Szabács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabács (Шабац)
Szabács címere
Szabács címere
Szabács zászlaja
Szabács zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Közép-Szerbia
Körzet Mácsvai
Alapítás éve 1454
Polgármester Miloš Milošević (Szerbiai Demokrata Párt)
Népesség
Teljes népesség 55 163 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Terület 795 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szabács (Szerbia)
Szabács
Szabács
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 44° 45′ 15″, k. h. 19° 41′ 59″Koordináták: é. sz. 44° 45′ 15″, k. h. 19° 41′ 59″
Szabács weboldala

Szabács (szerbül: Шабац / Sabac / Šabac) város Szerbiában a Macsói körzet közigazgatási székhelye. A városnak 2002-ben 55 163 lakosa volt, a hozzá tartozó 52 településsel együtt a körzet lakóinak száma 130 000.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belgrádtól 65 km-re nyugatra, a Száva jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Istvánffy Miklós szerint a várat építtetőjéről, Szendrő török parancsnokáról nevezték el. Az oszmán török saban = a muzulmán év 8. hónapja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. századtól a török hódításig (1470) a Macsói Bánság központja, amelyet 1454-ben Zaslon néven említenek először a középkori szerb állam részeként.

Isza boszniai pasa 1472-ben építtette várát a Száva jobb partján, amely inkább földvár volt, védelmének erejét a Száva mocsarai adták. [1] Az építés hírére Hunyadi Mátyás nyomban megostromolta, bár sikertelenül.[forrás?] 1475-ben Mátyás hosszan készülődött, majd 1476. januárjában ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – [2] február 15-én elfoglalta. A vár viadalát beszéli el a legrégebbi eredetiben fennmaradt históriás ének (Szabács viadala), amelyet 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren a a Csicsery család oklevelei között találtak és amelyet valószínűleg egykor Mátyás király asztalánál énekeltek, dicsőítve a király tetteit. 1492-ben visszaverte a török ostromot. 1521. július 7-én Ahmed pasa serege a védők hősiessége ellenére bevette a várat.

1718 és 1739 között a pozsareváci béke értelmében Habsburg Birodalom része volt, de 1739-ben a belgrádi békével ismét a töröké lett. 1788. április 24-én rohammal foglalja el a császári sereg, később ismét török kézre került. 1807. február 5-én a szerbek foglalták el a törököktől. 1813. október 5-én a török visszafoglalta. Az 1820-as évektől kezdve a város nagy fejlődésen ment keresztül. Ekkor épült az első kórház és gyógyszertár, itt alapították meg az első szerb nyelvű gimnáziumot, az első szerb színházat.

1867. április 10-én a szultáni ferman átadta a várat a szerbeknek. 1883-ban itt adták ki az első szerb újságot. A város fejlődése az első világháborúig tartott, amikor a harcokban súlyos károkat szenvedett, lakossága pedig a felére csökkent. 1914 augusztusában a szerb hadsereg a város közelében aratta első győzelmét a Monarchia csapatai felett. A háború után a város újra fejlődének indult, 1938-ban vegyi gyár épült itt.

1941-ben a németek szállták meg és területén koncentrációs tábort létesítettek, ahol 20.000 fogoly közül mintegy 7.000 halt meg a kegyetlen bánásmód következtében. A várost 1944-ben a partizánok szabadították fel. A háború után Szabács modern ipari központtá fejlődött. Az 1970-es években sportcsarnok, szálloda, stadion, modern iskolák, óvodák épültek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. Kovács Péter: E. Kovács Péter. Matthias Corvinus. Officina Nova, Budapest. ISBN 963-7835-49-0 (1990) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabács témájú médiaállományokat.