Stabiae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stabiae és egyéb városok, amelyeket a Vezúv kitörése érintett. A fekete felhő a vulkáni hamu eloszlását szemlélteti.

Stabiae antik római város volt, közel a modern Castellammare di Stabia városához, hozzávetőlegesen 4,5 kilométerre délkeletre Pompejitől. A város a Nápolyi-öböl felé 50 méterrel magasodó dombon épült.[1][2] Mindössze 16 kilométerre volt található a Vezúvtól, így annak Kr. e. 79-ben történt kitörésekor a város tengerparti része súlyos károkat szenvedett a rárakodó két méteres hamurétegtől.

A város kezdetben egy kis kikötő volt, de a Kr. e. 6. századra Pompeji kikötője már felülmúlta. A települést Lucius Cornelius Sulla Kr. e. 89. április 30-án porig rombolta az itáliai szövetségesháború során. A római író és admirális Caius Plinius Caecilius feljegyezte, hogy a város újraépült, és a gazdag patríciusok kedvelt pihenőhelyévé vált. Az emelkedő szélén különösen sok villa épült a szép kilátás miatt.[2]

Az unokaöccse feljegyzése szerint Caius Plinius Caecilius éppen az öböl másik végén lévő Misenumban volt, amikor a Vezúv kitört. Az esemény után egy gályával járta végig a partvonalat, hogy közelebbről megvizsgálja a kitörés következményeit, és megmentse a túlélőket. Másnap Stabie romjai között meghalt, valószínűleg a a vulkánkitörést kísérő gázexhalációk következtében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]