Montmartre
A Montmartre egy 130 méter magas domb Párizs egyik külsőbb (18.) kerületében, a belvárostól kb. 4 km-re északra. Északi ellenpontja a Montparnasse.
Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől az első világháborúig. Írók, művészek, festők és népszerű mulatók negyede volt (a környéken élt például Dalí, Monet, Picasso és van Gogh); girbegurba utcácskáit falusias házak és kisvendéglők szegélyezték. Mára teljesen egybeolvadt a fővárossal, és beépült, de a régi legendák fénye ma is beragyogja. A párizsiak bizalmasan ma is Dombnak (Tertre) nevezik.
A legenda szerint a domb azért kapta a Mons Martyrium (Mártírhegy) nevet, mert 250 körül a rómaiak itt fejezték le több mártírral együtt Szent Dénest.[1] Részben ezért és a kommün (1871) alatt elkövetett bűnökért engesztelésül építettek a dombra egy fogadalmi templomot, a Sacré-Cœur székesegyházat (1876–1910-ig épült): 1919-ben szentelték fel, és a lépcsőiről gyönyörű kilátás nyílik a városra.
[szerkesztés] Montmartre-galéria
-
Festők tere
-
Wallace-féle ivókút[2]
-
Montmartre-i lépcsők
-
A Sacré-Coeur bazilika
-
A Montmartre a Pompidou központ felől nézve
-
A Montmartre a Sacre Coeur bazilikával az Eiffel toronyból fényképezve
-
Vincent van Gogh: Le Moulin de La Galette (1886)
-
Moulin Rouge (Vörös malom) híres zenés, táncos szórakozóhely éjszakai kivilágításban
[szerkesztés] Jegyzetek és források
- ↑ Montmartre - Párizs
- ↑ Az ivóvíz négy kariatida által tartott félgömbből folyik alá vékony sugárban. Richard Wallas hasonló kútjai a XIX. sz. végéről valók, öntött vasból készültek, és sötétzöld színűre festették őket; a párizsi utcák jellegzetességei voltak. A modern ivóvízhálózat kiépítése után mára már kevés maradt belőlük.
- Bajomi Lázár Endre: A Montmartre. Budapest : Corvina, 1967. 217 o. ill.
- Ádám Péter: Francia–magyar kulturális szótár. Budapest, Corvina, 2004. ISBN 9631352374 (Montmartre szócikk: 166. o.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Movie tour of Montmartre in English
