I. Mihály román király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mihály
I. Mihály román király
I. Mihály román király

Románia királya
Uralkodási ideje
1927. július 20. – 1930. június 8.
1940. szeptember 6.1947. december 30.
Koronázása
1940. szeptember 6.
Elődje I. Ferdinánd román király
II. Károly román király
Utódja II. Károly román király
A királyság megszűnése
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenzollern–Sigmaringen-ház
Született 1921. október 25. (93 éves)
Sinaia; Románia
Házastársa Anna Bourbon–pármai hercegnő
Gyermekei Margit trónörökös hercegnő
Ilona hercegnő
Irén hercegnő
Zsófia hercegnő
Mária hercegnő
Édesapja II. Károly román király
Édesanyja Ilona görög és dán királyi hercegnő
I. Mihály aláírása
I. Mihály aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mihály témájú médiaállományokat.

I. (Hohenzollern-Sigmaringen) Mihály román király (románul Mihai I al României, Sinaia, 1921. október 25. –) II. Károly román király és Ilona görög és dán királyi hercegnő fia, I. Ferdinánd román király unokája.

A 30-as évek, Antonescu érájában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal I. Mihály király

Sinaia városában született 1921-ben. Már hat évesen ő volt hivatalosan az ország uralkodója azt követően, hogy nagyapja, I. Ferdinánd meghalt, apja, Károly herceg pedig lemondott a román trónról, és elhagyta az országot. Mivel 1927-ben még kiskorú volt, helyette régensek uralkodtak. A parlament – régensi rendszerrel szembeni – elégedetlenkedése miatt, II. Károly 1930-ban visszatért az országba és felváltotta Mihályt a trónon, ugyanakkor őt tette meg a trón első számú várományosának és kinevezte Gyulafehérvár nagyvajdájának. 1940-ben Ion Antonescu puccsot hajtott végre, az új kormány pedig a 18 éves Mihályt ültette a trónra a parlament beleegyezése nélkül. Még ebben az évben megkoronázták Bukarestben az ortodox egyházi vezetők közreműködésével. Az új király hatalma nagyon korlátozott volt, bár hivatalosan rangok és titulusok sorát birtokolta, az ország irányítását a fasiszta pártvezér, Ion Antonescu gyakorolta.

A kiugrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben, miközben a szovjet csapatok megközelítették a román határt, Mihály egyre szorosabb kapcsolatokat kezdett ápolni a szövetséges hatalmakkal, olyannyira hogy 1944. augusztus 23-án visszavette a hatalmat, Antonescut letartóztatta és a román kommunistáknak szolgáltatta ki, akik 1944. szeptember 1-jén átadták a szovjeteknek. Ezt követően egy rádióadásban tudatta a román néppel, hogy az ország a szövetségesek oldalára állt át, fegyverszünetet kötve velük és hivatalosan is hadba lépett Németország ellen. De a szovjet csapatok ennek ellenére hamarosan megszállták az országot, kb. 130 000 románt (főleg katonákat) letartóztattak és szibériai lágerekbe deportáltak, ahonnan csak töredékük tudott hazatérni. 1944. szeptember 12-én hivatalosan is megkötötték az egyezséget a szövetséges hatalmakkal, de ez sem tudta megakadályozni az ország megszállását, sokan emiatt az egészet kapitulációnak fogták fel. A hivatalos álláspont szerint ugyanakkor mintegy hat hónappal rövidült meg ezzel a háború, és százezrek életét mentette meg a király. A második világháborút követően, mind az amerikai Harry S. Trumantól, mind a szovjet Sztálintól kitüntetéseket kapott a kiugrásért. Az egyik legnagyobb szovjet elismerést a Győzelem-rendet 1945. július 6-án kapta meg.

Uralkodása a kommunizmus éveiben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. március 6-án, szovjet nyomásra engedélyt adott a Román Kommunista Pártnak új kormány alakítására, és kinevezte miniszterelnökké a párt egyik prominens vezetőjét Petru Grozát. A kommunista uralom alatt a király kezében valódi hatalom megint csak nem összpontosult.

1945 augusztusa és 1946 januárja között a király megpróbálta ellehetetleníteni a kommunistákat, egyszerűen nem írta alá a parlamenti határozatokat, és így azok nem léphettek érvénybe, ezt az időszakot nevezik „a király sztrájkjának”, de ezzel felhagyott szovjet, brit és amerikai nyomásra.

Győzelem-rend kitüntetése

Trónfosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947 novemberében Londonba utazott egy dinasztikus esküvőre, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Anna Bourbon–pármai hercegnővel. Mihály nem akart visszatérni Romániába, de a nyugati vezetők biztatására végül megtette.

Hazatérését követően azonban nem sokkal, 1947. december 30-án a román kommunisták felszólították a trón elhagyására, és kihirdették a királyság megszűnését és a népköztársaság létrejöttét. Néhány nap múlva le is mondott, és 1948. január 3-án a királyi család számos tagjával együtt kiutasították az országból. Még abban az évben megfosztották állampolgárságától is.

A trónvesztést követően[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Mihály 2007-ben, Gyulafehérvárott

1948 júniusában feleségül vette Anna hercegnőt, akivel először Angliában, később pedig Svájcban telepedtek le.

Öt lányuk született:

1992-ben, húsvétkor, három évvel a kommunisták bukását követően az akkori kormány engedélyezte visszatértét az országba. Bukarestben körülbelül egymilliós tömeg gyűlt össze a fogadására. A hatalmas szimpátia, amely a királyt övezte, megrémítette Ion Iliescu államfőt és a szocialista kormányt, ezért rendeletben tiltották meg neki, hogy az elkövetkező években újra az ország földjére lépjen. 1997-ben, a szocialisták bukását követően, az új kormány, Emil Constantinescu vezetésével visszaadta Mihálynak a román állampolgárságot és engedélyezték beutazását az országba.

Jelenleg legtöbbet Svájcban, Aubonne városában tartózkodik, de gyakran látogat haza, az Arad megyei soborsini birtokára, vagy a bukaresti palotájába.

2008. április 8-án a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

2012-ben került nyilvánosságra, hogy több mint 700 Gorj megyei cigány hét évvel korábban kártérítési pert indított I. Mihály ex-király ellen. Az ottani romaszervezet elnöke, Mihai Toma az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, társaival együtt 50 milliárd régi lejes kártalanítást követelve az ex-királytól, mondván, hogy Mihály király volt az, aki államfőként személyesen ellenjegyezte a cigány lakosságnak a Transznisztriai kormányzóságba történő második világháborús deportálását, ami alatt több tízezren vesztették vagyonukat és életüket. Toma azt állítja, hogy birtokában van a király által ellenjegyzett deportálási parancs, amely egy romániai levéltárból került elő. Azért külföldön adták be a keresetet, mert a román bíróság megfizethetetlenül magas, 3 milliárd lejes illetéket szabott ki a felperesekre. Az ügyben az illetékes európai bíróság máig nem hozott ítéletet.

A perindítás sajtóvisszhangja Romániában viszonylag gyorsan elült, az ex-királyt nem vonták büntetőjogi felelősségre sem a deportálások elrendelése, népirtás, háborús-, illetve emberiesség ellenes bűncselekmények feltételezett vádjával.[1][2][3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Román király
19271930
A Román Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Károly
Előző uralkodó:
II. Károly
Román király
19401947
A Román Királyság címere
Következő uralkodó:
nem volt
(A királyság megszűnt)