Louis Barthou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Barthou
Louis Barthou 01.jpg
Franciaország 78. miniszterelnöke
Hivatali idő
1913. március 22.1913. december 9.
Előd Aristide Briand
Utód Gaston Doumergue

Született 1862. augusztus 25.
Oloron-Sainte-Marie
Elhunyt 1934. október 9.
(72 évesen)
Marseille

Louis Barthou (Oloron-Sainte-Marie, 1862. augusztus 25. – Marseille, 1934. október 9.) történész, irodalomtörténész, bíró, francia politikus és Franciaország miniszterelnöke volt. Az első világháború során ő látta el a külügyminiszteri tisztséget. 1934. október 9-én külügyminiszterként, az I. Sándor jugoszláv király elleni merénylet során életét vesztette.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Louis Barthou 1862. augusztus 25-én született Oloron-Sainte-Marie-ban és szerény családi körülmények között nevelkedett. Jogi tanulmányokat folytatott Bordeaux-ban, majd 1886-ban, Párizsban jogi doktorátust szerzett. Figyelme hamarosan a politika felé fordult és a L’Indépendant főszerkesztője lett. 1889-ben mérsékelt republikánusként képviselőházi taggá választották. Ezt követően különböző minisztériumokban töltött be pozíciókat. 1894-ben közmunkaügyi miniszterré választották, amely az első miniszteri tisztsége volt. 1896-ban belügyminiszter, 1906-tól 1909-ig pedig ismét közmunkaügyi miniszter volt.[1][2]

1913 márciusától decemberéig ő látta el a miniszterelnöki teendőket. 1913. július 19-én jóvá hagyatta a három éves kötelező sorkatonai szolgálatról szóló törvényt. 1914-ben a baloldal választási győzelme, a hadüzenet és fia halála (a fronton) miatt átmenetileg visszavonult a politikától. 1918. május 2-án Henry Roujon helyére a Francia Akadémia tagjává választották. Visszatérése után részt vett Paul Painlevé, Aristide Briand és Raymond Poincaré kormányaiban is, ahol különböző miniszteri tisztségeket látott el (külügy és hadügy). 1922-ben ő képviselte Franciaországot a genovai konferencián. A Francia Szenátus tagjaként a jóvátételi bizottság elnöke lett. 1926 júliusában Raymond Poincaré kormányának igazságügyminisztere lett. Röviddel halála előtt őt nevezték ki a külügyminiszteri poszt ellátására. 1934. október 9-én az I. Sándor jugoszláv király elleni merénylet során életét vesztette. Halála nagy veszteséget jelentett, mivel utolsó éveiben egy németellenes szövetség kiépítésén dolgozott. Ezen erőfeszítéseit halála után nem folytatták.[1][2]

Halálának hatásai a magyar külpolitikára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934 nyarán magyar kormány Horthy Miklós kormányzó egyetértésével megkezdte a közeledést Jugoszláviához. Az ígéretesnek ígérkező tárgyalásoknak azonban véget vetett a marseilles-i merénylet, mely során I. Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter életét vesztette. A merényletet a Horvátország függetlenségéért küzdő usztasa mozgalom követte el. Franciaország a jankapusztai usztasa táborra hivatkozva Magyarország megbüntetését követelte, annak ellenére, hogy a magyar fél vétlen és ellenérdekelt volt. Az ügy mögött Benito Mussolini állt, de a francia-olasz közeledésre való tekintettel a franciák bűnbakot kerestek. A magyar diplomácia szívós munkával kilábalt az ennek következtében beállt súlyos külpolitikai válságból, de a jugoszlávokhoz való közeledés megszakadt és Magyarország külpolitikai mozgásköre beszűkült.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Encyclopedia Britannica:Louis Barthou (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  2. ^ a b Académie Française:Louis Barthou (francia nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  3. Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 169. o. ISBN 963 855285 9 (2004) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]