Force de frappe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az AN–11 volt az első operatív jellegű francia atombomba. A Mirage IVbombázókról bevethető fegyver első kísérleti robbantása 1964-ben volt
A Pluton rakéta

A Force de frappe (magyarul „csapásmérő haderő”) Franciaország haderejének nukleáris elrettentő része. A Charles de Gaulle elnök által 1958-ban meghirdetett program keretében atomfegyverekkel felszerelt francia haderő csapásmérő képessége egy szárazföldi, egy légi és egy tengeri részből áll.

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia nukleáris doktrína célja az elrettentés dimenzióján túl a francia haderő függetlenítése bármilyen más hatalomtól. A Charles de Gaulle elnök által 1961. december 16-án megfogalmazott elnöki direktíva meghatározta a francia nukleáris csapásmérő erők méretét: legyenek képesek a Szovjetunió ellen olyan szintű támadást indítani, amely a szovjet gazdaság Urálon inneni részének 40-50%-át képes semlegesíteni. Ezáltal egy Franciaország elleni támadás „már nem éri meg”.

2006. január 19-én Jacques Chirac elnök az Île-Longue-i tengeralattjáró támaszponton intézett beszédében kijelentette, hogy Franciaország nukleáris fegyvereit az ország elleni terrorista támadásokat támogató államok, valamint a Franciaország ellen tömegpusztító fegyvereket bevetni próbáló államok ellen használná fel. Chirac elnök hangsúlyozta, hogy a nukleáris arzenál tervezésénél szempont volt a fegyverek rugalmas bevethetősége és pontossága, amelyekre példa az M51 rakéta valamint az ASMP rakéta. Ugyanebben a beszédében Chirac elnök kitért arra is, hogy a Force de frappe nemcsak Franciaország államérdekeit, de Franciaország szövetségeseit is védi, ezáltal egy közös európai védelmi politika részévé válik.

2008. március 21-én Nicolas Sarkozy elnök a francia nukleáris elrettentési koncepció védelmében kijelentette, hogy a koncepció „objektív” és „minden irányba mutató”, ugyanakkor kizárta a megelőző csapás lehetőségét, mivel a Force de frappe „kizárólag védelmi jellegű”.[1]

Megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. október 18-án, bő két hónappal a Hirosimát és Nagaszakit ért amerikai atomtámadás után Charles de Gaulle tábornok aláírta a 45-2563 számú törvényrendeletet, amely létrehozta az atomenergetikai biztottságot, a Commissariat à l'énergie atomique-t (CEA). Az új szervezet célkitűzése „az atomenergia hasznosítása tudományos, ipari és honvédelmi célokra” volt.

Az 1950-es években a francia haderő lehetőséget kapott amerikai atomfegyverek kezelésére a NATO keretén belül, többek között a francia légierő S.O. 4050 Vautour bombázóival.

A hivatalos francia katonai atomprogram azonban csak 1954. október 26-án indult be, amikor Pierre Mendès France miniszterelnök törvényi rendeletben hozta létre az atomenergia katonai alkalmazásának főtanácsát, a Commission supérieure des applications militaires de l'énergie atomique-ot, majd november 4-én ezen belül Jean Crépin tábornok vezetésével megalakult az atomrobbantási tanács, a Comité des explosifs nucléaires.[2]

Kezdeti felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1959-ben megalakult a ballisztikus rakéták tanulmányozási és megvalósítási vállalata, a Société pour l'étude et la réalisation d'engins balistiques (SEREB). Egy évvel később a SEREB, a Nord-Aviation és a Sud-Aviation együttműködésével beindult a »Pierres Précieuses« (ékkő) program, amelynek célja a stratégiai nukleáris haderő létrehozásához szükséges technológia kialakítása. 1959-ben a Dassault elkészítette az első Mirage IV bombázót, amelyet de Gaulle tábornoknak a Le Bourget-i légiszalonon mutattak be, alig három évvel a program beindítása után.

1960. február 13-án az algériai Szaharában felrobbantották a Gerboise bleue kódnevű maghasadásos nukleáris fegyvert, és ezáltal Franciaország hivatalosan is atomhatalommá vált. 1961-ben sikeresen kilőtték az AGATE rakétát, amely a »Pierres Précieuses« sorozat első tagja volt.

1963-ban a francia kormány két új fegyverrendszer kifejlesztése, egy szárazföldi és egy tengeri telepítésű rendszer mellett döntött. 1964-től a francia nukleáris elrettentés állandó jellegűvé vált: január 14-én megalakult a Force Aérienne Stratégique stratégiai légierő; februárban megérkezett az első Mirage IV és az első C–135FR légi utántöltő repülőgép. Novemberben megtartották az első nukleáris riasztást, amelyben egy AN–11 atombombával felfegyverkezett Mirage IV és egy C-135F száll fel a Mont-de-Marsan-i légitámaszpontról. A három részből álló francia nukleáris elrettentés első eleme ezáltal hadrafoghatóvá vált (1973-ra már 60 Mirage IV adott készenlétet 9 légitámaszponton.[3]).

1968. augusztus 24-én a csendes-óceáni Mururoa-atollon felrobbantották az első francia hidrogénbombát.

A Le Redoutable, az első francia nukleáris tengeralattjáró.

1971. december 1-jén szolgálatba lépett az első francia nukleáris meghajtású rakétahordozó tengerattjáró, a Le Redoutable.

1974-ben a francia szárazföldi hadsereg, az Armée de Terre kötelékében hadrendbe állították a Pluton föld-föld nukleáris rakétákat. A három elrettentési ág, a légi, szárazföldi és haditengerészeti, immáron teljessé vált.

1978-ban a Clemencau repülőgép-hordozó megkapta a nukleáris minősítést - a hajón belül létrehozták azt a különleges helyiséget, amelyben a Super Étendard bombázók által hordozott nukleáris fegyvereket lehetett tárolni.[4] 1980 és 1981 között a Foch repülőgép-hordozót is hasonlóképpen alakították át.[5]

A Force de frappe az 1980-as évekre érte el a csúcspontját, amikor is nagyjából 500 nukleáris robbanófejjel volt felszerelve:

1992. április 8-án François Mitterrand elnök bejelentette a kísérleti atomrobbantások moratóriumát, de 1995. június 13-án a frissen megválasztott Jacques Chirac ezzel szakított, amikor közölte, hogy Franciaország 1995. szeptembere és 1996. januárja között nyolc kísérleti atomrobbantást fog végrehajtani. A kísérletsorozatot a hatodik robbantás után berekesztették. Addigra Franciaország összesen 210 atomrobbantást hajtott végre.

Franciaország 1996. szeptember 24-én aláírta a teljes körű atomcsend egyezményt, amelyben vállalta, hogy soha többet nem hajt végre kísérleti atomrobbantást.

1996-ban a 18 silós középhatótávolságú ballisztikus föld-föld rakétakomplexumot felszámolták.

Jelenlegi felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nukleáris robbanófejek gyártási, irányítási és bevetési központjai Franciaország számos pontján találhatók:

  • Az összes francia nukleáris fegyver irányítását az Élysée-palota alatti „PC Jupiter” bevetésirányítási központból a mindenkori francia köztársasági elnök vezérli. Külföldi utazásai során mobil bevetésirányítási központ követi. Nukleáris csapást csakis a köztársasági elnök indíthat el.
  • A Bouches-du-Rhône megyében található 125-ös istresi légitámaszponton állomásoznak a Mirage 2000N vadászbombázók és a C-135FR légi utántöltő gépék
  • A Dijon közelében található Valducben szerelik össze és szét a francia nukleáris robbanófejeket
  • Az albioni fennsíkon voltak a francia középhatótávolságú ballisztikus rakéták silói (1971-1999)

Fegyverei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fegyverrendszerek összehasonlítása: balra az M4 rakétákkal felszerelt tengeralattjáró (SNLE), jobbra az M45 és M51 rakétákkal felszerelt új generációs rakétahordozó tengeralattjáró (SNLE-NG)

Hivatalos adatok híján az Observatoire des armes nucléaires françaises becslése[7] szerint 2004. augusztus 15-én a francia nukleáris haderő 384 robbanófejének eloszlása az alábbi volt:

  • 4 tengeralattjárón egyenként 16 rakéta, rakétánként 6 robbanófej, összesen 288 robbanófej:
    • Le Téméraire - új generációs rakétahordozó tengeralattjáró (SNLE-NG)
    • Le Vigilant új generációs rakétahordozó tengeralattjáró (SNLE-NG)
    • Le Terrible - új generációs rakétahordozó tengeralattjáró (SNLE-NG), 2010. végén áll szolgálatba
Általában egyszerre három tengeralattjáró őrjáratozik a nyílt tengeren, 10 hetes időszakig. A francia tengeralattjáró-flotta összes nukleáris tűzereje a Hirosimára ledobott Little Boy ezerszerese.[8]
  • 60 ASMP középhatótávolságú levegő-föld rakéta

Jelentősebb programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban számos modernizálási program volt folyamatban:

  • Az új generációs nukleáris tengeralattjáró építése (SNLE-NG)
  • A kiterjesztett képességű ASMP-A levegő-föld rakéta fejlesztése
  • A 2010-re várhatóan hadrendbe állítandó M51 ballisztikus rakéta gyártása
  • 1997. óta két katonai minőségű hasadóanyag-gyár szétszerelése: a marcoule-i plutóniumgyáré és a pierrelatte-i dúsított urán-üzemé.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bruno Tertrais, La France et la dissuasion nucléaire, La Documentation Française, 2007

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]