Giovanni Giolitti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni Giolitti
Giolitti2.jpg
Giovanni Giolitti
5 alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke

Született 1842. október 27.
Mondovì  Szárd Királyság
Elhunyt 1928. július 17. (85 évesen)
Cavour  Olasz Királyság
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Giolitti témájú médiaállományokat.

Giovanni Giolitti (Mondovì, Piemont, 1842. október 27.Cavour, Piemont 1928. július 17.) olasz politikus és öt alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke volt. Tevékenysége alatt számos reformot hajtott végre.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Giolitti 1842. október 27-én született a piemonti Mondovìban, alpesi parasztcsalád gyermekeként. 1861-ben fejezte be jogi tanulmányait a Torinói Egyetemen. Ezt követően állami alkalmazásba lépett. Szakterülete a pénzügyi adminisztráció volt. 1882-ben képviselőnek választották. 1889-től 1990-ig ő látta el a pénzügyminiszteri tisztséget. 1892-ben első alkalommal kinevezték miniszterelnöknek. Kormányának mandátuma, amely főleg baloldali képviselőkből állt, 18 hónapig tartott. Ekkor a Római Bank körül kirobbant botrányban való érintettsége miatt lemondásra kényszerült.

1897-ben újrakezdte a politikai karrierjét. 1901 és 1903 között belügyminiszterként tevékenykedett. 1903-ban miniszterelnökként megalakította a második kormányát, amely 1905-ig funkcionált. 1906-ban ismét miniszterelnökké választották és ez alkalommal három éven keresztül irányította az országot. Elsődleges célja a gazdasági problémák kiküszöbölése volt. Ezen tevékenységének köszönhetően nagymértékű növekedés történt a közmunkák területén. A szocialisták programjából számos pontot átvett, így jelentős reformokra került sor. Ezek érintették a közegészségügyet, a lakásügyet, a foglalkoztatási körülményeket, a nők és a gyermekek általi munkavégzést, a rokkantak jogait, illetve az időskori nyugdíjakat.[1]

1911-ben megalakította az első világháború előtti utolsó kormányát, azonban egyre nehezebben tudta fenntartani a parlamenti koalíción belüli egyensúlyt. A hazai nehézségek egyre növekedtek és 1911 októberében (hivatalosan szeptember végén) kitört az olasz-török háború. Ez azonban nem enyhítette a problémákat és a forradalomtól való félelmében Giolitti további engedményeket tett az alsóbb osztályok felé, beleértve a (szinte) teljes férfi lakosságnak megadott szavazójogot is. Az 1913-as októberi-novemberi választásokat követően a Giolitti által felállított, heterogén parlamenti többség irányítása egyre komolyabb nehézségeket támasztott. Ennek következtében 1914 márciusában - a választási győzelem ellenére - lemondott. Az első világháború kitörése után az olasz politikai semlegesség szószólója lett, de a caporettói összeomlás után teljes erőfeszítésre buzdított a haza védelmében. A bonyolult háború utáni időszakban tapasztaltsága miatt ő tűnt a legalkalmasabb személynek az anarchikus állapotok leküzdésében. 1920-ban megalakította ötödik kormányát, amely a következő évig funkcionált.[1]

1920 augusztusában és szeptemberében reformok ígéretével sikerült megállítania a sztrájkhullámokat és az önkényes gyárfoglalásokat. Ezek azonban sem a gyárosokat, sem a szocialistákat nem elégítették ki. A nacionalistákkal való viszonyát a rapallói egyezmény rontotta meg, amely a dalmát tengerparti igényekre mért csapást. Adópolitikája miatt ellentétbe került az egyházzal, az agrárreform tervezete miatt pedig a nagybirtokosokkal is. Először hallgatólagosan támogatta a fasisztákat és Benito Mussolinit, de 1924 után már nyíltan támadta őket. 1928. július 17-én hunyt el Cavourban.[1]

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giolitti meglehetősen vitatott személyiség. Egyes bírálói súlyos kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, mások pedig a nagyszerű államférfit látják benne. Tény, hogy érdekei (illetve a parlamenti többség megszerzése érdekében) nagyszerűen manipulálta pártokat. Taktikáját ellenfelei megvetően „Giolitti-módszernek” nevezték. Ez a kormányzási módszer, amelyet elődeitől örökölt, volt az egyetlen működőképes forma ebben az időszakban. Építő jellegű szociális reformjai elősegítették a fejlődést és a jólétet. Szerepe csak akkor mérhető fel igazán, ha a kormányzását az őt követő totalitárius rendszerhez hasonlítjuk.[1]

Miniszterelnökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Giolitti összesen öt alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget:[2]

Hivatali idő Előd Utód
1892.05.15. – 1893.12.15. Antonio Starrabba Francesco Crispi
1903.11.03. – 1905.03.12. Giuseppe Zanardelli Tommaso Tittoni
1906.05.29. – 1909.12.11. Sidney Sonnino Sidney Sonnino
1911.03.30. – 1914.03.21. Luigi Luzzatti Antonio Salandra
1920.06.15. – 1921.07.04. Francesco Saverio Nitti Ivanoe Bonomi

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Gale Encyclopedia of Biography: Giovanni Giolitti (Angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  2. Storia.camera.it: Giovanni Giolitti (Olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Antonio Starrabba
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
18921893
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Francesco Crispi
Elődje:
Giuseppe Zanardelli
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19031905
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Tommaso Tittoni
Elődje:
Sidney Sonnino
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19061909
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Sidney Sonnino
Elődje:
Luigi Luzzatti
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19111914
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Antonio Salandra
Elődje:
Francesco Saverio Nitti
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19201921
Az Olasz Királyság zászlaja
Utódja:
Ivanoe Bonomi