Edda Mussolini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edda Ciano Mussolini
Adhemar de Barros e Edda Ciano Mussolini - 1939.jpg
Edda Ciano Mussolini és Adhemar de Barros 1939-ben
Születéskori neve Edda Mussolini
Született 1910. szeptember 10.
Flag of Italy (1861-1946).svg Forlì
Elhunyt 1995. április 9. (84 évesen)
olasz Róma
Házastársa Galeazzo Ciano

Edda Mussolini (Forlì, Olaszország, 1910. szeptember 10.Róma, 1995. április 9.) Benito Mussolini olasz fasiszta politikus, Olaszország diktátori hatalmú miniszterelnökének elsőszülött lánya, gróf Galeazzo Ciano olasz fasiszta politikus, külügyminiszter felesége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910. szeptember 10-én, Romagna tartomány Forlì nevű városában, az olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini másodszülött gyermekeként látta meg a napvilágot, anyja pedig Rachele Guidi volt, Mussolini szeretője, később második felesége. Eddának volt egy féltestvére (Benito Albino Mussolini) is, apja előző feleségétől, Ida Dalser-től. A lány szülei csak 1915. decemberében házasodtak össze, majdnem hat évnyi együttélés után. Eddának még egy húga (Anna Mária) és három öccse (Viktor, Brúnó, Románó) is született.

Kisgyermekként Edda édesanyjával kettesben élt Forlì városában, miközben Benito Mussolini az Il Popolo d'Italia nevű lap szerkesztőjeként tevékenykedett Milánóban. 1922. októberében Mussolini lett Olaszország miniszterelnöke, 1925. januárja után pedig az ország diktátorává is vált. Még az év márciusában Rachele és gyermekei – beleértve Eddát is – Milánóból Carpegnába költöztek, majd pedig 1929. novemberében Rómába, hogy ott végre együtt élhessenek a diktátorral. Ami Edda ifjúkori viselkedését illeti, úgy tartották, rendkívül önző, és lázadó természetű teremtés volt. Erős akaratú édesapja igen megnehezítette leánya számára, hogy udvarlót tartson, mivel a férfiak, akik közelíteni próbáltak Eddához, mindig megrettentek a félelmetes Mussolinitől. Leginkább úgy jellemezték a lányt, hogy szókimondó és nagyképű. Rómában történt, hogy a lány megismerkedett Galeazzo Ciano gróffal, Constanzo Ciano gróf, admirális és elkötelezett fasiszta fiával. (Constanzo gróf Mussolini egyik hű támogatójának bizonyult, segítve őt mindenben, mielőtt a diktátor, emberei gyűrűjében, diadalittasan bevonult volna Rómába.→Marcia su Roma)

A szerelmesek 1930. április 24-én egybekeltek egy pazar ceremónia keretében, 4000 vendég jelenlétében. Galeazzo-t apósa kinevezte Olaszország sanghaji konzuljává, nagyjából egyidőben első fiuk, Fabrizio születésével, aki 1931. október 1-jén jött világra. Utána még két gyermekük született: Raimonda 1933-ban, és Marzio 1937-ben. 1932-ben a házaspár és gyermekük visszaköltözött Olaszországba, ahol a grófot Mussolini kinevezte az ország külügyminiszterévé. Egyes vélekedések szerint, ami a pár magánéletét illeti, nyitott házasság volt az övék, s a gróf köztudottan több szeretőt is tartott, akárcsak Edda. (Ennek ellenére Mussolini kedvelte hűtlen vejét, s továbbra is egyengette annak politikai karrierjét.)

1939. szeptember elsején kitört a II. világháború, ám előtte még júniusban az olasz hadsereg beözönlött Albániába, ahol az egyik várost, olaszul Santi Quarantát a megszálló csapatok Edda tiszteletére átkeresztelték Porto Eddává. 1939 júliusában Eddát úgy ábrázolták, mint ,,Lady Axis", aki közreműködni igyekezett Time városának olasz kézen maradása biztosításában a betörő ellenséges csapatokkal szemben. A görög-olasz háború során Edda ragaszkodott hozzá, hogy csatlakozzon az Olasz Vörös Kereszthez. 1941. március 14-én a grófné megkezdte jószolgálati tevékenységét egy albán kikötőváros, Valona (mai nevén: Vlorë) közelében horgonyzó kórházhajón, a Lloyd Triestino-n. A hajót a brit légierő repülőgépei egy ellenséges hadi cselekmény következtében elsüllyesztették, és számos utas életét vesztette, ám Edda mindezek dacára túlélte a támadást, és a vízbe ugorva kiúszott a partra és szerencsésen megmenekült. Az őt ért megrázkódtatás ellenére, egészen 1943-ig továbbra is a Vörös Keresztnél tevékenykedett a grófné.

Úgy tűnt, Heinrich Himmler 1943-ban odaadományozta Eddának az SS egyik tiszteletbeli posztját (Becsületbeli Vezérnő), habár állítólag addig még nem volt példa arra, hogy egy idegen származású egyén, ráadásul egy nő hozzájusson egy ilyen magas rangú tisztséghez az SS-nél. Mikor a grófné épp az Adriai-tengeren tartózkodott, üzenetet kapott öccse, Bruno Mussolini halálhíréről, aki 1943 augusztusában hunyt el, s a diktátornak és feleségének most még nagyobb szüksége lenne lányuk jelenlétére, hogy átsegítse őket ezen a fájdalmas és nehéz időszakon. 1943 júliusában, amikor már a Fasiszta Nagytanács tagjai is nyíltan kifejezték a Mussolinivel szembeni ellentéteiket, meglepő módon, a diktátor veje, Ciano gróf is egyetértett velük, s ő is apósa ellen voksolt, ám árulásának keményen megfizette az árát: Edda férjét törvényes eljárás keretében bebörtönözték, majd pedig 1944. január 11-én ki is végezték. Hiába könyörgött az olasz diktátor Hitlernek, hogy az ne ölesse meg vejét, a grófot egy székhez kötözték, és közvetlen közelről hátba lőtték.

Eddának, nagy veszélyek árán ugyan, de sikerült kicsempésznie Olaszországból néhai férje-háborús visszaemlékezéseit tartalmazó-naplóját, melyet ruhája alá rejtett. A Chicago Daily News háborús tudósítója, Paul Ghali tudomást szerzett róla, hogy a háború vége felé Eddát egy svájci kolostorba, Neggio városába ,,internálták". (Ilyen körülmények között Ghali segített a grófnénak abban, hogy elhunyt férje naplójának részleteit közzétehessék nyomtatott formában is.)

A naplórészletek elsősorban szigorúan titkos politikai információkat tartalmaznak, ám egyes lapjain még a gróf magánéleti dolgairól is van bennük szó.

Miután Edda visszatért Svájcból, hazájába, Olaszországba, politikai okokból őrizetbe vették, és Lipari szigetén tartották fogva, egész addig, míg 1945. december 20-án kétévi börtönbüntetésre ítélték a grófnét, a fasizmust támogató tevékenysége miatt.

Az asszony saját, életrajzi dokumentuma 1975-ben került a könyvesboltokba, melynek eredeti címe ,,La mia vita" (Életem) volt, s Weidenfeld és Nicolson fordította le angol nyelvre az iratot, My Truth (Az én igazságom) néven.

Benito Mussolini legidősebb lánya, az özvegy grófné 1995. április 9-én, 84 éves korában hunyt el, az olasz fővárosban, Rómában.

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]