Ferdinand Foch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Foch
Ferdinand Foch by Melcy, 1921.png
Született
1851. október 2.
Tarbes
Elhunyt
1929. március 20. (77 évesen)
Párizs
Foglalkozása katona
Ferdinand Foch marsall.

Ferdinand Foch (Tarbes, Franciaország, 1851. október 2.Párizs, 1929. március 20.) francia katonatiszt, marsall.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1851-ben született Franciaország Tarbes nevű városában.

Katonai szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politechnikum elvégzése után 1873-ban a tüzérnek állt, majd a vezérkari akadémiát is elvégezte, ahol később tanár, majd az intézmény igazgatója lett. 1907-ben dandárparancsnokká, majd hadosztály-, később hadtestparancsnokká léptették elő.

Az I. világháború kezdetén hadtest-, majd hadseregparancsnok (9. francia hadsereg). Noha a háború kitöréséig csak mint kitűnő elméleti szakembert ismerték (gyakorlatilag éles helyzetben sosem próbálhatta ki magát), 1914. szeptember 5-én a marne-i francia ellentámadás során aratott győzelem részben az ő nevéhez is fűződik: nem csak kivédte a Párizst fenyegető német támadást, de romba döntötte a németek gyors háborúba vetett elképzeléseit is. Később számos jelentős ütközetben tűnt ki, amiért 1917. május 5-én kinevezték a hadsereg vezérkari főnökévé (a főparancsnok Pétain tábornagy). 1918. március 27-én a Franciaországban harcoló valamennyi szövetséges sereg (angolok, amerikaiak, ausztrálok) fővezére lett. Nem csak megállította a németek végső támadását, de sikeres ellentámadásra váltott, amivel végső soron eldöntötte a világháború – egyébként akkor már nem kétséges – végkimenetelét. A világháború után – számos kitüntetés mellett – az angol hadsereg tábornagya is lett, és lengyel marsallbotot is kapott.

Az I. világháborút lezáró békeszerződés után nem sokkal nyilatkozta a következőket: „Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.”[1] Alig pár hónapot tévedett.

A világháború során jó hasznát vette legendás rugalmasságának: gyakorlatilag mindig képes volt alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ruth Henig, Versailles and After, 1919-33 (Routledge, 1995), p. 52.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Foch témájú médiaállományokat.
Commons
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetekben:
Idézetek Fochtól.