Szardarapati csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szardarapati csata
Armenia 2002 CIA map.jpg
A kaukázusi front. Harcok Örményországban.

Konfliktus Kaukázusi front
(Első világháború)
Időpont 1918. május 22.1918. május 26.
Helyszín Sardarapat
Eredmény Örmény győzelem
Szemben álló felek
Flag of Armenia.svg Örményország Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Movses Silikyan ?
Szemben álló erők
? 12 000 katona
é. sz. 40° 05′ 37″, k. h. 43° 56′ 48″Koordináták: é. sz. 40° 05′ 37″, k. h. 43° 56′ 48″

A szardarapati csata a kaukázusi front egyik csatája volt az első világháborúban, mely az Oszmán Birodalom és a független Örményország erői között zajlott le 1918 májusában, Szardarapat városához közel. A csata örmény győzelemmel ért véget.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A breszt-litovszki békeszerződés aláírása után két hónappal az Oszmán Birodalom elhatározta, hogy támadást intéz orosz-örmény területek ellen. A törökök a megvert Orosz Birodalom romjaiból még nagyobb területeket szerettek volna kiszakítani, így az Oroszországnál maradt örmény területekre is igényt formáltak. 1918 májusában a 4. török hadsereg egységei átkeltek az orosz–török határon és megkezdték Alekszandropol (törökül Gümri, ma Gjoumri) ostromát. Az Oszmán Birodalom célja elsődlegesen a független Örményország megsemmisítése volt, másodsorban pedig orosz területek megszerzése. A központi hatalmak érthetően ellenezték az önálló török akciót, mivel az nyilvánvalóan megsértette a breszt-litovszki békeszerződésben foglaltakat. Németország megtagadta a katonai tanácsadást a törököknek a hadjárat során. A törökök által megtámadott területekre százezerszámra érkeztek 1918 előtt örmény menekültek, akik a törökök által indított örmény népirtás elől menekültek Oroszországba.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török erők három részre tagozódtak, így támadták meg Örményországot. Alexandropol elfoglalása után az oszmánok az Ararát-hegy felé fordultak és folytatták tovább az előrenyomulást. Az Ararát-hegy környékén lévő Szardarapat (ma Armavir) városában kb. 6000 örmény katona gyűlt össze, és május 22. és május 26. között Movszesz Szilikjan vezetésével megverték a többszörös túlerőben lévő török sereget.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az egyik támadó török sereget megverték az örmények, a másik két oszmán hadsereg mégis előrenyomult Örményországba, és május végére az örménylakta területeket nagyrészt elfoglalták. Örményországot csak a Bash Abaran melletti csata mentette attól, hogy teljesen elfoglalják a törökök. 1918 júniusában Örményország békét kötött az Oszmán Birodalommal, melynek értelmében a független örmény állam megszűnt, déli része török megszállás alá került, az északi része német védnökséggé lett.

Az Oszmán hódítás következménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A központi hatalmakat felháborította az Oszmán Birodalom viselkedése, a békeszerződés megszegése, és az örmény népirtásról való tudomásszerzés. Az egykori Orosz Birodalom területén lévő, 1918-ban törökök által elfoglalt Örményország északi részét német védnökség alá helyezték, német védelmet kapott a törökökkel szemben. Németországot a német segítség megtételében azonban nemcsak az örmény népirtás megakadályozása vezette, hanem a Kaukázusban lévő olajmezők feletti felügyelet is. 1918 októberében, miután Németország fegyveszünetet kötött, Örményország újból deklarálta a függetlenségét és elszakadt az Oszmán Birodalomtól.