Arnold Pannartz
| Arnold Pannartz | |
| Született | 15. század Kölni főegyházmegye |
| Elhunyt | 1476[1] Róma[1] |
| Foglalkozása | tipográfus |
| Halál oka | pestis |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Pannartz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Arnold Pannartz (? – 1476) német származású itáliai nyomdász a 15. században.
Élete[szerkesztés]
Cologne-ban, a mai Kölnben született. Itália első könyvnyomdájának volt az alapítója. 1462-ig Mainzban, Fust és Schöffer műhelyében, előtte Prágában dolgozott. 1476-ban bekövetkező – állítólag pestis okozta – haláláig nyomdászként tevékenykedett. Főleg klasszika-filológiai munkákat nyomtatott.
Együttműködése Sweynheimmel[szerkesztés]
A következő évben – itáliai bencés szerzetesek hívására – a Rómától északra található subiacói kolostorban Conrad Sweynheimmel nyomdát alapított. Itt nyomtatta ki az első teljes itáliai nyomtatványt, 1463-ban és 1464-ben Donatus nyelvtankönyvét. Ezt követte 1465-ben Lactantius munkája, a De divinis institutionibus (Az istenes oktatásokról), majd Cicero De oratore (Az ékesszólásról), valamint Hippói Szent Ágoston De civitate deije (Isten országáról), 1467-ben. Lactantius műve azért jelentős, mert ez volt az első itáliai könyv, amelyet – bár gótikus elemeket tartalmazó – antiqua betűvel nyomtattak. Mivel az egyházi köröknek ez a betűtípus tetszett leginkább, a pápa később kanonokságot adományozott a két nyomdásznak.
Itt 1466-ig dolgoztak. Pietro és Francesco Marquis de Maximis, a tudós testvérpár hívására Pannartz társával együtt Rómába ment, ahol a humanizmus erősen hatott rájuk. 1467-ben a testvérek palotájában állították fel nyomdájukat. Itt kinyomtatták Cicero leveleit – amelynek érdekessége, hogy azzal a betűnemmel nyomtatták, amelynek később cicero lett a neve, lásd – majd a Speculum humanae vitaet (Az emberi élet tükre). 1469-ben Livius írásait – többek közt a Historiae romanae decadest (A római történelem tizedei) – nyomtatták ki, de ez a munka már meghaladta anyagi lehetőségeiket, mivel a város nem kedvezett a könyvkereskedelem fejlődésének. Állítólag az ő nyomdájukból került ki az Apuleius Lucius Madaurensis Opera című ritka ősnyomtatvány is. Nicolas de Lyra Glossaejának (bibliamagyarázatainak) 5. könyvének kinyomtatásakor elfogyott a pénzük. Barátjuk és kiadójuk, Andera Bussi püspök hiába járt közben értük IV. Sixtus pápánál. A pápához beadott kérvényük értékes könyvtártörténeti forrás, mivel kiderül belőle, hogy a könyvek átlagos példányszáma akkoriban 275 kötet volt, a népszerű műveké ennek kétszerese. Leírták, hogy hét év alatt 36 munkát, főleg latin klasszikust adtak ki, összesen 12 475 példányban. A nyomda tehát a tönk szélére jutott, Pannartz és Sweynheim társas viszonya megszűnt. 1473-ban Sweynheim függetlenedett, és betűmetsző lett, későbbi adat nincs róla.
Magyar vonatkozás[szerkesztés]
Fraknói Vilmos történetíró azt írta, hogy az első magyar nyomdász, Hess András betűinek Pannartz és Sweynheim betűi szolgáltak mintául, valamint Karai László, Mátyás király követével is az ő nyomdájukban ismerkedett meg Hess.
Források[szerkesztés]
- Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig, Budapest, Magyar Helikon, 1959-
- A könyves kultúra XIV-XVII. század (szerk.: Monok István), Szeged, Scriptum, 1992 [1]
- A Pallas nagy lexikona
- Révai nagy lexikona
- Tevan Andor: A könyv évezredes útja, Budapest, Gondolat, 1984 [2]
- Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, Budapest, Széphalom Kiadó, 2001
- https://web.archive.org/web/20100515144100/http://www.typolexikon.de/p/pannartz-arnold.html
- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 2014. (Hozzáférés: 2022. április 21.)