Kőváry László
| Kőváry László | |
 | |
| Az ország tükre 1863. 217. l. | |
| Született | Torda |
| Elhunyt | 1907. szeptember 25. (88 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | történész, statisztikus |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőváry László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kőváry vagy Kővári László[2] (Torda, 1819. július 7. – Kolozsvár, 1907. szeptember 25.) magyar történész, statisztikus, az MTA levelező tagja, Kőváry Józsa öccse és Kőváry Mihály bátyja.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányait szülővárosában, az unitárius algimnáziumban kezdte; és a kolozsvári unitárius kollégiumban folytatta. A jogot a reformátusoknál végezte. 1842-ben jogi gyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen a királyi táblán. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor Ellenőr címmel politikai lapot indított meg Kolozsvárott. 1848. június 8-án Szemere Bertalan az országos statisztika hivatalhoz nevezte ki titkárnak. A honvédelmi kormány októberben Erdélybe küldte. Háromszékről Debrecenbe ment; innen a kormány Nagyszeben bevétele után 1849. március 15-én az erdélyi sereg hadi tudósítójaként Bem seregéhez küldte; a zsibói fegyverletételnél bevégezte ezen működését. A székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtőzött Terényi Lajossal (Ipoly Arnold testvérével). Végül a zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap múlva, Urban tábornoktól kegyelmet kapott.
Kiszabadulása után Pestre költözött és a Pesti Napló munkatársa lett. Történelmi kutatás céljából a gyulafehérvári és a marosvásárhelyi könyvtárban búvárkodott. Onnan visszatérve Pestre, a katonai kormány letartóztatta és Kolozsvárra internáltatta; mert Makk Józsefet, aki a vásárhelyi várból kiszökött és őt meglátogatta, Kolozsvárról szökésében elősegítette.
Kolozsvárott feleségül vette kiadója, Tiltsch János, unokahúgát, ezzel Kolozsvár patríciusi családjai körébe jutott és megszabadulva az anyagi gondoktól az irodalomnak élhetett. 1862-ben megvette a Korunk című politikai lapot, melyet Deák-párti szellemben szerkesztett. Az országos statisztikai hivatal szervezésénél meghívást kapott az 1848-ban már betöltött hivatala elfoglalására, de ezt a meghívást nem fogadta el. Időközben az első magyar biztosító-társaság felállítása alkalmával ennek kolozsvári főügynöke lett; majd a Kolozsvárt keletkezett Victoria biztosító-társaság egyik igazgatói állását foglalta el. Ezen időtől a biztosítási irodalom meghonosítása foglalkoztatta. Az 1870-es években megírta a biztosítás Encyclopaediáját négy kötetben, ennek I. kötete a biztosítás bibliográfiáját, történetét, politikáját, matematikai elméletét, a biztosítási ágak rendszerét foglalja magába, magyarul és német fordításban, kéziratban maradt; franciául pályázott vele a párizsi akadémiánál, ahol azt 1883. november 10-én dicséretre méltatták; III. kötetének első felét az Életbiztosítás rendszere címmel 1884-ben adta ki. 1883. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta; ekkor visszatért történeti tanulmányaihoz.
Házassága gyermektelen maradt; ezért minden erejét a társadalmi előrehaladásra fordította. Mint Kolozsvár tiszteletbeli főjegyzője s virilis-bizottsági tagja részt vett a város szépészeti s közgazdasági viszonyai előmozdításában: a befásítási s temető bizottság elnöke lett: mint a sétatér igazgatója, közgazdasági előadó, takarékpénztári igazgató, az unitárius főgimnázium egyik felügyelője is működött. A vasúti alkalmazottak lakásviszonyainak javításával foglalkozva egy telepet alapított, öt utcával és száz házzal (Kőváry-telep), ahol a vasutasok részletfizetéssel vásárolhatták meg a házakat.
Emlékezete[szerkesztés]
A kolozsvári Bástya (ma Daicoviciu) és Víz (ma Roosevelt) utcák sarkán lévő házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt és dolgozott. A Magyar Unitárius Egyház nevezetes tagjai között tartja számon.[3]
Művei[szerkesztés]
- Székelyhonról 1841. Kolozsvár, 1842.
- Erdélyország statistikája. I. kötet. Kolozsvár, 1847.
- Erdély régiségei. Pest, 1852.
- Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár, 1853. Kilencz fametszettel
- Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal. Kolozsvár, 1854.
- Kőváry László kisebb munkái. Kolozsvár, 1857. Két kötet. (I. Száz történelmi rege. II. Történelmi adomák.)
- Erdély krónikája a forradalom után. Kolozsvár, 1859.
- Erdély történelme. Kolozsvár, 1859–66. Hat kötet.
- A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Pest, 1860.
- Erdély története 1848–49-ben. Pest, 1861.
- Okmánytár az 1848–49. erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861.
- Erdély építészeti emlékei. Erdély Régiségei 2., bőv. kiad. Kolozsvár : Stein J. Muz. Egyl., 1866
- Biztosítási Évkönyv 1870. A magyar és osztrák megszünt, működő és keletkező biztosító társaságok történeti és statisztikai átnézete. Pest, 1870.
- Kolozsvár szabad kir. város lakosai az 1869–70. népszámlálás szerint. Elnöki jelentés. Kolozsvár, 1870.
- A megyei és országos állami biztosítás rendszere. Kolozsvár, 1871.
- Az életbiztosítás mint legbiztosabb tőkeszerzés népszerű ismertetése. Pest, 1871.
- Erdély története : az ős-időktől korunkig. Budapest, 1876 (Kuliffay Edével, Szilágyi Sándorral és Horváth Mihállyal)
- A kölcsönös segélypénztárak és gondoskodó intézetek nálunk és külföldön. Pest, 1877.
- A vasutasok kötelező baleset biztosítása behozatala érdekében emlékirat. Pest, 1880.
- A kolozsvári kisegítő első 25 éve. Kolozsvár, 1883.
- Az élebiztosítás rendszere. Budapest, 1884.
- A kolozsvári sétatér és sétatér-egylet keletkezése és fejlése. Igazgatói jelentés. Kolozsvár, 1886.
- A kolozsvári piaci templom körüli épületek lebontására gyűjtött alap keletkezése és fejlése. Gondnoki jelentés. Kolozsvár, 1886.
- Kolozsvár közgazdasági fejlődésének iránya és feltételei. Közgazdasági előadói jelentés. Kolozsvár, 1889.
- A lajtántúli fürdők szervezete és berendezése, tekintettel a hazai fürdők kivánalmaira. Kolozsvár, 1891.
- Kolozsvár köztisztasági és közegészségügyi mozgalmai. Közgazdasági előadói jelentés. Kolozsvár, 1892.
- Testedző intézményeinek multja Kolozsvárt. Felolvasás. Kolozsvár, 1897.
- A millennium lefolyásának története s a millennáris emlékalkotások. Budapest, 1897.
- Brassai százéves pályafutása. Emlékirat. Kolozsvár, 1897.
- Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira. Kolozsvár, 1898
- Hunyadmegye kihalt családjairól. Déva, 1900.
- Magyarország története, 1905
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Köváry, Ladislaus (BLKÖ)
- ↑ Egyes művei y-os, mások i-s névváltozattal jelentek meg
- ↑ Híres unitáriusok. unitarius.org. (Hozzáférés: 2019. február 11.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- Egyed Ákos: Kőváry László – a városépítő polgár, in Dáné Tibor Kálmán et. al. szerk., Kolozsvár 1000 éve (A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai), Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, ISBN 9738231140, digitális változata
További információk[szerkesztés]
- Életrajza
- Sírja a házsongárdi temetőben
- Kőváry László: Száz történelmi rege (MEK)
- Kőváry László: Székelyhonról (MEK)
- Kőváry László: Történelmi adomák (MEK)
- Erdély nevezetesebb családai (MEK)
- Kolozsvár sz. kir. város lakosai és lakásai az 1869-70-ki népszámlálás szerint (MEK)
.svg){kind=small}
