Csicser

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csicser (Čičarovce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Zemplén
Rang község
Polgármester Varga Imre
Népesség
Teljes népesség 891 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 106 m
Terület 26,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csicser  (Szlovákia)
Csicser
Csicser
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 24″, k. h. 22° 01′ 32″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 24″, k. h. 22° 01′ 32″
Csicser weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csicser (szlovákul: Čičarovce) község Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában. 2011-ben 891 lakosából 827 magyar és 53 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykapostól 4 km-re délnyugatra a Latorca jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban lakott volt. 1263-ban birtokosa Csicseri Szobeszlav adománylevélében említik először. A 13. században már plébániája is volt, papját névszerint is megemlítik. 1284-ben említik templomát is. A községnek 1458-ig vámszedési joga volt. A 14.19. század között a Csicser, Orosz és Ormós családok birtoka volt. A 14. században súlyos birtokviszályok színhelye volt a község. 1359-ben a leleszi kolostor kirablásaval bosszulták meg Csicsery Jánosnak a megyegyűlésen való meggyilkolását. 1365-ben az itteni földesurak jobbágyai kétszer is betörtek Nagykaposra. Előbb elhajtottak egy marhacsordát, majd még ugyanabban az évben ismét megtámadták Kapost, megkínozták és megverték a jobbágyokat, kirabolták a templomot. A Csicsriek hatalmát jelzi, hogy birtokközpontjukon várkastélyt is emeltek. 1425-ben 8 portát számláltak a településen. A 15. század közepén Csicsery Zsigmond és fia Mihály, Giskra János huszitáival elpusztíttatta és kiraboltatta a falut. Elvitték a családi összes kincseit. 1600-ben 28 lakóház állt a faluban. A 17. század vallásháborúi alaposan megritkították a falu lakosságát, 1697-ben 7 jobbágycsalád élt a településen. 1715-ben 22 ház állt a községben. A 18. század közepén az Orosz és a Barkóczy család volt a falu földesura. 1828-ban 155 házban 1243 lakos élt, ezzel Ung vármegye egyik legnagyobb faluja volt. 1869-ben volt a legnépesebb, ekkor 1369 lakosa volt. Lakói földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1910-ben 1203, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

2001-ben 827 lakosából 774 magyar és 52 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma a 12. és 13. század fordulóján román stílusban emelt Szent György-templom helyén épült 1284 előtt. A templom a 17. században lett a reformátusoké és már nem is adták vissza. 1784-ben újjáépítették. 1819-ben, 1863-ban és 1935-ben megújították.
  • Római katolikus templomát 1796 és 1800 között építették a korábbi, 1765-ben emelt fatemplom helyén.
  • Görög katolikus temploma 1900 és 1903 között épült neoklasszicista stílusban. Elődje egy 1750 körül épített fatemplom volt.
  • Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnáját a 18. század végén a Lónyay család építtette.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]