Gavrilo Princip

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Princip a börtönben

Gavrilo Princip (cirill írással Гаврило Принцип) (Obljaj, 1894. július 25., – 1918. április 28., Theresienstadt, akkori Osztrák–Magyar Monarchia, ma Terezín, Csehország) szerb soviniszta, az első világháborút formálisan kirobbantó, Ferenc Ferdinánd elleni Szarajevóban elkövetett merénylet végrehajtója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága, kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Obljajban, Bosznia-Hercegovinában született. Kilencen voltak testvérek, akik közül egy gyermekkorában meghalt. Ő maga is megkapta a tuberkulózist. Iskoláit Szarajevóban végezte. A hatosztályos gimnáziumból kicsapták, mert Ausztria-ellenes kijelentéseket tett. 1912 májusában Belgrádba költözött, itt került újra iskolába. Belépett a Mlada Bosna nevű boszniai szerb terrorista csoportba, melynek tagjai Boszniának Szerbiához való csatolásáért küzdöttek. Az első-Balkán háborúban Princip a szerb hadsereg katonájaként vett részt.

Merénylete Szarajevóban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korabeli rajz a merényletről

Amikor kihirdették, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse 1914 június végén Szarajevóba látogat, a szerb királyi titkosszolgálat merényletet szervezett ellene. Dragutin Dimitrijević ezredes, a szerb hadsereg felderítő parancsnoka, egyben a Fekete Kéz terrorszervezet vezetője, három ügynököt (Gavrilo Principet, Trifko Grabežt, és Nedeljko Čabrinovićot) küldött Szarajevóba. A szerb titkosszolgálat vezetője mindhárom embernek pisztolyt, 2-2 bombát és egy kis cianidot is adott. A szakszerűtlen biztonsági intézkedések miatt mindnyájan zavartalanul bejuthattak a városba, és elhelyezkedhettek a trónörökös tervezett útvonala mentén. (Rajtuk kívül további 3 szerb merénylő is készenlétben állt).[1]

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia grófnő vonattal érkeztek Szarajevóba. A pályaudvaron Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója fogadta őket. Személyautókon mentek a városi elöljáróságra. Az első autóban utaztott Fehrim Čurčić polgármester és dr. Gerde rendőrfőnök. A második autóban utazott a főhercegi pár Potiorek tábornokkal és Harrach gróffal, az autó tulajdonosával. 10:15 körül Nedeljko Čabrinović elkövette az első merényletet, bombát dobott a főherceget szállító kocsira, de a bomba a következő autó alá esett, és annak utasai közül Eric von Merizzi és Boos-Waldeck tábornokokat megsebesítette. A merényletben 10 néző is megsebesült. A konvoj folytatta útját, a sérülteket a helyőrségi kórházba vitték.

Nedeljko Čabrinović ezután bevette a nála lévő cianidot, és a Miljacki folyóba vetette magát, de a közelben tartózkodók (köztük 2 nyomozó) kimentették őt a vízből, és elfogták.

A főherceg eközben megérkezett a városházára. A hivatalos program végeztével, a főherceg kívánságára a helyőrségi kórházba indultak, de az autó sofőrje, akit nem tájékozattak az útvonalváltozásról, a Ferenc József úton jobbra fordult. Potiorek rászólt: „Mi ez? Rossz az irány!”. A sofőr lassított és visszafordult. Ez alkalmat adott az ott várakozó Princip számára, hogy betöltse a pisztolyát és két lövést adjon le az autó utasaira. Ferenc Ferdinándot és feleségét halálos találat érte. A vezető a katonai kormányzói palota felé vette az irányt, de mire odaértek, már mindkét áldozat halott volt.

Princip maga ellen fordította a pisztolyt, de jobb kezét lefogták, így nem tudta megölni magát. Bíróság elé állították, tettéért 20 év börtönbüntetést kapott.

Merényletének politikai következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A merénylet után megindult rendőri nyomozás megállapította a szerb titkosszolgálati vezetők bűnrészességét. Emiatt súlyos politikai válság alakult ki, amelynek nyomán a Monarchia kormánya ultimátumot küldött a szerb kormánynak. Ennek elutasítása után, 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A konfliktusba a nagyhatalmak is beavatkoztak, és kirobbant az I. világháború, amelynek végén az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, területének jelentős részét az 1918-ban szerb vezetés alatt megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság szerezte meg.

Későbbi sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gavrilo Princip 1918. április 28-án a theresienstadti börtönben halt meg tuberkulózis (TBC) következtében. Három évvel később, 1921-ben Szarajevóban temették el a Mlada Bosna szervezet többi tagja mellé. Merényletének színhelyén a királyi Jugoszlávia kormánya emléktáblát helyezett el. A független Horvátországban a második világháború alatt ezt eltávolították, majd a független Bosznia-Hercegovina hatóságai ismét visszahelyezték, ma is látható. Bosznia-Hercegovina hivatalosan nemzeti hősének tekinti.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Élet és Tudomány, 2014. 1. szám – Németh István: 1914 - az utolsó békeév