Keleti blokk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A keleti blokk országai.

A kommunista blokk, keleti blokk vagy szovjet blokk kifejezések általában Közép- és Kelet-Európa korábbi kommunista országaira utalnak, a valamikori Varsói Szerződés tagjaira, hozzáértve a katonai szövetséghez nem tartozó Jugoszláviát is.[1][2] A blokkhoz tartozott 1990-ig Magyarország is.

A sok szempontból külön utakon járó Jugoszláviát és Albániát más meghatározások nem sorolják a blokkhoz.

A blokkot alkotó államok közül több már nem létezik (a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia részeire bomlott, a Német Demokratikus Köztársaság pedig Németországba olvadt).

A valamikori keleti blokk országait gyakran a Szovjetunió szatellitállamaiként is emlegették.[3][4][5]

A blokk létezése idején ezeket a neveket a blokkon kívül használták, a blokkon belül inkább a szocialista országok név volt használatos. Ez utóbbit szélesebb értelemben, az Európán kívüli kommunista államokra is használták, de a keleti blokk vagy kommunista blokk nevek is utalhattak a szovjet ellenőrzés alatt álló és a Szovjetunióval szövetséges országok összességére is.

A kommunista blokk, keleti blokk, szovjet blokk nevek a blokk területén a Szovjetunió nagyhatalmi helyzetének megrendülésétől kezdtek csak elterjedni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban a Szovjetunió hadműveleti területeit képező, utóbb a szövetséges erők megállapodása értelmében szovjet katonai megszállás alá került államok (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Kelet-Németország) a háború után a Varsói szerződés megkötésével katonai szövetségbe tömörültek, majd közös gazdasági szövetséget (KGST) is létrehoztak. A keleti blokkba Albánia csak az 1960-as évekig tartozott (ekkor lépett ki a fenti szövetségekből és teljesen elszigetelte magát a világtól), Jugoszlávia pedig sohasem tartozott bele (sosem írta alá a varsói szerződést, és a KGST-be sem lépett be), noha mindkettő kommunista állam volt egészen 1989-ig.

A blokk országai néhányszor megpróbáltak elszakadni. A radikálisabb elszakadási kísérleteket, mint az 1953-as kelet-berlini felkelés, az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as prágai tavasz győzelmét katonai intervencióval akadályozták meg, míg a többi, politikai próbálkozást vagy egyszerűen betiltották – és vezetőiket, tagjaikat és szimpatizánsasikat hosszabb-rövidebb időre bebörtönözték –, vagy diplomáciai úton fojtották el.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eastern bloc, The American Heritage New Dictionary of Cultural Literacy, Third Edition. Houghton Mifflin Company, 2005
  2. Hirsch, Donald, Joseph F. Kett, James S. Trefil, The New Dictionary of Cultural Literacy',' Houghton Mifflin Harcourt, 2002, ISBN 0-618-22647-8, page 230
  3. Whincop, Michael J., Corporate Governance in Government Corporations, Ashgate Publishing, Ltd., 2005, ISBN 0-7546-2276-2, page 43
  4. Feldbrugge, Ferdinand Joseph Maria, Russian law: the end of the Soviet system and the role of law, Martinus Nijhoff Publishers, 1993, ISBN 0-7923-2358-0, page 63
  5. Black, Cyril Edwin Robert English, Jonathan E. Helmreich, Paul C. Helmreich, A. James McAdams, Rebirth: A Political History of Europe Since World War II, Westview Press, 2000, ISBN 0-8133-3664-3, page 178

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eastern Bloc című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.