Vichy-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francia Állam
Német bábállam
L’État Français
19401944
Vichy-kormány címere
Vichy-kormány címere
Vichy-kormány zászlaja
Vichy-kormány zászlaja
Mottó: "Travail, famille, patrie"
(francia: Munka, Család, Haza)
Általános adatok
Fővárosa Vichy
Sigmaringen (1944)
Hivatalos nyelvek francia
Vallás római katolikus
Államvallás katolicizmus
Pénznem francia frank
Kormányzat
Államfő Philippe Pétain
(1940–44)
Kormányfő Philippe Pétain
(1940–42)
Pierre Laval
(1942–44)
ElődállamUtódállam
 FranciaországFranciaország 
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Állam
témájú médiaállományokat.

A Vichy-kormány vagy Vichy-kormányzat Franciaországban a második világháború alatt 19401944-ig állt fent az ország déli részén.

Története[szerkesztés]

1940. június 17-én Henri Philippe Pétain lett a Harmadik Francia Köztársaság utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, amely bízott Pétainben, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. július 10-én minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”.

Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek köztársasági rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség”-et felváltotta a „Munka, család, haza”. A köztársaság egyházellenességével szemben most a római katolikus egyháznak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. A hangsúly egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a protestánsok, a zsidók, a szabadkőművesek és a köztársaságpártiak is.

A Francia Állam vezetői

A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak a folyamatnak tetőzése volt, amely a Dreyfus-ügy óta egységbe forrasztott több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a francia lakosság a zsidók összegyűjtésében segédkezett a hatóságoknak, és amelynek célja az volt, hogy a kormány elnyerje a németek jóindulatát. Az ország zsidó lakosainak mintegy negyedét (76 000 főt) gyűjtötték össze és szállították a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.

Pétain főminiszterei, Laval és Darlan alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis igen kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak partra szálltak Marokkóban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy-kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, ennek a harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága tovább szűkült. 1944. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy a dél-németországi Sigmaringenben állítsa fel a Vichy-állam emigráns kormányát.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Boros Zsuzsanna: Rendszerváltozások Franciaországban, L'Harmattan Kiadó, 2011
  • Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History, Oxford University Press, 2004