Pavel Anatoljevics Szudoplatov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavel Anatoljevics Szudoplatov
19400000-sudoplatov.jpg
Született 1907. július 7.
Melitopol
Elhunyt 1996. szeptember 26. (89 évesen)
Oroszország

Pavel Anatoljevics Szudoplatov (oroszul: Павел Анатольевич Судоплатов; Melitopol, 1907. július 7.1996. szeptember 26.) szovjet titkosszolgálati tiszt. Részt vett több, a szovjet rendszer ellenségének minősített ismert személy likvidálásában.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melitopol városában született orosz anya és ukrán apa gyermekeként. 1921-ben, 14 éves korában lépett be a CSEKA-ba, a szovjet kémszervezetbe. 1927-ben az ukrán OGPU (a CSEKA utódszervezete) tagja. 1928-ban elvette a zsidó származású Emma Kaganovát, aki szintén OGPU ügynökként dolgozott. 1933-ban Moszkvába helyezik. A szovjet vezetés figyelmét 1938-ban a nacionalista vezető Konovalec meggyilkolásával kelti fel. Emlékirataiban Szudoplatov leírja, hogy Konovalec likvidálására személyesen Sztálintól kapott parancsot, amit egy csokoládés dobozba rejtett pokolgéppel hajtott végre. Innentől kezdve Szudoplatov a likvidálások szekértőjeként dolgozott az OGPU-nál és utódszervezeteinél (NKVD, MGB, KGB) 1938-ban rövid ideig az NKDV külügyi részlegének vezetője, majd mivel főnökeit sorra letartoztatják és agyonlövik, egy időre az Ő helyzete is meginog. 1939-ben Sztálin úgy dönt, hogy mégsem likvidáltatja, hanem Berija tanácsára megbízza a Lev Trockij elleni merénylet megszervezésével. 1940-ben sikeresen végrehajtja a feladatot. A háború alatt a frontvonal mögötti gerilla- és szabotázsakciókat szervezi, melyek nemcsak a németek ellen, hanem a németeket felszabadítóként üdvözlő nemzetek ellen is alkalmaznak. 1944-ben bekapcsolódik a szovjet atomprogramba, melyben elsősorban az amerikai kutatási eredmények megszerzésnek szervezésében szerez érdemeket. A háború után Nyikita Hruscsov irányításával az ukrán nacionalista felkelés szétverésében működik közre. A Sztálin halála után kirobbant belső harcokban mivel Hruscsov és Malenkov Berija emberének tekinti, ezért annak kivégzése után letartóztatták, és 15 évre ítélik. A börtönben helyettesével, Ejtingtonnal megírták a gerilla-hadviselés módszertanát, amire a jelenlegi orosz különleges alakulatok kiképzése is támaszkodik (SzpecNaz.)

1968-ban szabadult. Anatolij Andrejev álnéven három könyvet publikált, aktívan részt vett a veterán mozgalomban. Több mint húsz éven keresztül küzdött a rehabilitálásáért, melyre 1992-ben került sor.

Fiával, a Moszkvai Állami Egyetemen történészként tanító és a titkosszolgálatok történetével foglalkozó Anatolij Szudoplatovval (1944–2005) megírta visszaemlékezéseit, melyet Razvedka i Kreml (A hírszerzés és a Kreml) címen 1994-ben adtak ki. (A könyv 1996-ban angol és német nyelven is megjelent.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]