Tomáš Garrigue Masaryk

Tomáš Garrigue Masaryk
Csehszlovákia első köztársasági elnöke
Hivatali idő 1918. november 16. – 1935. december 18.
Előd	–
Utód	Edvard Beneš
Született	Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia 1850. március 7.
Elhunyt	Lány, Csehszlovákia 1937. szeptember 14. (87 évesen)
Foglalkozás	filozófiaprofesszor

Tomáš Garrigue Masaryk  hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.

Újságíró, filozófus, tanár

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín városában született munkáscsaládban (édesapja fuvaros volt). Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság, mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.

A Monarchia ellen

Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az első világháború kitörése után Genovába, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága érdekében. Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40-50000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.

Csehszlovákia élén

1918-ban feldaraboták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig kétszer választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.

Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.

Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. Ő soha nem volt szabadkőműves, a félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Garrigue Masaryk valóban belépett a rendbe^f .

Egyéb

Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitot.

Források

• Zuzana Hajachová 2010: 160. výročie narodenia Tomáša Garrique Masaryka. Historia Nova I/1, 122-124.
• ↑ masonicwiki: History of freemasonry in Czech Republic. masonicwiki.info. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)

Külső hivatkozások

Elődje: –

Csehszlovákia elnöke 1918–1935

Utódja: Edvard Beneš