Eutropius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eutropius
Életrajzi adatok
Született 4. század
Bordeaux
Elhunyt 387 után
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség római
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Róma rövid története

Eutropius (4. század) római történetíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről keveset tudunk, egyetlen fennmaradt munkája a „Róma rövid története”, amely 369-370 körül készülhetett. Az ókori források több Eutropius nevű írót is említenek, s még az sem bizonyos, hogy közülük melyik volt az említett munka szerzője. Feltehető, hogy Galliában született, s saját művének tanúsága szerint részt vett Iulianus 364-es perzsiai hadjáratában, amelyben a császár életét vesztette. Utóda, I. Valentinianus társuralkodóként maga mellé vette Valenst, hogy ő irányítsa a birodalom keleti ügyeit. Eutropius mellette töltötte be a magister memoriae tisztét, s az ő biztatására, megrendelésére készült el a mű. Eutropius magas társadalmi rangjára abból is következtethetünk, hogy a munka bevezetése a szerzőt vir clarissimusnak nevezi. Valentinianus 372-ben kiadott törvénye a senator rendet három rangcsoportra, az illustres, spectabiles és clarissimi csoportjára osztotta, amikor tehát Eutropius clarissimusként utal magára, világosan az olvasó tudtára adja rangját. Természetesen nem ekkor s nem ilyen magasan kezdődött hivatali pályafutása, a császári adminisztrációban először II. Constantinus alatt találkozunk nevével, ahol a magister epistolarum szerényebb tisztét töltötte be Sextus Aurelius Victorral együtt. 370-ben kinevezték proconsulnak az előkelő Asia provinciába. Utóda a hivatalban Fronto lett. A 370-es években ismét nyugatra utazik, ebből az időszakból fennmaradt Symmachus egy levele, amelyben arról próbálja hízelgő hangon meggyőzni őt, hogy egyedül ő lenne képes Gratianus germániai hadjáratait megörökíteni egy történeti munkában. Egyes kutatók kétségbe vonják ugyan, hogy Symmachus levelének címzettje azonos a Róma történetéről írott mű szerzőjével, de valószínűtlen, hogy ugyanazokban az években a császári udvarban két azonos nevű, egyaránt történetírással foglalatoskodó császári hivatalnok is tevékenykedett volna. Eutropius hivatali karrierje II. Valentinianus érte el csúcspontját, amikor a császárral együtt 387-ben consuli tisztet viselt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Breviarium ab urbe condita[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eutropius: Róma rövid története. Helikon Kiadó, 2003. Fordította Teravágimov Péter. Utószót írta Ferenci Attila.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 9788081012266
  • Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 9635065744

Egyéb irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.