Abdul-Aziz szaúdi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman Al Szaúd
عبد العزيز بن عبد الرحمن آل سعود
Abd Al-Aziz ibn Saud1927.jpg

Szaúd-Arábia királya
Uralkodási ideje
1932. augusztus 14. – 1953. november 9.
Elődje nem volt
Utódja Szaúd ibn Abdul-Aziz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szaúd-ház
Született
1876. január 15.
Rijád
Elhunyt
1953. november 9. (77 évesen)
Taif
Nyughelye Al Oud temető, Rijád
Gyermekei Szaúd szaúdi király
Fejszál szaúdi király
Khalid szaúdi király
Fahd szaúdi király
Abdullah szaúdi király
Édesapja Abdul-Rahman ibn Fejszál Al Szaúd
Édesanyja Sarah Al Sudairi

Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman Al Szaúd vagy gyakran használt nevén Ibn Szaúd (1876. január 15.1953. november 9.) Szaúd-Arábia megalapítója és első királya. Miután apját elűzték a Nedzsdi Emirátus éléről, Abdul-Aziz fokozatosan elfoglalta Arábia középső területeit és brit támogatással kikiáltotta magát a Nedzsdi Szultanátus, majd Nedzsd és Hidzsáz, végül Szaúd-Arábia királyának. Uralkodása idején hatalmas olajmezőket találtak országa Perzsa-öbölhöz közeli részén.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Aziz 1876. január 15-én Rijádban született a Nedzsdi Emirátus utolsó uralkodója, Abdul-Rahman ibn Fejszál Al Szaúd és felesége, Sarah Al Sudairi gyermekeként.

1890-re az Al Szaúd nemzetség belharcait kihasználva, az Al Rasid klán átvette az uralmat a Nedzsdi Emirátusban, elfoglalta Rijádot és legyőzték a Szaúdok seregét. Abdul-Rahman családjával együtt az Al Murrah beduin törzsnél keresett menedéket a mai Szaúd-Arábia déli részén, majd Katarba, Bahreinbe és végül Kuvaitba távoztak, ahol majdnem egy évtizedig éltek.

Hódításainak kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Aziz 1901 tavaszán néhány rokonával és fegyvereseikkel portyákra indult a Nedzsdbe, főleg Rasid-párti törzseket támadva meg. Csapata ekkor még alig haladta meg a 200 főt.

Ugyanezen év őszén a ramadán idején merész húzással Rijád ellen indultak. A herceg 40 emberével a városfalakon áthajló pálmák törzsén felmászva behatolt a városba és átvette a hatalmat. Rijád Rasid-párti kormányzóját saját erődje előtt fejezték le.

A főváros elfoglalása után a Szaúd-ház régi támogatói visszatértek Abdul-Azizhoz, aki karizmatikus vezetőnek és jó katonának bizonyult. A következő év során a Nedzsd felét visszavették az Al Rasid nemzetségtől.

1904-ben a Rasid-klán az Oszmán Birodalomhoz fordult segítségért. Június 15-én az egyesült rasidi-török csapatok vereséget mértek Ibn Szaúd csapataira, akik visszavonultak és gerilla-hadviselésbe kezdtek a törökök ellen, főleg utánpótlási vonalaikat támadva.

Miután a török csapatok kivonultak, a szaúdiak 1912-ig teljesen megszállták a Nedzsdt és Arábia keleti partvidékét. Abdul-Aziz ekkor alapította meg az Ikhván muszlim fegyveres testvériséget, amely elvben az iszlám megtisztításáért és a vahhábita hitelvek terjesztéséért harcolt, ám a gyakorlatban a Szaúd-ház uralmát segítette és nomád beduin törzseket kényszerített letelepedésre.

Nedzsd és Hidzsász meghódítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború kitörése után a brit kormány Ibn Szaúddal is felvette a kapcsolatot, mint olyan hatalommal, amely képes és akar harcolni a Török Birodalom ellen. Az 1915 decemberében megkötött darini szerződésben Nagy-Britannia protektorátusává tette a Szaúd-ház által birtokolt területet és segítséget ígért a törökpárti Rasidok elleni harchoz. A britek ezzel párhuzamosan (a híres Arábiai Lawrence által) felvették a kapcsolatot Husszein ibn Ali mekkai seriffel is.

A brit fegyvereknek és anyagi támogatásnak hála, Ibn Szaúd 1922-re teljesen megtörte az Al Rasid ellenállását és területük megszállásával megduplázta a fennhatósága alatt levő országrészt; egyben kikiáltotta a Nedzsdi Szultanátust. Egy újabb brit szerződéssel sikeresen elfogadtatta a hódításait, cserébe megígérte, hogy nem fogja támadni az Öböl-menti és iraki brit érdekeltségeket. Ibn Szaúdnak emiatt egyre több problémája adódott az Ikhvánnal, amely ebben az évben a brit védelem alatt álló Transzjordániát támadó portyáján súlyos veszteségeket is szenvedett.

1925-ben Ibn Szaúd elfoglalta Mekkát Husszein seriftől, 700 éves hásimita uralomnak vetve véget ezáltal. 1926. január 8-án Ibn Szaúdot Hidzsáz királyává kiáltották ki. Az 1927-es dzsiddai szerződésben Nagy-Britannia is elismerte a Szaúdi-ház uralmát Nedzsd és Hidzsáz fölött.

A nemzetközi elismeréssel a háta mögött Ibn Szaúd az Arab-félsziget minden olyan területét megszállta, amelyik nem állt az angolok védelme alatt. Mivel a britekkel való konfliktust megtiltotta, kénytelen volt a fellázadó Ikhván ellen fordulni, amely folytatni akart a harcot a nem-vahhábita eretnekek ellen. A lázadó milíciát 1929-re sikerült végleg leverni.

Szaúd-Arábia megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franklin D. Roosevelt és Ibn Szaúd találkozása 1945. február 14-én

1932. szeptember 23-án Ibn Szaúd addigi hódításait Szaúd-Arábia néven egyesítette.

1935. március 15-én mekkai zarándoklata idején három fegyveres támadt a királyra, aki azonban épségben került ki a merényletkísérletből.

1938-ban a kaliforniai Standard Oil geológusai hatalmas olajmezőket találtak a királyságban. A korábbi brit támogatás ellenére a király 1944-ben amerikai társaságoknak adta el a kitermelési jogokat. A befolyó jövedelmeket főleg katonai célra, a nomád beduinok akár erőszakos letelepítésére és vérbosszúik, torzsalkodásaik megszüntetésére használta fel. Jelentős összegeket fordított a vahhábizmus terjesztésére is.

A második világháborúban a királyság formálisan semlegesnek mondta magát, de inkább a szövetségesekhez állt közelebb. Ennek ellenére, amikor 1938-ban a bagdadi német nagykövetet az iraki brit olajvezeték elleni szabotázzsal vádolták, Ibn Szaúd menedéket adott a német diplomatának.

A király 1945-ben Roosevelt amerikai elnökkel és Winston Churchillel is hosszas tárgyalásokat folytatott a térség jövőjéről.

Szaúd-Arábia 1948-ban formálisan részt vett az első arab-izraeli háborúban, de jelentős szerepet nem vállalt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953 októberében Abdul-Aziz király megbetegedett és november 9-én Taif városában álmában halálos szívroham érte. Testét a rijádi Al Oud temetőben helyezték örök nyugalomra.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Aziz először 15 éves korában házasodott, az idők folyamán összesen 22 felesége volt, akiktől 45 fia született, ám a felnőttkort csak 36 érte meg. A halálát követő hatvan évben fiai váltották egymást a szaúdi trónon.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző uralkodó:
-
Szaúd-Arábia királya
1932 - 1953
Coat of arms of Saudi Arabia.svg
Következő uralkodó:
Szaúd ibn Abdul-Aziz

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ibn Saud című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.