Brandenburgi Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brandenburgi Katalin
Brandenburgikatalin.jpg
Brandenburgi Katalin

Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1629. november 15.1630. szeptember 21.
Elődje Bethlen Gábor
Utódja Bethlen István
Életrajzi adatok
Született 1604. május 28.
Königsberg
Elhunyt 1649. augusztus 27. (45 évesen)
Schöningen
Házastársa Bethlen Gábor (1626)
Ferenc Károly szász herceg (1639)
Édesapja János Zsigmond brandenburgi választófejedelem
Édesanyja Anna porosz hercegnő

Brandenburgi Katalin (Königsberg, 1604. május 28.Schöningen, 1649. augusztus 27.) erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor második felesége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brandenburgi Katalin 1604. május 28-án született a kelet-poroszországi Königsbergben (ma Kalinyingrád) János Zsigmond brandenburgi választófejedelem (1572–1619) és Anna porosz hercegnő (1576–1625) negyedik gyermekeként. Egy bátyja volt, a későbbi György Vilmos brandenburgi választófejedelem, valamint két nővére, Anna Zsófia (1598-1629) és Mária Eleonóra (1599–1655), akik IV. Keresztély dán, illetve II. Gusztáv Adolf svéd királyhoz mentek feleségül.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem házasságkötésére 1626. március 1-jén került sor Kassán. A házasság elsősorban politikai indíttatású volt, hiszen Bethlen második felesége szövetségesének, György Vilmos brandenburgi választófejedelemnek volt a húga. Az ifjú házasok eleinte csak tolmács segítségével beszélgethettek egymással, mivel Katalin csak németül és franciául tudott, míg a fejedelem nem volt járatos e nyelvekben.

Bethlen a házasságkötés után két hónappal, 1626 májusában a gyulafehérvári országgyűléssel utódjául választatta feleségét, mivel előző házasságából született gyermekei már nem éltek. A fejedelem nagyon szerette az életvidám és szórakozni vágyó Katalint, akinek egyáltalán nem volt érzéke a politikához, ezért Bethlen úgy rendelkezett, hogy halála után a kormányzást 12 tagú tanáccsal és öccsével, Bethlen Istvánnal együtt gyakorolhatja.

Erdély trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethlen Gábor a házasságkötés után három évvel, 1629. november 15-én meghalt, s Brandenburgi Katalin elfoglalhatta a fejedelmi trónt. Katalin fejedelemsége azonban Bethlen óvintézkedései ellenére hatalmi válságba sodorta Erdélyt, mivel könnyelmű és pazarló életmódja mellett a kortársakból a Csáky István – aki állítólag a fejedelemasszony szeretője volt – vezette Habsburg-pártiakkal való rokonszenvezés, illetve kedvezés váltott ki leginkább ellenszenvet. A sűrűn ülésező országgyűlés kihasználta, hogy Katalin nem ért az államügyekhez, s korlátozta a fejedelmi hatalmat. Már csak idő kérdése volt azonban, hogy új fejedelmet válasszanak. Katalin ekkor kegyencével, Csáky Istvánnal előbb a hét felső-tiszai vármegyét, majd magát Erdélyt ajánlotta fel II. Ferdinánd császárnak. Közben Bethlen István Rákóczi Györgyöt próbálta meghívni a fejedelmi székbe, mire azonban Rákóczi rászánta magát a cselekvésre és a kialakult helyzettel elégedetlen hajdúk élén Erdélybe indult volna, Katalint 1630. szeptember 28-án lemondatták, s Bethlen István lett a fejedelem. Az egyezkedés elkezdődött, s hamarosan kiderült, hogy a Porta számára érdektelen, hogy melyikük lesz Erdély fejedelme, s ennek megfelelően két kinevezési okiratot is küldött. A döntés az országgyűlés és Brandenburgi Katalin kezében volt, aki – mivel Habsburg-ellenessége miatt mindig gyűlölte Bethlen Istvánt – Rákóczi György kinevezési parancsát olvasta fel.

Utolsó évei, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1631-ben Katalin elhagyta Erdélyt, és Magyarországra költözött, 1633-ban áttért a római katolikus vallásra. 1639. augusztus 27-én Sopronban feleségül ment Ferenc Albert szász-lauenburgi herceghez (1591–1660), akivel a bécsi udvarban ismerkedett meg. Házasságuk szerelemházasság volt, mivel a herceg rangjához egyáltalán nem méltóan szűkös anyagi körülmények között élt. A házasságkötés utáni évben férjével együtt visszatért Pomerániába. A Bethlentől örökölt hatalmas vagyon az évek múltán elapadt, s Katalin élete utolsó éveit nem túl fényűző körülmények között élte le. 1644. augusztus 27-én halt meg Schöningenben, férje tizenhat évvel élte őt túl. Házasságuk gyermektelen maradt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Károlyi Zsuzsanna
Erdély fejedelemasszonya Coat of arms of Transylvania.svg
1626 – 1629
Következő
Károlyi Katalin
Előző uralkodó:
Bethlen Gábor
Erdély fejedelme
16291630
Erdély címere 1659-ből
Következő uralkodó:
Bethlen István