Titus Livius
Titus Livius ókori római történetíró. Fő művében a Város alapításától tekinti át a római történelmet a Kr. u. I. századig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Életéről nem maradt fenn ókori életrajz. Más ókori auktorok utalásaiból tudjuk, hogy Pataviumban (ma: Padova) született, valamikor Kr.e. 59 körül. Előkelő családból származott és jó nevelést kapott. Kr.e 27 körül érkezett Rómába. Élete ezután jórészt azzal telt, hogy megírta Róma történetét a kezdetektől Kr.e 9-ig Drusus haláláig -a mű végül 142 könyvet tett ki. Livius szülővárosában, Pataviumban halt meg Kr.u 17-ben. A későbbi Claudius császárt ő vezette be a történetírásba. Filozófiai és szónoki műveket is írt. Titus Caesar idejében élt, ezért csak Drususig írja meg a könyvét.
A mű előképei és forrásai [szerkesztés]
Történeti művét hagyományosan Ab Urbe condita ("A város alapításától") néven emlegetik. Livius maga Annales-nek nevezte alkotását, mivel a papok által vezetett évkönyvek, annalesek mintájára évről évre haladva meséli el az adott esztendő fontosabb eseményeit. Magyarul "A római nép története a város alapításától" címet kapta.f [1]
A mű jellege [szerkesztés]
Livius célja annak bemutatása, hogy az ősök erényeinek (mos maiorum) követése miképp emelte föl, az erények elkorcsosulása pedig miképpen taszította polgárháborúba a római államot. Az ősi szokások megismerésére a XII táblás törvények kínálják a legjobb lehetőséget, így a XII táblás törvények a római köz- és magánjog forrásának (fons omnis publici privatique iuris,” Livius III.könyv, 34.caput) tekinthetők. A latin nyelvű irodalomban itt jelenik meg a jogforrás kifejezés legelőször.
Kortársi utalásokból tudjuk, hogy Livius számára az ideális politikus Pompeius Magnus volt, és egyetértett Caesar gyilkosaival. A polgárháborúk lezárása miatt azonban támogatta az Augustus által végrehajtott, a restaurált res publica köntösébe öltöztetett hatalom- összpontosítást is. Augustus alakját és politikai tetteit vetíti vissza a múltba, így például Camillus exemplumában. Az ősök példázatai (exemplum maiorum) római hősök életét és cselekedeteit mutatják be. Az exemplumok nem elsősorban történetileg igazolható eseményeket beszélnek el. Az ókori moralizáló történetírásnak megfelelően az exemplumok olyan közhelyekből épülnek fel, és olyan forgatókönyveket követnek, melyekből erkölcsi tanulságot lehet levonni. Pozitív exemplum például Cincinnatus története, aki patrícius létére szegénységben élt, és maga művelte meg a földjét. Mikor a római államnak dictátorra volt szüksége, a senátus küldöttsége éppen szántás közben lepte meg. A követek hívására Cincinnatus az eke mellől (ab aratro) elvállalta a dictátorságot, legyőzte az ellenséget, majd lemondott és visszatért az ekéje mellé. A történet a hatalmától meg nem ittasult és az egyszerű földművelő erényeket követő római politikus ideálját jeleníti meg. Negatív exemplum viszont Coriolanus, aki nem tud lemondani hatalmáról, összeveszik a senátusszal, majd hazája ellen tör. Ebben az exemplumban a patríciusok félelme tükröződik az olyan politikussal szemben, aki népszerűségének köszönhetően egyeduralomra tör.
Livius tudja, hogy részben ő konstruálja a történelmet, amit leír, mikor egyes források kapcsán elutasítja a forráskritikát. Ezt, valamint a létrejött birodalom kulturális imperializmusának cinizmusát olvashatjuk ki a Bevezetőből:
| „ | Mindazokat az inkább költői történetekkel megszépített, mintsem megbízható történeti tényekkel igazolható eseményeket, amelyeket a
hagyomány a Város alapítása vagy az alapítás terve előtti időkről elmond, nem szándékozom sem igazolni, sem cáfolni. Legyen előjoga a régmúltnak, hogy az emberi és isteni dolgokat összevegyítve még méltóságteljesebbé teszi a városok eredetét. S ha van nép, amely szent színben tüntetheti fel saját származását, s az istenekre vezetheti vissza eredetét, akkor a római nép elég harci dicsősséget szerzett ahhoz, hogy ha magát Mars istent tartja is alapító atyjának, az emberiség viselje el ezt éppolyan belenyugvással, mint ahogy uralmát is elviseli. |
” |
| – (Bevezető) | ||
Tisztában van azzal, hogy olyan világbirodalom jött létre a római hódítással, amihez alig találni hasonlót a korábbi birodalmak között. Az Imperium Romanum hatalomban megelőzi az összes korábbi birodalmat. Ezek hatalma sorra elenyészett és egyik birodalomról a másikra, és legvégül Rómára szállt át - a hatalom átszállását nevezik translatio imperii-nek. Róma hatalmát a különböző rendbe tartozó polgárok egyetértése, azaz a concordia ordinum tette lehetővé. Ezért az a helyes államrend, ami, és az a követendő politikus, aki ezt képes megvalósítani. Ha ilyen egy állam berendezkedése, akkor a legnagyobb hatalommá képes válni. Livius eljátszik a "Mi lett volna ha...?" gondolattal is (uchronia).f [2] Mi lett volna, ha Nagy Sándor nem keleti irányban indul el hódító hadáratára, hanem nyugati irányba fordult volna? - teszi föl a kérdést. Livius itt a Polübiosz művében (XVIII.11-15. caputok) foglaltakhoz hasonlóan először összeveti a római legiókat és a makedón sereg hadrendjét, majd római öntudattal kijelenti, hogy:
| „ | legyőzünk, és le fogunk győzni akár ezer, a Sándor makedón hadánál még félelmesebb sereget is, csak ne szűnjünk meg szeretni a békét, amelyben élünk, s szívünkön viselni a polgárok egyetértésének gondját | ” |
| – IX. könyv, 19. caput | ||
Tartalomjegyzék [szerkesztés]
- 1-5. könyv: a királyok és a köztársaság kora Kr.e 390-ig
- 6-15. könyv: Itália meghódítása 265-ig
- 16-20. könyv: Az első pun háborútól a második pun háború kezdetéig, 219-ig
- 21-30. könyv: a második pun háború végéig, 201-ig
- 31-45. könyv: a harmadik makedón háború végéig
- 46-60. könyv: Scipio minor tevékenysége
- 61-75. könyv: Mariusszal kapcsolatos történeti események
- 76-90. könyv: a történések Sulla haláláig
- 91-105. könyv: Pompeius és a vele kapcsolatos események
- 106-120. könyv: Caesar tettei
- 121-135. könyv: Octavianus harcai a béke megteremtéséért
- 136-142. könyv: Augustus kül- és belpolitikai tevékenysége Kr.e. 9-ig, Drusus haláláig
A 142 könyvből fennmaradtak az 1-10. könyv, illetve 21-45. könyvek - ezekből a 41. és 43. hiányosan. Az elveszett könyvekből más írók hivatkozásai, illetve kivonatai nyomán töredékeket ismerünk. Fennmaradt az egyes könyvek tartalomjegyzékeinek (perioché) jó része is. Ennek alapján a kutatók valószínűsítik, hogy az Ab Urbe condita 5 könyves egységekből, ún pentasokból épült föl.
Utóélet [szerkesztés]
| „ | „Mily kicsi pergamenekbe szorul nagy Livius itten,
Könyvtáramban alig fér el a teljes egész.” |
” |
| – Martialis, XIV. 190. | ||
Martialis epigrammája arra utal, hogy Livius művét már az ókorban elkezdték kivonatolni, rövidíteni. Martialis ugyanis az egyik könyvkereskedőnél tett látogatása során találkozott egy ilyen rövidítéssel, breviáriummal, és ennek apropóján írta meg versét. Livius kivonatolói közül kiemelkedik Florus, Eutropius, Festus, illetve Sextus Rufus.
A későbbi korok történetírói és gondolkodói közül is sokat megihletett Livius műve. Ezek közül a leghíresebb Machiavelli, aki a "Discorsi sopra la prima Deca di Tito Livio" (Értekezések Titus Livius tiz könyvéről) című művében, a "Fejedelemben" írtakkal ellentétben a köztársasági államforma erényeit elemzi. Montesquieu a Rómaiak nagysága és hanyatlása című művének első fele szinte teljes egészében Liviusra vezethető vissza.
A magyar származású történetírók közül kimutatható hatást gyakorolt Vitéz Jánosra, Istvánffy Miklósra (A magyar Livius), Zsámboky Jánosra, Forgách Ferencre és Szamosközy Istvánra. Liviust követi Bonfini és Galeotto Marzio is. Magyarországi befolyása részben a padovai egyetemen tanuló diákoknak, részben pedig a Mátyás könyvtárában lévő 8 Livius-kódexnek köszönhető.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Titus Livius 1963-1976: Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Fordította Muraközy Gyula, Kis Ferencné.Európa Kiadó Budapest, 1963-1976. Online elérhetőség
Szakirodalom [szerkesztés]
- ↑ Adamik 2009: Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 978-80-8101-226-6
- ↑ Ligeti 2006: Ligeti Ádám: Titus Livius, az alternatív történetírás atyja. In: Első Század. Budapest, 2006. 20-34. old. 1.szám. Letölthető:www.epa.hu/01600/01639/00001/pdf/
- ↑ Albrecht 2003-2004: Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 963-506-574-4
- ↑ Kecskeméti, Bartók et al. 1993: Római szerzők 17. századi magyar fordításai / szerkesztette Kecskeméti Gábor ; a szövegeket gondozta és a jegyzeteket írta Bartók István [et al.] ; az előszót írta Havas László Balassi Kiadó, 1993. Budapest. ISBN 963-7873-39-2
- ↑ Takács: Camillus: Takács Levente: Livius 5. és 6. könyvének Camillus ábrázolása. Értékeke, történelem, politika (Ph.D. értekezés). Online elérhető: dea.unideb.hu/dea/bitstream/2437/3467/7/Disszertacio.pdf
További információk [szerkesztés]
- Ab urbe condita - latin szöveg a The Latin Library-ban
- Ab urbe condita - latin szöveg, konkordancia és gyakorisági lista az Intratext.com oldalán
- Livius.org
