Tomáš Garrigue Masaryk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomáš Garrigue Masaryk
Tomas Masaryk.jpg
Csehszlovákia első köztársasági elnöke
Hivatali idő
1918. november 16.1935. december 18.
Előd     –
Utód Edvard Beneš

Született 1850. március 7.
Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1937. szeptember 14. (87 évesen)
Lány, Csehszlovákia

Házastársa Charlotte Garrigue
Gyermekei Jan Masaryk
Foglalkozás filozófiaprofesszor
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomáš Garrigue Masaryk témájú médiaállományokat.

Tomáš Garrigue Masaryk Sound hallgat (Hodonín, 1850. március 7.Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.

Újságíró, filozófus, tanár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín városában született munkáscsaládban (édesapja írástudatlan fuvaros volt), és Čejkovice faluban nőtt föl. Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.

A Monarchia ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az első világháború kitörése után Genfbe, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága mellett. Tanítványai, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40-50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.

Csehszlovákia élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.

Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.

Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. A félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Masaryk valóban belépett az egyik páholyba.[1]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitet.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerényi Ferdinánd dr.: Masaryk breviárium. Ungvár, 1928

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Csehszlovákia elnöke
1918–1935
Utódja:
Edvard Beneš