai asszonyt a walesi hercegnek, Anglia trónörökösének, V. György király és Teck Mária brit királyné legidősebb fiának. 1931 és 1934 között a herceg több társasági eseményen is összefuthatott a Simpson házaspárral, a trónörökös pedig be is mutatta Wallist a királyi udvarban, Ernest Simpson pedig onnantól kezdve különböző pénzügyletekben vett részt, melyekbe sajnos sorra belebukott, így kénytelen volt egymás után felmondani kiszolgáló személyzete tagjainak. 1934 januárjában Lady Thelma New York-ba utazott, addig pedig állítólag Wallis vette át a helyét Eduárd ágyában, amiről V. György is tudomást szerzett, s kérdőre vonta fiát, aki mindezt letagadta, annak ellenére, hogy a herceg személyzetéből többen is látták együtt az asszonyt és Eduárdot in flagranti. Wallis hamarosan elkergette a herceg közeléből elődjét, Furness asszonyt, s megakadályozta, hogy ismét Eduárd közelébe férkőzzön, egyúttal pedig eltávolította a herceg baráti köréből annak szívbéli barátját, az angol-amerikai származású textilgyár-örökösnőt, Freda Dudley Ward asszonyt is, aki a pletykák szerint ugyancsak szeretője volt a walesi hercegnek. 1934 végén úgy tűnt, Wallis és Eduárd kapcsolata, még a herceg rokonszenves hozzáállása ellenére is, helyrehozhatatlanul tönkrement, nagyrészt az asszony uralkodó természete és illetlen viselkedése miatt, ami olykor kényelmetlen helyzetbe hozta családja előtt a trónörököst. (Mindezek ellenére Eduárd hivatalos életrajzírója szerint a herceg ,,szolgai módon függött az asszonytól".)

Wallis, saját bevallása szerint, egy tengeri utazáson, bizonyos Lord Moyne magánjachtján, a Rosaurán szeretett bele a walesi hercegbe, 1934 augusztusában. Egy estélyen, a Buckingham Palotában mutatta be a herceg Wallist a királynak és a királynénak, minden etikettet mellőzve, s elsősorban az asszony házasságának történetét mesélte el szüleinek Eduárd, valamint arról beszélt nekik, hogy az elvált embereket általában véve, sajnos kirekesztik a királyi udvarból. A szerelmes férfi pénzzel és ékszerekkel halmozta el kedvesét, egy évvel később, 1935 februárjában pedig már körutazást is tettek Európában. Eduárd udvartartásának tagjai egyre inkább óva intették volna a herceget ettől a kapcsolattól, mivel az már kezdte elterelni urukat hivatalos kötelezettségeitől.

Wallis állítólagos szerelmi ügyei a herceg mellett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935-ben, a Fővárosi Rendőrkapitányság különleges ágazatának feje azt mesélte a fővárosi rendőrfelügyelőnek, hogy Wallisnak állítólag egyszerre volt viszonya a walesi herceggel és egy bizonyos Guy Marcus Trundle-lel is, aki a szóbeszéd szerint a Ford Motor Company alkalmazottjaként dolgozott akkoriban.

Eduárd és Wallis halála óta először 2003-ban hoztak nyilvánosságra korabeli beszámolókat a nő és lehetséges szeretői intim viszonyáról, habár ezen pletykák valóságtartalma még most is kétséges, ám az asszonynak szerelmi kapcsolata lehetett Eduárd herceggel egyidőben egy bizonyos Val Bailey kapitánnyal is, legalábbis a tiszt saját bevallása szerint. A történésznő, Susan Williams szerint a kapitány állítólag jól ismerte Trundle-t is, Bailey édesanyja pedig ugyancsak viszonyt folytatott a Ford Motor Company dolgozójával, méghozzá majdnem húsz évig.

VIII. Eduárd király lemondásának körülményei, házassága Wallisszal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1936. január 20-án, Sandringham-ben elhunyt V. György angol király, halálával pedig legidősebb fia, Eduárd walesi herceg automatikusan átvette tőle a koronát VIII. Eduárd néven. Január 21-én, az ilyenkor megszokott protokollt felrúgva az új király, miközben hivatalosan is kihirdették trónralépési kiáltványát a Szent James Palota ablakából, hivatalosan is bejelentette eljegyzését a papíron még mindig férjezett Wallis Simpsonnal.

A király ezt követő viselkedése és házassága az elvált amerikai nővel, népszerűtlenné tette az uralkodót nem csupán népe, de a királyi család és a konzervatív gondolkodású kormánytagok körében is. Az özvegy királyné, Mária és Eduárd öccse, Albert Frigyes Artúr György yorki herceg ugyancsak óva intette a királyt ettől a frigytől, habár a második világháború előtti Angliában a média továbbra is tisztelni látszott a monarchia ősi intézményét, s inkább a külföldi lapok cikkeztek sokat a boldog párral kapcsolatos, aktuális dolgokról. Az Egyesült Királyság uralkodója, az anglikán egyház legfőbb feje számára, egészen 2002-ig tilos volt olyan házastársat választani, aki egyszer már volt házas, ráadásul még mindig egy fedél alatt él a volt férjével vagy feleségével a válás után. A brit monarchia alkotmánya szerint a királynak együtt kell működnie az anglikán egyházzal, ám VIII. Eduárd házassága Wallisszal épphogy ellentmondott a birodalom teológiai tanításainak, továbbá az angol és a gyarmati kormányzatok úgy vélték, komoly aggályok merülhetnek fel a kétszeresen elvált amerikai nő ellen mind politikai, mind pedig erkölcsi és társadalmi szempontból, mivel az asszony nem csak hogy más nemzetiségű, mint a király, de még nemesi származása sincs, tehát alkalmatlan lenne a királynéi címre. Wallis valóban azt tapasztalhatta nap mint nap a brit és számos angol gyarmati társadalom részéről is, hogy ellenszenvvel viseltetnek iránta ez ügyben, az asszonyt pedig csak úgy emlegették, mint „a mértéktelen becsvágyú nőt”, aki elcsábította a királyt annak vagyona és rangja miatt.

Amikor már biztossá vált az asszony számára, hogy a király nőül veszi, azonnal kérvényezte is házassága felbontását Mr Simpsonnal, s mindezt arra alapozta, miszerint nem ő, hanem férje követett el házasságtörést, méghozzá Wallis gyermekkori barátnőjével, bizonyos Mary Kirkkel, mialapján a bíróság 1936. október 27-én hivatalosan is kimondta a válást. Még az év novemberében VIII. Eduárd egyeztetett Stanley Baldwin brit miniszterelnökkel, hogy együtt kitalálják, mégis mi módon tarthatná meg a koronát a király anélkül, hogy fel kell kellene adnia a Wallisszal kötendő házassági terveit. Az uralkodó még azt a megoldást is elfogadta volna, hogy szerelmével ún. morganatikus, vagyis rangon aluli házasságot kössön. Így Eduárd megtarthatta volna trónját, ám ha feleségül veszi Wallist, az asszonynak soha nem járt volna ki a királyné megszólítás és a királynéi jogok és kötelezettségek, ám ezt a lehetőséget mind Baldwin, mind pedig a brit fennhatóság alá tartozó ausztrál és dél-afrikai miniszterelnökök határozottan visszautasították. Ennek értelmében, ha a király úgy döntene, mindezek ellenére, hogy nőül veszi szeretőjét, a brit kormány egyöntetűen arra lenne kénytelen felszólítani az uralkodót, hogy mondjon le a trónról, ami komoly alkotmányos válságot idézne elő a monarchián belül. Házassági terveik 1936 december elején váltak közismertté az egész Egyesült Királyságban, s az ennek következtében kialakult negatív visszhang miatt Wallis úgy döntött, elhagyja az országot. Elkocsikázott Franciaország déli részére, hogy elmeneküljön az újságírók kíváncsi tekintete elől, akik utána még három hónapon keresztül ostromolták Cannes közelében a Lou Viei nevű villát, ahol közeli barátai, egy házaspár, Herman és Katherine Rogers bújtatták őt.

Kényszerű száműzetése alatt a király esetleges lemondásával kapcsolatban komoly nyomás nehezedett az asszonyra a király főudvaronca, Lord Brownlow által, aki megpróbálta meggyőzni Wallist, vegye rá VIII. Eduárdot döntése visszavonására. 1936. december 7-én Lord Brownlow sajtótájékoztatót tartott, amelyen felolvasta az asszony nyilatkozatát, amelyet a férfi segített neki megfogalmazni, s amely szerint Wallis hajlandó lemondani a királlyal kötendő házasságról, ám Eduárd akkorra már szilárdan elhatározta, hogy mindezek ellenére nőül veszi kedvesét. John Theodore Goddard, Wallis jogtanácsosa azt nyilatkozta az eset kapcsán akkoriban, hogy: ,, Ügyfelem kész volt bármit megtenni azért, hogy megoldja ezt a szituációt, csakhogy az ügynek egy másik végkimenetelt gondolt ki a király. " Ez a nyilatkozat tulajdonképpen azt jelezte, VIII. Eduárd nem talált más módot arra, hogy feleségül vegye az asszonyt, csak ha lemond a trónjáról.

1936. december 10-én VIII. Eduárd, három öccse (York hercege, aki Eduárd lemondása után VI. György néven, december 11-én lépett trónra, valamint Gloucester hercege, és Kent hercege) jelenlétében aláírta hivatalos lemondó nyilatkozatát. Ennek következtében a Parlament kénytelen volt különleges jogszabályok beiktatására, másnapra pedig véglegesítette a király lemondását az angol koronáról, ír királyi címéről pedig december 12-én lépett életbe lemondása. 1936. december 11-én VIII. Eduárd élő rádióbeszédében a következő szavakat intézte népéhez: ,, Lehetetlennek éreztem, hogy ezt a nehéz terhet felelősséggel viseljem és megtegyem kötelességem mint király, ahogy szeretném, annak az asszonynak a segítsége és támogatása nélkül, akit szeretek. " A hatalmas sajtóvisszhang elől Eduárd Ausztriába menekült, ahol az Enzesfeld kastély vendége volt egy darabig, melynek tulajdonosa nem más volt, mint Kitty de Rothschild báróné és Eugen de Rothschild báró.

A herceg kénytelen volt távol maradni Wallistól, legalábbis addig, míg teljesen le nem zárult az asszony és férje bontóperének eljárása. 1937 májusában végül papíron is sikerült pontot tenni az ügy végére, s Wallis újból felvehette leánykori nevét, a Warfieldet. A szerelmesek aztán újra találkozhattak egymással május 4-én a de Candé kastélyban, Franciaországban, Monts megyében. Egy hónappal később, június 3-án, ugyanabban a villában a pár összeházasodott, habár egybekelésük időpontjául először még Eduárd édesapja, V. György király 72. születésnapját tervezték, s így Mária királyné, a herceg édesanyja azt gondolta, fia direkt azért akart azon a napon megesküdni, hogy ezzel is megalázza a királyi családot, ezért közülük senki nem volt jelen az esküvőn. Wallis egy Mainbocher stílusú, világoskék színű menyasszonyi ruhát viselt a szertartáson, így ez a modell később róla kapta az ún. Wallis-kék elnevezést. Házasságukból nem született gyermek. Még azév novemberében az asszony volt férje, Ernest Simpson nőül vette állítólagos szeretőjét, Mary Kirk kisasszonyt. (Wallis Miss Kirk-re hivatkozva adta be annak idején a válókeresetet férje ellen, akit azzal vádolt, hogy ezzel a nővel követett el házasságtörést.)

A titkos, ellenzett esküvő következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A házasságkötés után Eduárd öccse, Albert György, akkorra már VI. György király, a Windsor hercege rangot adományozta oda bátyjának, mindennek ellenére az uralkodó a brit kormány nyomására, határozatba vette azt is, hogy Wallist, azaz a windsori hercegnét, Eduárddal ellentétben nem illeti meg a ,, királyi fenség " nevű megszólítás. Ezen törvény értelmében a hercegné a saját részére ugyan nem kapta meg a királyi rangot, hanem azt tulajdonképpen megosztva viselhette anyósával, az akkor már özvegy Mária anyakirálynéval, és sógornőjével, György király feleségével, Elizabeth Bowes-Lyonnal. Az első időkben a királyi ház még hivatalosan sem volt hajlandó elismerni Wallist windsori hercegnéként, ami a Windsor-ház és Eduárd herceg kapcsolatának bizony egyáltalán nem tett jót, habár a férfi azért még a lemondása után is alkalmanként meglátogatta édesanyját és testvéreit. Néhány életrajzíró azt állítja, hogy Erzsébet királyné, Eduárd sógornője rendkívül ridegen viszonyult a windsori hercegnéhez a György trónra kerülésében játszott nem kis szerepe miatt. (A királyné később azt sugallta ezzel, hogy férje korai halálában szerepet játszhatott a hirtelen nyakába szakadó felelősség is, amely a birodalom kormányzásával járt együtt. Erzsébetet az is rosszallással töltötte el, hogy Wallis állítólag már akkor királyi hitvesként viselkedett, mikor még csupán Eduárd szeretője volt, nem pedig a felesége.) Ezeket a híreszteléseket Erzsébet királyné közeli barátai természetesen tagadták, s Grafton hercege egyszer azt írta, hogy: ,, A királyné soha nem mondott semmi csúnya dolgot a windsori hercegnéről, hacsak nem tud mégis legalább egy olyan esetet említeni a hercegné, amikor Erzsébet rosszul bánt vele. " A windsori hercegné szűk baráti társaságában állítólag csak úgy emlegette Erzsébet királynét, mint ,,Mrs Temple" vagy egyszerűen csak ,,Cookie". (Ezekkel a gúnyosnak tűnő elnevezésekkel Wallis állítólag csupán arra akart utalni, Erzsébet milyen visszafogott és szolid személyiség, valamint hogy igen csak szereti a finom ételeket. Az akkori trónörököst, Erzsébet hercegnőt, később II. Erzsébet királynőt csak úgy emlegette, mint ,,Shirley", vagy ,,Shirley Temple".) A hercegné keserűen vette tudomásul, hogy megtiltották számára a királyi rang viselését, valamint azt is, hogy férje rokonai továbbra sem voltak hajlandóak őt családtagként elfogadni. (Mindezek ellenére Wallist és Eduárdot házi személyzetük tagjai otthon ,,Őkirályi Fenségek"-nek szólították, akárcsak a házaspár közeli baráti köre.) Az egykori Fasiszták Brit Egyesülete vezetőjének, Oswald Mosleynak felesége, lánykori nevén Diana Mitford azt állította, hogy személyesen is ismerte a windsori hercegnét és Erzsébet királynét, ám csak Wallisszal voltak barátnők, mivel a királyné láthatóan ellenszenvvel viseltetett sógornője iránt, mely érzésnek úgy tűnik volt egy kívülállók számára ismeretlen, mélyebb oka is.

A II. világháború időszaka, hatása a hercegi pár életére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút megelőző években a házaspár Franciaországban rendezkedett be. 1937-ben Eduárd és újdonsült felesége kapcsolatépítő látogatást tett az Adolf Hitler által kormányzott náci Németországban, Berchtesgadenben (Hitler rezidenciája), sokak felháborodására, mivel a windsori herceg családja köztudottan gyűlölte a náci vezetőt és antiszemita nézeteit. Hitler állítólag olyan megnyerő egyéniségnek találta a hercegnét, hogy később úgy nyilatkozott róla: ,, Jó királyné válna belőle. " Manapság egyre inkább megerősítést nyer az a korabeli feltételezés, miszerint sok kormány arra gyanakodott akkoriban, hogy a windsori hercegné a náci diktatúra egyik politikai besúgója volt, ráadásul olykor maga Wallis is tett ilyen kétértelmű, tréfás megjegyzéseket a férjének szóló leveleiben. Az 1930-as években még az FBI is összeállított egy külön aktát a windsori hercegnéről mint lehetséges náci-szimpatizánsról, sőt, az egykori württembergi herceg szerint Wallis Londonban Joachim von Ribbentrop náci vezér szeretője lett. (A második világháború alatt Wallis állítólag az éjjeli szekrényén tartotta Ribbentrop aláírt fényképét is.) 1939-ben, a II. világháború kitörésekor Wallis férje, Eduárd katonatiszti posztot kapott országa vezérkarának franciaországi állomáshelyén. William Edmund Ironside, Ironside 1. bárójának fia szerint Wallis még az őt negatívan méltató pletykák ellenére is megőrizte baráti viszonyát az általa kedvelt fasiszta szimpatizánsokkal, mely feltételezést látszottak megerősíteni a francia és a belga nemzetvédelem által összegyűjtött információk is. Amikor a németek megszállták Észak-Franciaországot, s bombázták Angliát 1940 májusában, a windsori hercegné közönyösen azt nyilatkozta egy amerikai újságírónak, hogy: ,, Nem mondhatnám, hogy sajnálom a brit népet. " A német hadsereg csapatainak gyors előrenyomulása miatt a herceg és a hercegné jobbnak látták, ha párizsi rezidenciájukat elhagyva, délre hajóznak, először Biarritz városába, ezt követően pedig júniusban Spanyolországba, ahol Wallis állítólag azt mondta az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének, Alexander W. Weddellnek, hogy: Franciaország elveszett, mert ,, belül fertőzött ". Júliusban a házaspár átköltözött Lisszabonba, Portugália fővárosába, ahol egy ideig egy bizonyos Ricardo de Espirito Santo nevű bankár házában laktak, akiről akkoriban sokan úgy hitték, a németeknek kémkedik. Augusztusban a hercegi pár egy kereskedelmi hajózási útvonalon a Bahamákra utazott, ahol Eduárdot megtették a szigetek kormányzójává, Wallist pedig öt évre jelölték ki mint kormányzónét, ezen kívül pedig a Vörös Keresztnél is aktív szolgálatot teljesített a hercegné, valamint a Bahamákra vonatkozóan kidolgozott egy afféle kampányt is, az ottani csecsemők szociális és egészségügyi életkörülményeinek a javítására. A brit sajtó igen erősen bírálta őt az Egyesült Államokban tapasztalt extrém vásárlási szenvedélye miatt, miközben Anglia egyszerű emberei nyomorban tengődtek a kemény háborús viszonyok közepette, sokszor áramszünetben, s minden élelmiszer-fejadagjukat okosan kellett beosztaniuk a mindennapokban, hogy túléljék azt a nehéz időszakot. Amikor a Bahamákon élt, nénikéjéhez írt leveleiben kinyilatkoztatta rasszista érzelmeit az ottani lakosokkal szemben: ,, lusta, túl nagy iramban szaporodó négerek...! " (Ez a fajta ellenséges hozzáállás a más bőrszínűek felé állítólag még Wallis neveltetésében gyökerezett.) Winston Churchill kényszerét érezte annak, hogy kifogást emeljen a windsori herceg egyik sajtónyilatkozata ellen, amit a politikus úgy értelmezett, hogy Eduárd nem hisz teljes szívvel Anglia világháborús, végső győzelmében. A hercegi pár ismeretségi körébe tartozó Charles Bedaux-t 1943-ban árulás vádjával letartóztatták, ám a férfi öngyilkos lett miami-i cellájában, mielőtt még elkezdődhetett volna ügyében a bírósági tárgyalás. A brit közvélemény úgy látszott, végleg elvesztette minden bizalmát a hercegnében; Sir Alexander Hardinge például azt írta, hogy Wallis gyanítható, erősen anti-brit tevékenykedései annak a bosszúvágynak tudhatóak be, amit a hercegné érez Nagy-Britannia népe iránt, nyilván amiatt, hogy nem akarták őt elfogadni királynéjuknak. A náci Németország II. világháborús, végső veresége után, 1945 májusában Wallis és férje visszatért Franciaországba, s onnantól kezdve egész visszavonult életmódot folytattak. Akkori híresztelések szerint az ékszerlopást a háttérből maga a brit királyi család irányította, hogy így kíséreljék meg visszaszerezni őket, melyeket még a windsori herceg vett magához a koronaékszerek közül. (Egyes feltételezések szerint maguk a Windsor-ok akartak biztosítási csalást elkövetni, s állítólag olyannyira biztosak voltak abban, hogy tervük sikerül, hogy még egy nagy értékű, külön bankbetétet is létrehoztak a következő évben, a biztosítótól kapott kárpótlási összeg részére. 1960-ban azonban Richard Dunphie magára vállalta a bűneset elkövetését, az ellopott darabok mégis csupán egy kis részét képezték a Windsor-ház akkori, teljes ékszergyűjteményének. A kollekcióban éppúgy megtalálhatóak voltak a magán úton vásárolt ékszerek, mint például a windsori herceg által örökölt darabok, vagy mondjuk azok, amelyeket a walesi herceggé való beiktatása alkalmából kapott családjától.) 1952 februárjában elhunyt a tüdőrákban szenvedő VI. György király, bátyja, a windsori herceg pedig hazatért Angliába a temetésre. Egy évvel később a párizsi önkormányzat felkínált a hercegi pár számára egy házat Franciaországban. Wallis és férje a Párizs külvárosában található Neully-sur-Seine nevű városrészbe költözött, a du Champ d'Entraînement 4-es szám alá. Életük hátralévő részét itt töltötték, ideális nyugdíjas házaspárként. A hercegi pár vett a közelben, Párizs Gif-sur-Yvette nevű külvárosában egy második ingatlant is, a Moulin de la Tuilerie-t, más néven a "The Mill"-t. Új szomszédaikkal, Oswald és Diana Mosley-val közeli barátságot kötöttek. Évekkel később Diana azt állította, hogy Eduárd és Wallis megosztotta vele és Oswald-dal a Hitlerrel és a nácizmussal kapcsolatos nézeteit, s azt is, hogy a néhai diktátor állítólag személyesen kérte fel a hercegi párt arra, hogy segítsenek neki elpusztítani a kommunizmus ideológiáját, bármilyen eszközzel. Amint azt maga Eduárd írta a new york-i Daily News nevű lapba, 1966. december 13-án: ,, ... mind Nagy-Britannia, mind pedig egész Európa érdeke az, hogy Németország soha ne hagyjon fel azzal, hogy Kelet-Európában örökre megszüntesse a kommunista nézeteket ... "

A hercegi pár nyugdíjas évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965-ben Wallis és Eduárd Londonba látogattak, mivel a herceg átesett ott egy retinaleválás okozta szemműtéten. Az operáció után II. Erzsébet királynő, és Marina kent-i hercegnő meglátogatta a házaspárt. A herceg húga, Mária hercegnő mindössze 10 nappal a halála előtt szintén ellátogatott bátyjához és Wallishoz. A hercegnő gyászszertartásán Eduárd a feleségével jelent meg, a westminsteri apátságban. Egy évvel később, 1967-ben Wallis és a herceg -ugyancsak nyilvánosan- Londonban együtt mutatkoztak az angol királyi család társaságában, Eduárd édesanyja, a néhai királyné, Teck-i Mária születésének 100. évfordulója alkalmából, amikor is II. Erzsébet királynő ünnepélyesen leleplezte apai nagyanyja díszes emléktábláját, aki még 1953-ban hunyt el, 85 éves korában, 17 évnyi özvegység után. Eduárd utolsó éveiben II. Erzsébet és annak legidősebb fia, Károly wales-i herceg még látogatást tettek nála és Wallisnál, Párizsban, csupán röviddel a windsori herceg halála előtt, mely 1972-ben következett be. Eduárd rákban hunyt el, temetésére özvegye, a hercegné Angliába utazott, ahol ott tartózkodása idejére a Buckingham Palotában szállásolták el őt. Az özvegy windsori hercegné 1986. április 24-én halt meg, 89 éves korában, párizsi rezidenciáján, a Bois de Boulogne-ban. Gyászszertartására a windsori kastély Szent György kápolnájában került sor, a megjelentek közt volt II. Erzsébet brit uralkodó, s annak férje, Fülöp edinburgh-i herceg is, ezen kívül az anyakirályné, vagyis Elizabeth Bowes-Lyon, és Alíz gloucesteri hercegnő, valamint Károly walesi herceg, s felesége, Diána hercegné. Az asszony férje, a herceg mellett nyugszik a windsori kastély közelében fekvő Royal Burial Ground-ban. Sírfeliratán ez áll: ,, Wallis, Windsor hercegnéje "

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]