Edvard Beneš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edvard Beneš
Edvard Beneš.jpg
Született 1884. május 28.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Kožlany, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1948. szeptember 3. (64 évesen)
Flag of Czechoslovakia.svg Sezimovo Ústí, Csehszlovákia
Nemzetisége cseh
Foglalkozása politikus
Iskolái Károly Egyetem
Párizsi Egyetem

Edvard Beneš podpis.jpg
Edvard Beneš aláírása

Edvard Beneš[1] (Kožlany, 1884. május 28.Sezimovo Ústí, 1948. szeptember 3.) cseh politikus, Csehszlovákia második, vitatott megítélésű elnöke, Csehszlovákia létrehozásának legerőteljesebb hirdetője és megvalósítója. Külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult Magyarország világháborúkban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez, és a trianoni békeszerződésben meghatározott területvesztéseihez.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csehországi Kožlany (Plzeň mellett) faluban született szegényparaszti családban. Kiváló tanuló volt, középiskolai és egyetemi tanulmányait Prágában (itt a filozófiai szakon Masaryk, későbbi harcostársa is tanította), illetve a Sorbonne-on végezte, majd Dijonban folytatott politikai és szociológiai tanulmányokat, ahol 1908-ban megszerezte a jogi doktorátust. Disszertációjának megvédése a Habsburg Birodalom további fennmaradásából indult ki és annak föderalizálásával javasolt változtatásokat. Három évig a Prágai Kereskedelmi Akadémián, később pedig a Károly Egyetemen tanított.

Az I. világháború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edvard Beneš szobra Prágában

Az első világháború kitörése után titkos ellenállási mozgalmat szervezett Maffia néven, és ő felelt a kommunikációs útvonalakért az akkor éppen Svájcban tartózkodó Masarykkal. Végül 1915 szeptemberében maga is emigrált Párizsba, ahol aktívan terjesztette a független Csehszlovákiával kapcsolatos elképzeléseit. Masaryk Párizsban bemutatta Benešnek Milan Rastislav Štefánikot, aki neki korábban szintén tanítványa volt a Károly Egyetemen .

(Štefánik személye azért volt különösen fontos a csehszlovák államalapításhoz, mert ő tudományos munkássága révén nagy elismertséget szerzett a francia tudóstársadalomban, és jó kapcsolatokat ápolt a francia politikai élet legfelsőbb köreivel.)

Később e „triumvirátus” viszonyáról a következő szólásmondás alakult ki:

Amit Masaryk kigondol, azt Beneš kimondja és Štefánik végrehajtja.

Kiépítette a futárszolgálatot a Maffia és a Tomáš Garrigue Masaryk , Milan Rastislav Štefánik és általa vezetett emigráció között. Párizsi tartózkodása idején Beneš a Sorbonne-on szlavisztikát oktatott, és rengeteg cikket publikált. 1916-ban kulcsszerepet játszott a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalakításában, aminek ő főtitkára lett. A Csehszlovák Nemzeti Tanács vezetői igyekeztek meggyőzni a nyugati államokat saját igazukról, és sikeresen elérték, hogy cseh-szlovák légiók jöjjenek létre Franciaországban, Oroszországban és Olaszországban.

Meg kell semmisíteni a Habsburg-birodalmat és visszaállítani a csehszlovák nemzetet!
– Edvard Beneš, 1916. március 16.[2]

A csehszlovák diplomácia élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csehszlovák Nemzeti Tanács a versailles-i béketárgyalásokon is képviseltette magát. Beneš 1918-1919 között Genfben és Párizsban tárgyalt az újonnan megalakult Csehszlovákia sorsáról és határairól, immár külügyminiszteri minőségben. Az első világháború lezárása után komoly szerepe volt Magyarország feldarabolásában, túlzó igényeit azonban már a győztespárti békekonferencia sem tartotta kielégíthetőnek. A háború során, a későbbi Csehország területén, elkövetett szörnyűségeket helytelen módon a nemzeti kisebbségekre vetítette ki, s kollektív bűnösnek kiáltotta ki mind a szudéta-németeket, mind a magyarokat. Az 1920-as évek második felében már rendre összekülönbözött Masarykkal.

Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben.

– Edvard Beneš, Párizsi béketárgyalások

Štefánik és Beneš között a békekonferencián konfliktus bontakozott ki, mert Beneš a francia orientáció híve volt, Štefánik pedig inkább Olaszországra akarta építeni a csehszlovák külpolitikát. Masaryk azt javasolta Benešnek, hogy konfliktusukat tartsák titokban a békekonferencia idejére. Azonban Štefánik gyanús repülőgép-balesetben életét vesztette 1919. május 4-én, és Andrej Hlinka Štefánik családtagjaival együtt Benešt vádolta meg a gép lelövetésével.

Ezt követően Beneš jelen volt a Népszövetség megalakításánál, annak 1920-ban elnöke, 1923-1927 között pedig Tanácsának tagja volt. Nyilvánvaló magyarellenes éllel 1920-1922 között szerződéseket kötött Romániával és Jugoszláviával, miáltal létrejött a „kisantant”. Jelentős tekintélye volt: minden fontosabb nemzetközi konferencián részt vett (Genova1922; Locarno1925; Hága1930; Lausanne1932).

Csehszlovákia második elnöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormányon levő Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt alelnökeként Beneš nagy befolyással bírt a belügyekre nézve is. Kis megszakítással 1919-től 1935-ig országgyűlési képviselő volt, majd Masaryk lemondása után ő lett az utódja az elnöki székben a felvidéki magyar képviselők többségének támogatásával, mert Beneš megígérte (de nem tartotta meg), hogy a magyar pártok által előterjesztett követeléseket teljesíti. Elnöki minőségében szövetséget kötött az addig szinte teljesen izolált Szovjetunióval, és támogatta belépését a Népszövetségbe is. A németlakta csehszlovák területeket (jelesül a Szudéta-vidéket) követelő náci Németország ellen Beneš mozgósítást rendelt el, bízva az ígért brit-francia segítségben. Ehelyett azonban a müncheni egyezményben a nyugati hatalmak beleegyeztek a fent említett területek átadásába, mire az elnök október 5-én emigráns kormányt alakított meg Londonban. Utódja Emil Hácha lett, aki tehetetlenül nézte Szlovákia függetlenedését és a Cseh–Morva Protektorátus létrehozatalát.

Moszkvabarát emigráció – a Kreml ügynöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beneš a müncheni egyezmény hatására elvesztette minden bizalmát a nyugati államokban, és korábbi kommunistaellenességét levetkőzve a Szovjetunióban látta a csehszlovák függetlenség egyetlen lehetséges biztosítékát. 1943 decemberében tehát Moszkvába távozott tárgyalni az ottani csehszlovák kommunista emigránsokkal. Az volt a terve, hogy a szocialistákat is bevonja a kormányzatba, és több radikális társadalmi és gazdasági reformelképzelést dédelgetett. Moszkvai tárgyalásán Sztálin jóváhagyását is megszerezte a szudétanémetek és a felvidéki magyarok elűzése általi csehszlovák nemzetállam kialakítására. 1945-ben, Németország bukása után Moszkvából érkezett diadalmenetben Prágába.

Pavel Anatolijevics Szudoplatov NKVD és KGB tábornok visszaemlékezéseiben (Special tasks. The memoirs of an unwanted witness – A Soviet spymaster) ír arról, hogy a csehszlovák elnök 1938-tól kezdve a szovjet titkosszolgálat ügynöke volt, akit Pjotr Zubov titkosszolgálati rezidens szervezett be. Állítólag tervezte a jugoszláv király megölését, hogy németellenes fordulatot idézzen elő a délszláv államban. A német megszállás idején Prágából is az NKVD mentette ki Londonba, ahonnan Moszkvába utazott.

Ismét Csehszlovákiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benešt 1945. október 28-án helyezték vissza hivatalába, és a következő évben újraválasztották. Hiába bízott a Szovjetunióban, az 1948 februárjában bekövetkezett kommunista fordulatnak már ellenállt, de – Szudoplatov visszaemlékezése szerint némi győzködés hatására – június 7-én lemondott. Sezimovo Ústíban halt meg még abban az évben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent könyve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Détruisez l'Autriche-Hongrie! (Pusztítsátok el Ausztria–Magyarországot!) Ford.: Gulyás László. JATE Történész Diákkör, Szeged, 1992

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helyenként (így például az MHSz.-ben is!) „Eduard Beneš” formában, holott a név cseh helyesírása Edvard. Az OH.-ban jól szerepel.
  2. Eduard Benes és Csehszlovákia mint homogén szláv állam

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvard Beneš témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Tomáš Masaryk
Csehszlovákia elnöke
19351938
emigrációban 1939-1945
19451948
Utódja:
először Emil Hácha, másodszor Klement Gottwald