Martialis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Martialis, Marcus Valerius (Bilbilis, Kr. u. 3841 körül, március 1. – Bilbilis, Kr. u. 104), római költő.

Martialis szatíráinak 1698-as ponyvakiadásának címlapja, a velencei Pezzana nyomda terméke

Hispánia provincia szülötte volt. Születésének napját egyik verséből pontosan ismerjük, a pontos dátum azonban vitatott, mivel a szöveghely csak „folyó év március elsejéről" szól. Szülővárosát 23-24 éves korában hagyta el, hogy Rómában próbáljon szerencsét. Rómában tartózkodva műveiben többször is visszaidézte szülővárosát, és amikor 98-ban, 34 év római tartózkodás után hazatért, szomorúan tapasztalta, hogy alkotókedve megcsappant, ezért ismét Róma után sóvárgott. A grammatikában és retorikában egyaránt jártas ifjút nyilván költői tervei csalogatták Nero városába. Gazdag és tekintélyes honfitársai, Seneca és Lucanus pártfogásával minden reménye megvolt a fényes jövőre. A 65-ös Piso-féle összeesküvést követően azonban a császár Senecát és Lucanust öngyilkosságra kényszerítette, s ez feltehetőleg intő jel volt Martialis számára is. Mindenesetre hallgatott ugyanúgy, mint Otho, Vitellius és Galba hatalmi harcai idején, s csak 80-ban, Titus uralkodásának második évében lépett a nyilvánosság elé első kötetével, a „Liber spectaculorum"-mal (Látványosságok könyve), amelyben a 80-ban megnyitott Colosseum látványosságait ünnepli. Titus halála után (Kr. u. 81) Domitianus uralkodásának első évei alatt ismét három év hallgatás következik, majd 8485-ben kiadja „Xenia" (Ajándékok) és az „Apophoreta" (Nyeremények) című könyvét. Ez időtől kezdve, 85-től 97-ig évente publikál egy-egy könyvet, a befejező XII. könyvet 4-5 évi hallgatás után küldi Hispániából Rómába 102-ben.

Magánéletére mindössze epigrammáinak elszórt megjegyzéseiből következtethetünk. Apja neve Valerius Fronto, anyjáé Flacilla volt. Általában úgy tartják, hogy nem volt felesége, ez azonban nem bizonyítható. Feltehetőleg egy leány apja volt. Anyagi helyzetére vonatkozólag műveiből meglehetősen ellentmondásos kép tárul elénk: egyes epigrammáiból úgy tűnik, mintha a szegény és megalázott cliensek nyomorult életét élné, aki akkor tud csak felvenni egy rendes tógát, ha valamelyik patronusától kap egyet. Más verseiből azonban nyilvánvaló, hogy római lovag volt, ami annyit jelent, hogy legalább évi 400 000 sestertius jövedelemmel kellett rendelkeznie. Megalapozott anyagi helyzetére következtethetünk azon epigrammáiból, amelyekben nagy összegű kölcsönöket kér: kölcsönt ugyanis csak megbízható anyagi fedezetre lehetett kapni, szegénységének hangsúlyozása tehát feltehetően mindössze költői póz.

Költeményeiben sokat merített Catullus, Ovidius, Petronius, Seneca, Domitius Marsus és Cornelius Lentulus Gaetulicus műveiből. Bár görög mintaképeiről hallgat, epigrammáiból nyilvánvaló, hogy sokat tanult a Kr. e. I. század és a Kr. u. I. század hellenisztikus görög epigrammaköltőitől, így Thesszalonikéi Antipatrosztól és Lukilliosztól. Gondolatai, versei az utókor több költőjénél felbukkannak, Ausoniustól egészen Janus Pannoniusig.

Egy sikamlós epigrammája:

Rég megszűnt harcálló lenni a férfiuságod,
Ámde, Lupercus, azért csak lovalod magadat.
Nem használ szikrányit sem a bors, sem a mustár,
Izmos férfi-erőt benned a hagyma se kelt.
Jó pénzért szűz ajkak rontására sietsz hát -
S csak nem támad fel így sem a lanyha Venus.
Nagy csoda lenne, bizony, de nem is tudom, elhihető-e:
Föltámasztja-e pénz azt, mi sok éve halott?…

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Martialis témában.
  • Adamik Tamás: Martialis és költészete Budapest. Akadémiai Kiadó, 1979.
  • Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 9788081012266
  • Erósz és Ámor (Budapest, 1957)
  • Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 9635065744
  • Világirodalmi lexikon VIII. (Mari–My). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 63–65. o. ISBN 963-05-3109-7

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]