Pu Ji kínai császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pu Ji
Puyi-Manchukuo.jpg
Pu Ji (a képen Mandzsukuo császáraként).

Kína 532. császára
Uralkodási ideje
1908. december 2. - 1912. február 12.1917. július 1. - 1917. július 12.
Elődje Guangxu
Utódja
Mandzsukuo császára
Uralkodási ideje
1934. március 1.1945. augusztus 15.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Csing-dinasztia
Született 1906. február 17.
Peking
Elhunyt 1967. október 17. (61 évesen)
Peking
Házastársa Wan Rong (császárné)
Házastársa Wen Xiu (másodfeleség)
Házastársa Li Shuxian (polgári feleség)
Édesapja Zaifeng
Édesanyja Youlan

Pu Ji (tradicionális kínai: 溥 仪, egyszerűsített kínai: 溥仪, pinjin átírással Pǔyí, más átírással Puji, uralkodói nevén Hsüan -T'ung) (Peking, 1906. február 17. – Peking, 1967. október 17.) Kína 532. és egyben utolsó császára, akit három évesen ültettek trónja, de viszonylag rövid időn belül letaszították a trónról. Később 11 napig újból Kína császára. 1934-től a Japán által irányított bábállam, Mandzsukuo császárává teszik, de nem ő irányított. Látszaturalkodása 1945-ig tartott, mikor is a szovjet hatóságok elfogták. Később börtönben is volt és több megaláztatás is érte. 1967-ben halt meg.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Származása [szerkesztés]

Zaifeng herceg, mellette Puyi. Az ölében a második fiát, Pu Jie-t tartja. (1909.)

1906. február 17-én született Pekingben, a Tiltott Városban. Apja, Zaifeng, Chun második hercege volt. Az ő testvére volt Guangxu császár, de felette a valódi hatalmat Ce-hszi császárné gyakorolta. Puyi volt az apja két felesége által szült tizenegy gyerek közül a legidősebb.

Trónralépése és uralkodása [szerkesztés]

Háromévesen örökölte a mandzsu trónt, miután nagybátyja, Guangxu császár 1908. november 14-én elhunyt. Három évig uralkodott, kiskorúsága miatt apja volt mellette a régens, mígnem 1912. február 12-én az előző évben lezajlott polgári forradalom következtében a forradalmárok megdöntötték a Qing-dinasztiát és Puyi lemondásra kényszerült.

A trónfosztott császár [szerkesztés]

Kiskorú Puyi megtartotta titulusát és jogát, továbbá ez után is a Tiltott Városban élt. 1917. július 1-jén Csang Hszün tábornok segített neki visszakerülni a trónra, ám csapatai 11 nap múlva vereséget szenvedtek, és a kezdeményezés elbukott, Pu Ji pedig újra trónfosztott lett. Amikor betöltötte a 18 évét, Feng Jü-hsziang hadúr véglegesen megfosztotta trónjától, elűzte a Tiltott városban levő palotájából és a köztársaság egyszerű polgárának nyilvánította.

Mandzsukuo császára [szerkesztés]

A mandzsuk szerették volna visszaültetni Puyit a trónra, és azt akarták, hogy együttműködjön a nyugati nagyhatalmakkal, ami segíthetett volna e cél elérésében. Amikor a japánok 1931-ben megszállták Mandzsúriát, Pu Ji elfogadta az ajánlatukat, hogy legyen az újonnan létrehozott Mandzsukuo állam főbiztosa, majd 1934-ben annak császára lett. Csak látszatra kormányzott, az igazi hatalom a japánok kezében volt és a császárt úgymond háziőrizetben tartották, egészen amíg a Szovjet Vöröshadsereg egységei meg nem szállták Mandzsúriát. Pu Ji egyre inkább követte a buddhizmus tanait és hamarosan vegetáriánus lett, mondván, hogy őseinek és rokonainak transzformációja.

További sorsa [szerkesztés]

A háború vége után orosz hadifogságba esett és a Szovjetunióba vitték, ahol háziőrizetben (átnevelőtáborban) tartották. Felesége közvetlenül a háború után meghalt, a börtönben való rossz bánásmód miatt, de ő erről csak három év elteltével értesült. 1950-ben visszatért Kínába. Itt 9 évi börtönre ítélték. Bár 1959-ben amnesztiával szabadult, a kommunista kormány bábja lett, sőt, 1962-ben Mao Zedung parancsára feleségül is vette a párt egyik tagját - ezzel először fordult elő, hogy egy mandzsu uralkodó kínai nőt vett feleségül. Ismét Pekingbe költözött, és egy botanikus kert javítóműhelyében, később pedig a nemzeti könyvtárban dolgozott. Megírta emlékiratait Az utolsó kínai császár voltam címmel. 1967. október 17-én halt meg betegeskedés után Pekingben.

Családja [szerkesztés]

  • Három fiútestvére és hét életben maradt nővére volt.
  • Élete során öt felesége volt

Személye a kultúrában [szerkesztés]

Bertolucci filmje, Az utolsó császár.

Források [szerkesztés]

lásd még [szerkesztés]