Paul Painlevé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Painlevé
Paul Painlevé 01.jpg
Franciaország 84. miniszterelnöke
Hivatali idő
1917. szeptember 22.1917. november 16.
Előd Alexandre Ribot
Utód Georges Clemenceau
Franciaország 92. miniszterelnöke
Hivatali idő
1925. április 17.1925. november 28.
Előd Édouard Herriot
Utód Aristide Briand

Született 1863. december 5.
Párizs
Elhunyt 1933. október 29.
(69 évesen)
Párizs
Foglalkozás matematikus
politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Painlevé témájú médiaállományokat.

Paul Painlevé (Párizs, 1863. december 5. – Párizs, 1933. október 29.) Franciaország miniszterelnöke volt két alkalommal. Első megbízatását az első világháború legkritikusabb időszakában, a másodikat pedig az 1925-ös pénzügyi válság során látta el. Emellett matematikus és a repülés támogatója volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányai és szerepe a tudományos életben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul Painlevé 1863. december 5-én született a Párizsban. Az École Normale Supérieure-ben végezte tanulmányait, majd a Göttingeni Egyetemen írta meg a matematikai témájú szakdolgozatát. Ezt 1887-ben mutatta be Párizsban és még ebben az évben professzor lett Lille-ben. 1892-ben Párizsba költözött, ahol előbb az École Polytechnique-ben, majd 1896-tól az Collège de France-ban oktatott. Elismert matematikusként számos díjat elnyert, köztük 1890-ben a matematikai tudományok nagydíját (Grand Prix des Sciences Mathématiques) és 1894-ben a Bordin-díjat (Prix Bordin).[1]

1895-ben II. Oszkár svéd király felkérésére előadásokat tartott a Stockholmi Egyetemen. Ezeknek az előadásoknak az anyagát két évvel később Leçons sur la théorie analytique des équations differentielles (leckék a differenciálegyenletek analitikus elméletéről) néven publikálta és ezzel jelentős hozzájárulást nyújtott a matematika területén. 1897-től az École Normale Supérieure-ben oktatott. Emellett Painlevé előbb a dinamika, majd ebből következően a repüléstudomány iránti érzett komoly érdeklődést és fejtett ki számottevő tevékenységet. 1908-ban, Auvours-nál Wilbur Wrighttal hajtott végre repülést és egy évvel később az École Aéronautique-ban létrehozta az első repülési-mechanika kurzust.[1]

Politikusként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt követően a politika is felkeltette az érdeklődését. 1906-ban a párizsi választókerület képviselőházának tagja lett. Az első világháború alatt oktatatásügyi miniszterként tagja volt Aristide Briand kormányának. Emellett a feltalálásokkal kapcsolatos minisztérium vezetőjévé is őt választották, valamint 1917 márciusától szeptemberig a hadügyminiszteri teendőket is ellátta. Hadügyminiszterként, a Nivelle-offenzíva sikertelensége után, leváltotta Robert Nivelle tábornokot a francia fegyveres erők főparancsnoki tisztségéről és helyére Philippe Pétain tábornokot nevezte ki. Ezen döntését egyesek erősen vitathatónak tartották.[1]

1917 szeptemberében miniszterelnökként saját kormányt alakított, októberben pedig Versailles-ban hozzájárult a szövetséges főtanács létrehozásához. A főtanács francia képviselőjének Ferdinand Foch marsallt választotta, aki később a szövetséges katonai erők főparancsnoka lett. Novemberben Painlevé lemondott és átadta a helyét Georges Clemenceau-nak. Ezt követően a Cartel des Gauches nevű baloldali koalíció egyik alapítója lett, amely az 1924-es országgyűlési választásokon győzelmet aratott a jobboldal Bloc National felett.[1]

1925 áprilisában ismét miniszterelnök lett, de már novemberben lemondott, mivel az egyetértés hiánya miatt nem sikerült megoldást találnia a francia frank leértékelődése nyomán bekövetkező pénzügyi válságra. Ezt követően Aristide Briand és Raymond Poincaré kormányában is betöltötte a hadügyminiszteri tisztséget és 1930-tól 1931-ig, valamint 1931-től 1932-ig légügyi miniszterként tevékenykedett. 1933. október 29-én hunyt el Párizsban.[1]

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár politikai tevékenysége nem mondható kiemelkedőnek, de matematikusként szerzett érdemei, különösen a differenciálegyenletek terén, vitathatatlanok. 1900-ban a Francia Tudományos Akadémia tagjává, 1930-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Encyclopedia Britannica:Paul Painlevé (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]