André Tardieu
| André Tardieu | |
 | |
| Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1932. február 20. – 1932. május 10. | |
| Előd | Pierre Laval |
| Utód | Édouard Herriot |
| Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere. | |
| Hivatali idő 1930. március 2. – 1930. december 4. | |
| Előd | Camille Chautemps |
| Utód | Théodore Steeg |
| Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1929. november 3. – 1930. február 17. | |
| Előd | Aristide Briand |
| Utód | Camille Chautemps |
| államminiszter | |
| Hivatali idő 1934. február 9. – 1934. november 8. | |
| Született | 1876. szeptember 22. Párizs |
| Elhunyt | 1945. szeptember 15. (68 évesen) Menton |
| Párt | Alliance démocratique |
| Szülei | André-Léon Tardieu |
| Foglalkozás | diplomata, kormányhivatalnok |
| Iskolái | |
| Díjak | Concours général |
 A Wikimédia Commons tartalmaz André Tardieu témájú médiaállományokat. | |
André, Pierre, Gabriel, Amédée Tardieu (Párizs, 1876. szeptember 22. – Menton, 1945. szeptember 15.) francia politikus, diplomata, újságíró. A Harmadik Köztársaság 65., 67. és 70. miniszterelnöke.
Pályafutása[szerkesztés]
Jómódú családban született, felmenői 1670 óta Párizsban éltek, és generációk óta rézmetszéssel foglalkoztak. Tardieu-t felvették az École normale supérieure-re, de nem kezdte meg tanulmányait, mert a diplomáciát választotta. A külügyminisztérium felvételi versenyvizsgáján a legjobb eredményt érte el, és 1897-ben a berlini nagykövetségen lett attasé. 1899-ben Théophile Delcassé külügyminiszter munkatársa, majd Waldeck-Rousseau minisztertanácsi hivatalának titkára. Ezzel párhuzamosan diplomáciai krónikákat írt a Le Temps napilapban.
1908-ban a francia irodalom tanszékét vezette a Harvard Egyetemen. 1909-ben kortárs diplomáciai történelmet tanított a Politikatudományok Intézetében, és óraadó a Keleti nyelvek Iskolájában. 1911-ben a Vezérkari Tisztképző tanára.
Az egykori Seine-et-Oise megye képviselőjévé választották 1914-ben az Alliance démocratique párt színeiben, de négy hónap múlva egy vadászalakulat kapitányaként indult a háborúba. 1917-ben visszahívta a kormány a frontról, és külügyi biztosként az Egyesült Államokba küldte. 1918-ban tért haza Clemenceau utasítására, és általános hatáskörű francia–amerikai hadügyi biztossá nevezték ki, 1919. április 1-jéig töltötte be ezt a posztot. Clemenceau mellett részt vett a Párizs környéki békeszerződésekről szóló tárgyalásokon. 1919/1920-ban a felszabadított területekért (Elzász és Lotaringia) felelős miniszter. A szellemi atyjának tekintett Clémenceau visszavonulása után – hűsége jeléül – nem lépett be egyetlen kormányba sem 1928-ig. 1926-tól 1936-ig a Territoire-de-Belfort képviselője a nemzetgyűlésben.
1928-ban közmunkaügyi miniszter Poincaré negyedik, belügyminiszter Poincaré ötödik kormányában. 1929. május 3-án miniszterelnök, de kormánya 14 hónap után megbukott. Sikertelenségének okát a háború utáni francia politikai rendszer erőtlenségében látta, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom ellenszegült a reformoknak.
1931-ben Pierre Laval első kormányában mezőgazdasági miniszter, harmadik kormányában hadügyminiszter. 1932-ben néhány hónapra újra miniszterelnök és belügyminiszter, végül 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában államminiszter.
1939. július 22-én agyérgörcs következtében részlegesen megbénult, Mentonban hunyt el 1945-ben. De Gaulle elismerően szólt a La réforme de l’État című művéről, amelyből számos gondolatot merített.
Írásai[szerkesztés]
- La Paix, 1921
- Devant l’obstacle : L’Amérique et nous, 1927
- L’Épreuve du pouvoir, 1931
- Devant le pays, 1932
- La réforme de l’État, 1934
- L’Heure de la décision, 1934
- Sur la Pente, 1935
- La Révolution à refaire : tome 1, Le souverain captif, 1936
- La révolution à refaire, tome 2, La profession parlementaire, 1937
Források[szerkesztés]
- Tardieu André (324AP) (francia nyelven). Archives Nationales. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
- ANDRE, PIERRE, GABRIEL, AMEDEE TARDIEU (1876–1945) (francia nyelven). Assemblée nationale. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]
| Elődje: Aristide Briand |
|
Utódja: Camille Chautemps |
| Elődje: Camille Chautemps |
|
Utódja: Théodore Steeg |
| Elődje: Pierre Laval |
|
Utódja: Édouard Herriot |
