Edvard Beneš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edvard Beneš
Edvard Beneš.jpg
Született 1884. május 28.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Kožlany, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1948. szeptember 3. (64 évesen)
Flag of Czechoslovakia.svg Sezimovo Ústí, Csehszlovákia
Nemzetisége cseh
Foglalkozása politikus
Iskolái Károly Egyetem
Párizsi Egyetem

Edvard Beneš[1] (Kožlany, 1884. május 28.Sezimovo Ústí, 1948. szeptember 3.) cseh politikus, Csehszlovákia második, vitatott megítélésű elnöke, Csehszlovákia létrehozásának legerőteljesebb hirdetője és megvalósítója. Külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult Magyarország világháborúkban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez, és a trianoni békeszerződésben meghatározott területvesztéseihez.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csehországi Kožlany (Pilsen mellett) faluban született szegényparaszti családban. Kiváló tanuló volt, középiskolai és egyetemi tanulmányait Prágában (itt a filozófiai szakon Masaryk, későbbi harcostársa is tanította), illetve a Sorbonne-on végezte, majd Dijonban folytatott politikai és szociológiai tanulmányokat. 1908-ban Dijonban szerzett jogi doktorátust, disszertációjának megvédése a Habsburg Birodalom további fennmaradásából indult ki és annak föderalizálásával javasolt változtatásokat. Három évig a Prágai Kereskedelmi Akadémián, később pedig a Károly Egyetemen tanított.

Az I. világháború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edvard Beneš szobra Prágában

Az első világháború kitörése után titkos ellenállási mozgalmat szervezett Maffia néven, és ő felelt a kommunikációs útvonalakért az akkor éppen Svájcban tartózkodó Masarykkal. Végül 1915 szeptemberében maga is emigrált Párizsba, ahol aktívan terjesztette a független Csehszlovákiával kapcsolatos elképzeléseit. Masaryk Párizsban bemutatta Benešnek Milan Rastislav Štefánikot, aki neki korábban szintén tanítványa volt a Károly Egyetemen .

(Štefánik személye azért volt különösen fontos a csehszlovák államalapításhoz, mert ő tudományos munkássága révén nagy elismertséget szerzett a francia tudóstársadalomban, és jó kapcsolatokat ápolt a francia politikai élet legfelsőbb köreivel.)

Később e „triumvirátus” viszonyáról a következő szólásmondás alakult ki:

Amit Masaryk kigondol, azt Beneš kimondja és Štefánik végrehajtja.

Kiépítette a futárszolgálatot a Maffia és a Tomáš Garrigue Masaryk , Milan Rastislav Štefánik és általa vezetett emigráció között. Párizsi tartózkodása idején Beneš a Sorbonne-on szlavisztikát oktatott, és rengeteg cikket publikált. 1916-ban kulcsszerepet játszott a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalakításában, aminek ő főtitkára lett. A Csehszlovák Nemzeti Tanács vezetői igyekeztek meggyőzni a nyugati államokat saját igazukról, és sikeresen elérték, hogy cseh-szlovák légiók jöjjenek létre Franciaországban, Oroszországban és Olaszországban.

Meg kell semmisíteni a Habsburg-birodalmat és visszaállítani a csehszlovák nemzetet!
– Edvard Beneš, 1916. március 16.[2]

A csehszlovák diplomácia élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csehszlovák Nemzeti Tanács a versailles-i béketárgyalásokon is képviseltette magát. Beneš 1918-1919 között Genfben és Párizsban tárgyalt az újonnan megalakult Csehszlovákia sorsáról és határairól, immár külügyminiszteri minőségben. Az első világháború lezárása után komoly szerepe volt Magyarország feldarabolásában, túlzó igényeit azonban már a győztespárti békekonferencia sem tartotta kielégíthetőnek. A háború során, a későbbi Csehország területén, elkövetett szörnyűségeket helytelen módon a nemzeti kisebbségekre vetítette ki, s kollektív bűnösnek kiáltotta ki mind a szudéta-németeket, mind a magyarokat. Az 1920-as évek második felében már rendre összekülönbözött Masarykkal.

Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben.

– Edvard Beneš, Párizsi béketárgyalások

Štefánik és Beneš között a békekonferencián konfliktus bontakozott ki, mert Beneš a francia orientáció híve volt, Štefánik pedig inkább Olaszországra akarta építeni a csehszlovák külpolitikát. Masaryk azt javasolta Benešnek, hogy konfliktusukat tartsák titokban a békekonferencia idejére. Azonban Štefánik gyanús repülőgép-balesetben életét vesztette 1919. május 4-én, és Andrej Hlinka Štefánik családtagjaival együtt Benešt vádolta meg a gép lelövetésével.

Ezt követően Beneš jelen volt a Népszövetség megalakításánál, annak 1920-ban elnöke, 1923-1927 között pedig Tanácsának tagja volt. Nyilvánvaló magyarellenes éllel 1920-1922 között szerződéseket kötött Romániával és Jugoszláviával, miáltal létrejött a „kisantant”. Jelentős tekintélye volt: minden fontosabb nemzetközi konferencián részt vett (Genova1922; Locarno1925; Hága1930; Lausanne1932).

Csehszlovákia második elnöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormányon levő Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt alelnökeként Beneš nagy befolyással bírt a belügyekre nézve is. Kis megszakítással 1919-től 1935-ig országgyűlési képviselő volt, majd Masaryk lemondása után ő lett az utódja az elnöki székben a felvidéki magyar képviselők többségének támogatásával, mert Beneš megígérte (de nem tartotta meg) hogy a magyar pártok által előterjesztett követeléseket teljesíti. Elnöki minőségében szövetséget kötött az addig szinte teljesen izolált Szovjetunióval, és támogatta belépését a Népszövetségbe is. A németlakta csehszlovák területeket (jelesül a Szudéta-vidéket) követelő náci Németország ellen Beneš mozgósítást rendelt el, bízva az ígért brit-francia segítségben. Ehelyett azonban a müncheni egyezményben a nyugati hatalmak beleegyeztek a fent említett területek átadásába, mire az elnök október 5-én emigráns kormányt alakított meg Londonban. Utódja Emil Hácha lett, aki tehetetlenül nézte Szlovákia függetlenedését és a Cseh–Morva Protektorátus létrehozatalát.

Moszkvabarát emigráció – a Kreml ügynöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beneš a müncheni egyezmény hatására elvesztette minden bizalmát a nyugati államokban, és korábbi kommunistaellenességét levetkőzve a Szovjetunióban látta a csehszlovák függetlenség egyetlen lehetséges biztosítóját. 1943 decemberében tehát Moszkvába távozott tárgyalni az ottani csehszlovák kommunista emigránsokkal. Az volt a terve, hogy a szocialistákat is bevonja a kormányzatba, és több radikális társadalmi és gazdasági reformelképzelést dédelgetett. Moszkvai tárgyalásán Sztálin jóváhagyását is megszerezte a szudétanémetek és a felvidéki magyarok elűzése általi csehszlovák nemzetállam kialakítására. 1945-ben, Németország bukása után Moszkvából érkezett diadalmenetben Prágába.

Pavel Anatolijevics Szudoplatov NKVD és KGB tábornok visszaemlékezéseiben (Special tasks. The memoirs of an unwanted witness – A Soviet spymaster) ír arról, hogy a csehszlovák elnök 1938-tól kezdve a szovjet titkosszolgálat ügynöke volt, akit Pjotr Zubov titkosszolgálati rezidens szervezett be. Állítólag tervezte a jugoszláv király megölését, hogy németellenes fordulatot idézzen elő a délszláv államban. A német megszállás idején Prágából is az NKVD mentette ki Londonba, ahonnan Moszkvába utazott.

Ismét Csehszlovákiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benešt 1945. október 28-án helyezték vissza hivatalába, és a következő évben újraválasztották. Hiába bízott a Szovjetunióban, az 1948 februárjában bekövetkező kommunista fordulatnak már ellenállt, de – Szudoplatov visszaemlékezése szerint némi győzködés hatására – június 7-én lemondott. Sezimovo Ústíban halt meg még abban az évben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Détruisez l'Autriche-Hongrie! (Pusztítsátok el Ausztria–Magyarországot!) Ford.: Gulyás László. JATE Történész Diákkör, Szeged, 1992.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helyenként (így például az MHSz.-ben is!) „Eduard Beneš” formában, holott a név cseh helyesírása Edvard. Az OH.-ban jól szerepel.
  2. Eduard Benes és Csehszlovákia mint homogén szláv állam

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvard Beneš témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Tomáš Masaryk
Csehszlovákia elnöke
19351938
emigrációban 1939-1945
19451948
Utódja:
először Emil Hácha, másodszor Klement Gottwald