Partizán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szovjet partizánok 1943-ban Belorussziában
Német katonák partizánokat végeznek ki a Szovjetunióban, 1941-ben

A partizánok irreguláris katonai alakulat tagjai, akik egy adott területen a fennálló diktatórikus hatalom vagy a megszálló idegen hadsereg ellen harcolnak. Napjainkban alapvetően a náci megszállás ellen a második világháborúban küzdő, főként kommunista ellenállók megjelölésére szolgáló kifejezés. A kormányon lévő vagy megszálló hatalom gyakran titulálta a partizánokat gerilláknak vagy terroristáknak, a semleges szóhasználat azonban különbséget tesz ezek között. A partizánok – ha nem is legális, de – koherens ideológia mentén szerveződő félkatonai alakulat tagjai, akik nemzetük, hazájuk felszabadulása érdekében harcolnak. Ezzel szemben a gerillák a fennálló, többnyire demokratikus, de legalábbis legitim hatalom ellen küzdenek, polgárháborús viszonyokat előidézve.

Bár alapvetően fegyveres harcot folytatnak könnyűfegyverekkel, jellemző rájuk a konspirációs tevékenység is, szabotázsakciók szervezése, kémkedés, a kollaboránsok félreállítása. Nagy előnyük a megszálló hatalommal szemben a hely és a kultúra ismerete, így konspirációs tevékenységüket a civil lakosság soraiba idomulva, mimikriben végzik. Többnyire csak hazájuk területén harcolnak, de ismertek kivételek is (spanyol polgárháború, Tito partizánjai).

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partizán szó eredete az olasz partigiano (’párthív, harcostárs’) szóra megy vissza. A kifejezést első ízben az amerikai függetlenségi háború veteránja, Johann von Ewald használta 1789-es Treatise on partisan warfare (Értekezés a partizán-hadviselésről) című munkájában. Ekkor a partizánok feladata az ellenség frontvonala mögé kerülve a kommunikáció megzavarása, az utánpótlási vonalak elvágása és az ellenség figyelmének elterelése volt. Később e hadviselési koncepció mintájára szerveződtek az amerikai polgárháború partisan rangerei.

A második világháború folyamán a tengelyhatalmak megszállása alatt álló területeken jelentek meg a mai értelemben vett partizánok. Jelentős partizántevékenység volt Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, a Baltikum országaiban, Ukrajnában, Jugoszláviában, Görögországban és Albániában. A második világháborút követően Észtországban, Lettországban, Litvániában, Kelet-Lengyelországban és Romániában folyt a megszálló szovjetek ellen partizán-hadviselés.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hans von Dach: Der Totale Widerstand (Totális ellenállás) – Gyakorlati kézikönyv a svájci lakosság számára
  • Carl Schmitt: A partizán elmélete. In: A politikai fogalma. Válogatott politika- és államelméleti tanulmányok (Osiris-Attraktor, 2002) ISBN 963-9207-73-X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Partizán témájú médiaállományokat.