Francesco Saverio Nitti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Saverio Nitti
Francesco-Saverio-Nitti1.jpg
Francesco Saverio Nitti
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. június 23.1920. június 15.
Előd Vittorio Emanuele Orlando
Utód Giovanni Giolitti

Született 1868. július 19.
Melfi Olaszország 1861
Elhunyt 1953. február 20. (84 évesen)
Róma Olaszország 1861
Párt PRI
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Saverio Nitti témájú médiaállományokat.

Francesco Saverio Nitti (Melfi, Basilicata, 1868. július 19.Róma, 1953. február 20.) olasz egyetemi professzor, publicista, politikus, miniszterelnök és belügyminiszter volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francesco Saverio Nitti 1868. július 19-én született a dél-olaszországi Melfiben. A nápolyi egyetemen szerzett diplomát, majd újságírással és tanítással foglalkozott. 1898-ban a nápolyi egyetem közgazdaságtan professzora lett. Első tanulmányai alapvetően hozzájárultak az úgynevezett „déli kérdés” meghatározásához, amely az állami bevételek elosztásának szempontjait vizsgálta. Ebben például szerepelt az állami költségvetés (1862-től 1896-1897-ig), illetve kiemelten az északi-déli vonatkozás, amellyel sikerült eloszlatnia a „délolasz élősködés” mítoszát. 1904-es tanulmánya a „La ricchezza dell’Italia” az olasz magánvagyon megoszlását vizsgálta. Az 1906-ban megjelent „Le forze idrauliche d’Italia e la loro utilizzazione” címűben pedig a vízienergia fontosságát hangsúlyozta a déli területek iparosításában.[1][2][3]

Emellett írt a katolikus szocializmusról is. 1904-ben a radikális párt képviselője lett. 1911-től 1914-ig iparügyi miniszter volt a Giolitti-kormányban. 1917-től 1919-ig pedig az Orlando-kormány pénzügyminiszteri tisztségét látta el. 1919. június 23-ban kinevezték miniszterelnöknek. Ezt a megbízatást 1920. június 15-ig látta el. Egyes intézkedései, mint a dezertőrök részére adandó amnesztia terve, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal való megegyezés tervezete és baloldali hírneve miatt a jobboldal ellenségesen kezelte. Nehézségeit fokozta, hogy a problémás közrend mellett Fiume kérdésével is foglalkoznia kellett. 1920-ban visszavonult. Intelligenciája realista látásmóddal párosult. Nem táplált illúziókat a békeszerződések által kialakult európai helyzettel szemben. Ezzel kapcsolatban két írása is megjelent. 1921-ben a „L’Europa senza pace” (Békétlen Európa), valamint 1926-ban a „La decadenza dell’Europa” (Európa hanyatlása). Támogatta a magyarságot érő igazságtalanságok ellen több ízben felszólaló David Lloyd George-ot, aki az etnikai alapon való felosztás híve volt. Végül azonban az erős ellenállás miatt David Lloyd George feladta ezen álláspontját és helyette George Curzon folytatta a tárgyalásokat, amelyek a trianoni békeszerződéshez vezettek.[1][3][4]

Politikai éleslátása ellenére először nem volt eléggé szkeptikus ahhoz, hogy a fasizmus jelentőségét felfogja. 1924-ben száműzetésbe kényszerült, és külföldről segítette az antifasiszta küzdelmet. 1933-ban megjelentette a „La démocratie” (A demokrácia), 1938-ban pedig a „La désagrégation de l’Europe” (Európa szétesése) című francia nyelven írt tanulmányát. 1943-ban a Gestapo letartóztatta és deportálta. Fogsága idején „Rivelazioni” (Kinyilatkoztatások) címmel megírta emlékiratait. 1953. február 20-án hunyt el Rómában.[1][3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Britannica.com: Francesco Saverio Nitti (Angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  2. Biografías y Vidas: Francesco Saverio Nitti (Spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  3. ^ a b c Storia.camera.it: Francesco Saverio Nitti (Olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  4. Bela K. Kiraly, Peter Pastor, and Ivan Sanders: Total War and Peacemaking, A Case Study on Trianon (Angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Vittorio Orlando
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19191920
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Giovanni Giolitti