Eutropius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Eutropius (4. század) római történetíró.

Életéről keveset tudunk, egyetlen fennmaradt munkája a „Róma rövid története”, amely 369-370 körül készülhetett. Az ókori források több Eutropius nevű írót is említenek, s még az sem bizonyos, hogy közülük melyik volt az említett munka szerzője. Feltehető, hogy Galliában született, s saját művének tanúsága szerint részt vett Iulianus 364-es perzsiai hadjáratában, amelyben a császár életét vesztette. Utóda, I. Valentinianus társuralkodóként maga mellé vette Valenst, hogy ő irányítsa a birodalom keleti ügyeit. Eutropius mellette töltötte be a magister memoriae tisztét, s az ő biztatására, megrendelésére készült el a mű. Eutropius magas társadalmi rangjára abból is következtethetünk, hogy a munka bevezetése a szerzőt vir clarissimusnak nevezi. Valentinianus 372-ben kiadott törvénye a senator rendet három rangcsoportra, az illustres, spectabiles és clarissimi csoportjára osztotta, amikor tehát Eutropius clarissimusként utal magára, világosan az olvasó tudtára adja rangját. Természetesen nem ekkor s nem ilyen magasan kezdődött hivatali pályafutása, a császári adminisztrációban először II. Constantinus alatt találkozunk nevével, ahol a magister epistolarum szerényebb tisztét töltötte be Sextus Aurelius Victorral együtt. 370-ben kinevezték proconsulnak az előkelő Asia provinciába. Utóda a hivatalban Fronto lett. A 370-es években ismét nyugatra utazik, ebből az időszakból fennmaradt Symmachus egy levele, amelyben arról próbálja hízelgő hangon meggyőzni őt, hogy egyedül ő lenne képes Gratianus germániai hadjáratait megörökíteni egy történeti munkában. Egyes kutatók kétségbe vonják ugyan, hogy Symmachus levelének címzettje azonos a Róma történetéről írott mű szerzőjével, de valószínűtlen, hogy ugyanazokban az években a császári udvarban két azonos nevű, egyaránt történetírással foglalatoskodó császári hivatalnok is tevékenykedett volna. Eutropius hivatali karrierje II. Valentinianus érte el csúcspontját, amikor a császárral együtt 387-ben consuli tisztet viselt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Breviarium ab urbe condita[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eutropius: Róma rövid története. Helikon Kiadó, 2003. Fordította Teravágimov Péter. Utószót írta Ferenci Attila.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 9788081012266
  • Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 9635065744

Egyéb irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904