Tomáš Garrigue Masaryk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomáš Garrigue Masaryk
Tomas Masaryk.jpg
Csehszlovákia első köztársasági elnöke
Hivatali idő
1918. november 16.1935. december 18.
Előd     –
Utód Edvard Beneš

Született 1850. március 7.
Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1937. szeptember 14. (87 évesen)
Lány, Csehszlovákia

Foglalkozás filozófiaprofesszor

Tomáš Garrigue Masaryk Sound hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.

Újságíró, filozófus, tanár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín városában született munkáscsaládban (édesapja fuvaros volt). Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság, mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.

A Monarchia ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az első világháború kitörése után Genovába, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága érdekében. Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40-50000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.

Csehszlovákia élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban feldaraboták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig kétszer választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.

Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.

Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. Ő soha nem volt szabadkőműves, a félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Garrigue Masaryk valóban belépett a rendbe[1].

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitot.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerényi Ferdinánd dr.: Masaryk breviárium. Ungvár, 1928.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Csehszlovákia elnöke
1918–1935
Utódja:
Edvard Beneš