Istvánffy Miklós

Martino Rota: Istvánffy Miklós - rézmetszet, 1575

Istvánffy Miklós portréja a Vasárnapi Újság 1857. évi 29. számában

Istvánffy Miklós (dombormű, Eger, Főegyházmegyei Könyvtár)

Baranyavári és kisasszonyfalvi báró Istvánffy Miklós (Kisasszonyfa, 1538. december 8. – Vinica, 1615. április 1.) politikus, költő, humanista történetíró, alnádor. A magyar Liviusnak is nevezik, mivel Pataviumban, Livius szülővárosában tanult, történeti művében Liviust követi, és megközelítőleg annyi évet is élt mint Livius.

Élete

A költő Istvánfi Pál királyi tanácsos és Gyulay Hedvig fia. A török 1543-ban családját kiűzte Baranyából, mely után 1548-1549-ben Várday Pál érsek apródja lett. Ezután Oláh Miklós pártfogoltja, aki 1552–1556 között Padovában taníttatta. Ott Zsámboky János tanítványa volt.

1562-től Oláh Miklós titkára, egészen annak haláláig (1568). Ekkor vette feleségül Bajna Both Erzsébetet. 1569-től kancelláriai tisztviselő, később királyi tanácsos, majd 1582-től alnádor. Részt vett az 1593. november 3-ai pákozdi csatában, 1595 nyarán a petriniai csatában, 1600-ban Kanizsa védelmében és 1601-ben a kanizsai vár visszafoglalásának sikertelen kísérletében. Az 1606-os zsitvatoroki békekötésnél a követség tagjaként ő volt a szerződés egyik aláírója.

1601 végén főajtónállómester. 1603-ban ő fogalmazta a protestáns Illésházy Istvánt törvénytelenül fej- és jószágvesztéssel sújtó ítéletet, 1608-ban azonban a nádorválasztáson alulmaradt Illésházyval szemben. Miután lovaglás közben agyvérzést kapott, visszavonult a közélettől, és emiatt fő műve is befejezetlen maradt. Teste a vinicai templomban nyugszik.

Családja

1569-ben feleségül vette bajnai Both Erzsébetet, négy gyermekük született:

• Éva; férje: trakostyáni Draskovich János (1550-1613)
• Orsolya; férje: lipcsei Dóczy János
• Katalin; férje: buzini Keglevich György
• Pál (?-1581)

Munkássága

Műveltségét, rendkívüli nyelvtudását, írói tehetségét ellenfelei is csodálták. Jól verselt latinul. A Habsburgok feltétlen híve, a reformáció ádáz ellensége volt. Fő művében a nagy kortörténetében is, amely az 1490–1606 közötti időszakot tárgyalja (1547-től részletesen), ezt a szemléletet követi. Ennek megírásához kisebb történeti munkák, valamint egy történeti forrásgyűjtemény után az 1590-es években fogott hozzá. Ebben a művében Bonfinit folytatva az 1490-1613 közötti eseményeket dolgozta fel. Az 1606-1613 közötti időszakot tárgyaló 35–38. könyvnek csak a vázlata készült el, ez mindmáig kiadatlan.

Művében elsősorban a hadi és diplomáciai eseményekkel foglalkozik. Előadás- és szerkesztésmódja drámai: hőseit beszélteti, sorsukkal, jellemükkel mélyrehatóan foglalkozik. A hősi erény példáival akarja kortársait tettre és optimizmusra serkenteni. Eszményképe Mátyás. Ítéletének mércéje a katolikus valláshoz és a császárhoz való hűség, a fölemelkedést egy derék Habsburg királytól várja. Az 1550 utáni rész első kézből való értesülésekre, kortárs (részben kiadatlan, illetve elveszett) forrásokra, hadijelentésekre, a szóhagyományra és saját tapasztalataira támaszkodik, melynek jelentős forrásértéke van. Stílusában Liviust követi, latinsága világos.

Irodalom

• Nicolai Isthvanfi 1622: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV, Coloniae Agrippinae, 818–822 (Magyar ford.: Vidovich György, I–II. Debrecen, 1867–71)
• Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789635067909
• Humanista történetírók, 485–494.
• Holub József: I. históriája hadtörténeti szempontból. Szekszárd, 1909.
• Bóta Károly: I. M. Budapest, 1938.
• Fodor Henrik: I. M. históriájának forrásai. Pécs, 1940.

Emléke

• Istvánffy Miklós Általános Iskola - Szigetvár

Források

• A magyar irodalom története I.
• Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
• Mimi.hu
• Istvánffy arcképe
• Az Istvánffy család leszármazása
• Révai nagy lexikona (X. kötet, HÉROLD-JÓB)