Caius Martius Coriolanus
| Caius Martius Coriolanus | |
 |
|
| Gaspare Landi festménye Coriolanusról | |
| Nemzetisége | római |
| Rendfokozata | tábornok |
Caius Martius Coriolanus (vagy Coriolanus Marcius) római tábornok, aki az időszámításunk előtti 5. században élt. Római patrícius családból származott, aki bátorságával már ifjúkorában kitűnt: a volszk Corioli város elfoglalása jórészt neki tulajdontható. E "hőstettéért" megkapta a Coriolanus nevet és kinevezték tábornokká.[1] Titus Livius és Plutarkhosz örökítették meg életének történetét, amely alapja volt William Shakespeare Coriolanus című tragédiájának.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Plutarkhosz szerint Coriolanus képviselte a római arisztokráciát. Tábornokként, a város katonáit vezetve, sikeresen legyőzte a volszkiakat. E győzelem után – megnyerve a patríciusok támogatását a római szenátusban – el akarta venni a plebejusok demokratikus jogait. Ezzel sok ellenséget szerzett magának. Coriolanust megvádolták és elítélték a köz vagyonának elsikkasztása miatt, majd számúzték Rómából. A száműzött tábornok a "hálátlan" Róma ellen fordult és a volszkiakkal kötött szövetséget.
Plutarkhosz szerint Coriolanus koldus álruhába öltözve ment Tullius házába. Ketten meggyőzték a volszkiakat, hogy a fegyverszünetet figyelemen kívül hagyva támadják meg Rómát. Amikor Coriolanus és a volszkiak megfenyegették a várost, római asszonyok és gyerekek, beleértve Coriolanus feleségét és anyját, próbálták meggyőzni őt, hogy hívja vissza katonáit. Anyját s feleségét látván Coriolanus megenyhült és visszahívta csapatait Róma határából, őmaga pedig visszavonult Tullius házába.
Coriolanus ezzel a tettével elérte, hogy a rómaiak és a volszkiak is hűtlenséggel vádolták. Tullius támogatókat keresett, hogy Coriolanust próba elé állítsák a volszkiak által, de mielőtt a próba befejeződött volna, Tullius megölette őt.
Modern kételkedés[szerkesztés]
A korabeli történészek által elmesélt Coriolanus története erkölcstanító mese, amely megjeleníti az egyénre és a csoportra gyakran jellemző hűtlenséget és hálátlanságot. A történet mai szemmel nézve egy legenda a tudósok szemében, talán annak igazolására, hogy a volszkiak többször is győzedelmeskedtek a rómaiak felett. A legenda szerint az önbecsülésüket megőrizni akaró és életben maradt rómaiak úgy vélték, hogy a rómaiak veresége egy római árulónak köszönhető, aki az ellenséget vezette. A mítosz megerősítette a rómaiakat abban a hitben, hogy hadseregük erős, és ezt a hitet az általuk hangoztatott kijelentés is igazolta: „Csak egy volt római tudna vereséget mérni Rómára”.
Az, hogy Coriolanus egy történelmi figura volt vagy sem, nem tudni, [jegyzetek 1] a monda szerint az 5. század boldogtalan és sötét volt, mert Róma létét ellenségek (többek között volszkiak) fenyegették.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Giovanni Boccacio (Virgina Brown fordítása). Famous Women ("Híres nők") (angol nyelven). Harvard University Press (2001. június 15.). ISBN 0-674-01130
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sem Coriolanus maga, sem pedig más fontos személy megléte sem bizonyítható egyértelműen.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A néptribunatus. A volscusokkal és aequusokkal vívott harczok
- Néptribunosok és konzulok
- [1] Római regék és mondák
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaius Marcius Coriolanus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
