Ferdinand Foch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Foch
Ferdinand Foch by Melcy, 1921.png
Született
1851. október 2.
Tarbes
Elhunyt
1929. március 20. (77 évesen)
Párizs
Foglalkozása katona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Foch témájú médiaállományokat.
Ferdinand Foch marsall.

Ferdinand Foch (kiejtése kb. „Ferdinan Fos”) (Tarbes, Franciaország, 1851. október 2.Párizs, 1929. március 20.) francia katonatiszt, marsall.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1851-ben született Franciaország Tarbes nevű városában.

Katonai szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politechnikum elvégzése után 1873-ban a tüzérnek állt, majd a vezérkari akadémiát is elvégezte, ahol később tanár, majd az intézmény igazgatója lett. 1907-ben dandárparancsnokká, majd hadosztály-, később hadtestparancsnokká léptették elő.

Az I. világháború kezdetén hadtest-, majd hadseregparancsnok (9. francia hadsereg). Noha a háború kitöréséig csak mint kitűnő elméleti szakembert ismerték (gyakorlatilag éles helyzetben sosem próbálhatta ki magát), 1914. szeptember 5-én a marne-i francia ellentámadás során aratott győzelem részben az ő nevéhez is fűződik: nem csak kivédte a Párizst fenyegető német támadást, de romba döntötte a németek gyors háborúba vetett elképzeléseit is. Később számos jelentős ütközetben tűnt ki, amiért 1917. május 5-én kinevezték a hadsereg vezérkari főnökévé (a főparancsnok Pétain tábornagy). 1918. március 27-én a Franciaországban harcoló valamennyi szövetséges sereg (angolok, amerikaiak, ausztrálok) fővezére lett. Nem csak megállította a németek végső támadását, de sikeres ellentámadásra váltott, amivel végső soron eldöntötte a világháború – egyébként akkor már nem kétséges – végkimenetelét. A világháború után – számos kitüntetés mellett – az angol hadsereg tábornagya is lett, és lengyel marsallbotot is kapott.

Az I. világháborút lezáró békeszerződés után nem sokkal nyilatkozta a következőket: „Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.”[1] Alig pár hónapot tévedett.

A világháború során jó hasznát vette legendás rugalmasságának: gyakorlatilag mindig képes volt alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ruth Henig, Versailles and After, 1919-33 (Routledge, 1995), p. 52.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Foch témájú médiaállományokat.
Wikidézet
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetben:
Idézetek Fochtól.