Csang Kaj-sek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csang Kaj-sek
Chiang Kai-shek Colour.jpg
Kínai Nemzeti Kormány 1. és 3. elnöke
Hivatali idő
1928. október 10.1931. december 15.
Előd Ku Vej-csün (ügyvezető)
Utód Lin Szen
Hivatali idő
1943. augusztus 1.1948. május 20.
Előd Lin Szen
Utód Önmaga (mint köztársasági elnök)
Kínai Köztársaság elnöke
Hivatali idő
1948. május 20.1949. január 21.
Előd Önmaga
Utód Li Cung-zsen (ügyvezető)
Hivatali idő
1950. március 1.1975. április 5.
Előd Li Cung-zsen (ügyvezető)
Utód Jan Csia-kan
Kínai Köztársaság 3.,7.,9. és 11. miniszterelnöke
Hivatali idő
1930. december 4.1931. december 15.
Előd Szung Ce-ven
Utód Csen Ming-su
Hivatali idő
1935. december 7.1938. január 1.
Előd Vang Csing-vej
Utód Kung Hsziang-hszi
Hivatali idő
1939. november 20.1945. május 31.
Előd Kung Hsziang-hszi
Utód Szung Ce-ven
Hivatali idő
1947. március 1.1947. április 18.
Előd Szung Ce-ven
Utód Csang Csün
Kuomintang 1. és 3. főigazgatója
Hivatali idő
1938. március 29.1975. április 5.
Előd Hu Han-min
Utód Csang Csing-kuo
Csatái Második kínai–japán háború

Született 1887. október 31.
Fenghua,  Csing-dinasztia
Elhunyt 1975. április 5. (87 évesen)
Tajpej, Kínai Köztársaság Kínai Köztársaság
Párt Emblem of the Kuomintang.svg Kuomintang

Házastársa Szung Mej-ling
Foglalkozás politikus
Vallás metodizmus (előtte buddhizmus)

Chiang Kaishek signature.svg
Csang Kaj-sek aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat.

Csang Kaj-sekKeleti névsorrend (kínai írással: 蔣介石, angolos írásmóddal: Chiang Kai-shek, mandarin olvasatban: Jiang Jieshi, magyar átírásban Csiang Csie-si; Tajvanon ismertebb nevén Jiang JongzhengKeleti névsorrend, 蔣中正, ''Csiang Csung-cseng; Hszikou, 1887. október 31.Tajvan, 1975. április 5.) kínai politikus, katona.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsaládban született a Csöcsiang tartománybeli Hszikou településen. A tokiói katonai akadémián tanult, ahol megismerkedett a három népi elven – nacionalizmuson, a nép jogain és a „népléten” – alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennelKeleti névsorrend, a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant katonai fölkelés hírére hazatért Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indított el Kínában (lemond a császár, kikiáltják a köztársaságot, kihirdetik az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ért.

Csang Kaj-sek 1923-1924-ben Moszkvában tartózkodott, és bár az ottani változások és módszerek tetszettek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tért haza Kínába. 1925-ben átvette a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt, a Kuomintang jobbszárnyának vezetője lett. 1925 májusában kitört a sanghaji sztrájk, amelyre válaszul a Kuomintang – félve a forradalom térnyerésétől – államcsínyt szervezett, amely elbukott. A forradalom részekre szabdalta Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapított Nancsingban, miközben a kettészakadt Kuomintang Vuhanba tette át székhelyét. Felesége, Szung Mej-lingKeleti névsorrend kedvéért áttért a kereszténységre, és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosult a kezében.

1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban – kezdeti sikeres hadjáratai után – többször is vereséget szenvedett, ráadásul Japán – kihasználva Kína meggyengülését – 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömörítette a Mao Ce-tungKeleti névsorrend és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálták Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.

Időközben kitört a második világháború. Kína 1941-ben minden kapcsolatot megszakított a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, majd december 9-én hadat is üzent nekik, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehetett részt a párizsi békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlott a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakadt, kezdetét vette a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmozott: 1948-ban felszabadította Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalta Nancsingot, Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan szigetére menekült. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mondott le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárta Tajvant tagállamai sorából, 1978-ban (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította vele (Tajvan ma sem tagja az ENSZ-nek).

Csang Kaj-sek diktatórikus tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. 1975. április 5-én, 87 éves korában halt meg.

Emlékére állították Tajpejben a Csang Kaj-sek-emlékcsarnokot.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat.