Georges Clemenceau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georges Clemenceau
Georges Clemenceau Nadar.jpg
Született
1841. szeptember 28.
Elhunyt
1929. november 24. (88 évesen)
Párizs
Foglalkozása politikus
újságíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Clemenceau témájú médiaállományokat.

Georges Benjamin Clemenceau (Mouilleron-en-Pareds, (Vendée), 1841. szeptember 28.Párizs, 1929. november 24.) politikus, Franciaország miniszterelnöke az első világháború befejezése idején, a versailles-i békeszerződés – és a Magyarországot feldaraboló trianoni békeszerződés – egyik fő tető alá hozója.

Eredetileg orvos volt, de hamar elkezdett politizálni és mint újságíró-lapszerkesztő is jelentős befolyással bírt. Állhatatos politizálásért kapta a "Tigris" gúnynevet.

Alapvetően meghatározta politikáját a németekkel szemben való ellenérzése. Ellenezte az 1871-es békeszerződést, támogatta a revansista irányzatokat. 1906-ban belügyminiszter, majd miniszterelnök is, egészen 1909-ig, erre az időszakra a britekkel való szövetség szorosabbra fűzése jellemző. Később a szenátusban a fegyverkezés fokozását sürgette.

1914-től belügyminiszter, 1917 novemberétől ismét miniszterelnök. Mozgósította az ország minden tartalékát, sikerült keresztülvinnie Foch főparancsnokká való kinevezését, ezáltal a hadműveletek összehangolását. A háborút lezáró béketárgyalásokon Németország minél jelentősebb meggyengítését akarta keresztülvinni, de nem valósult meg minden elképzelése. Közép-Európában viszont francia befolyást sikerült kialakítania a trianoni békeszerződéssel. 1920-ban vereséget szenvedett az elnökválasztáson, majd lemondott miniszterelnöki posztjáról is és visszavonult a politikai élettől.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A porosz–francia háborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kis vendée-i faluban, Mouilleron-en-Pareds-ban született, ahol néhány évtizeddel később Jean de Lattre de Tassigny, a későbbi második világháborús francia hadvezér is született. Apja nagy republikánus volt, bár nagyapja abból a du Colombier francia nemesi családból származott, amely olyan ősökkel rendelkezett, mint I. János latin császár (Jean de Brienne), III. Ferdinánd kasztíliai király és I. Eduárd angol király.

George bajba került, amikor más egyetemistákkal együtt Le Travail („A munka”) címen lapot kezdett kiadni. III. Napóleon kormánya ezt túl radikálisnak találta, és miután Georges Clemenceau-t tüntetésre felszólító plakátok ragasztásán kapták, 73 napra börtönbe került. Amikor szabadlábra került, másik újság kiadásába kezdett Le Matin címen, ez pedig újra konfliktusba sodorta a rendőrséggel. 1865. május 13-án doktorált, disszertációjának címe De la génération des éléments atomiques volt.

Miután Nantes-ban orvostant tanult, az Egyesült Államokba utazott, ahol New Yorkban élt. Nagy benyomást tett rá, milyen szabad az amerikai közbeszéd és a demokráciát építő politikusok és komolyan foglalkoztatni kezdte a gondolat, hogy véglegesen Amerikában telepedjen le. Connecticutban tanítani kezdett egy lányiskolában és 1869-ben feleségül vette egyik tanítványát, Mary Plummert. Három gyermekük született, de 1876-ban elváltak.

Clemenceau ezután visszatért Franciországba, Párizsban telepedett meg és orvosi hivatását gyakorolta. 1869-ben Montmartre kerületben telepedett le és a Harmadik Köztársaság megszületésének idejére (1870) már elég ismert volt ahhoz, hogy Párizs 18. kerületének (Montmartre) polgármesterévé jelöljék.

A porosz–francia háború és Párizs porosz ostromának idején is a fővárosban volt. A háború után, 1871. január 28-án polgármesterré választották, február 8-án pedig Seine megye radikális képviselőjévé a francia nemzetgyűlésben. Radikálisként az újonnan alakult Németországgal kötendő békeszerződés ellen szavazott.

Az első világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszavonulása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kormánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Második kormánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1919. február 20-án, a párizsi békekonferencia alatt egy anarchista rálőtt és megsebesítette. Clemenceau gyakran viccelődött azon, milyen rossz céllövő volt a merénylő. “Épp csak megnyertük a történelem legszörnyűbb háborúját, és itt egy francia aki hatszor-hétszer közvetlen közelről elvéti a célpontját. Ezt az embert természetesen meg kell büntetni a veszélyes fegyver gondatlan használatáért és a rossz céllövésért. Javaslom, zárják be nyolc évre és közben kapjon intenzív céllövő kiképzést.”
  • Miután enyhítette a cenzúratörvényeket, egy cenzor megkérdezte tőle, vajon teljesen eltörli-e a cenzúrát. Clemenceau válasza ez volt: „Nem vagyok komplett idióta.”
  • Clemenceau egyszerű életet élt és ha tehette, szerette maga elkészíteni az ételét. Források szerint reggelire zabpelyhet, ebédre főtt tojást, vacsorára tejet és kenyeret fogyasztott egész életében.
  • A békekonferencia alatt minden nap hajnali 3-kor kelt és este 11-ig is dolgozott.
  • Clemenceau a kezein akut ekcémával küszködött és ez 1916-ra úgy elhatalmasodott, hogy kesztyűt kellett viselnie.
  • Franciaország diplomáciai pozícióit a béketárgyalásokon több esetben veszélybe sodorta Clemenceau szélsőséges bizalmatlansága David Lloyd George és Thomas Woodrow Wilson és utálata Raymond Poincaré francia államfő iránt. Ha a tárgyalások zsákutcába futottak, gyakran előfordult, hogy Clemenceau kiabálni kezdett a többi vezető politikussal, majd kiviharzott a szobából.
  • Róla nevezték el a Clemenceau francia repülőgép-hordozót is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Clemenceau témájú médiaállományokat.