Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hesseni Mária cárné
MariaAlexandrovna. by Ivan Makarov.jpg
Marija Alekszandrovna cárné
Született 1824. augusztus 8.
Darmstadt; Hessen
Elhunyt 1880. június 3. (55 évesen)
Szentpétervár; Orosz Birodalom
Házastársa II. Sándor orosz cár
Gyermekei Alekszandra Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő
Nyikolaj Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
III. Sándor orosz cár
Marija Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő
Vlagyimir Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
Alekszej Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
Szergej Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
Pavel Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg
Szülei Vilma hesseni nagyhercegné
II. Lajos hesseni nagyherceg

Hesseni Mária (Darmstadt, 1824. augusztus 8.Szentpétervár, 1880. június 3.), (oroszul: Мария Александровна (Marija Alekszandrovna), született Maximilienne Wilhelmina Maria von Hessen und bei Rhein. Hessen-darmstadti hercegnő (18241841), orosz nagyhercegné (18411855), Oroszország cárnéja (18551880). Vilma badeni hercegnő és II. Lajos hesseni nagyherceg ötödik gyermeke, II. Sándor orosz cár felesége. Mariehamn kikötője és a Mariinszkij Színház róla lett elnevezve.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flagge Großherzogtum Hessen ohne Wappen.svg

Mária édesanyja, Vilma badeni hercegnő (1788–1836), Jelizaveta Alekszejevna orosz cárné húga volt. A hercegnőnek összesen hét gyermeke született, férje azonban csak két gyermeket, Máriát és Sándort ismerte el a sajátjaként, a többieket Auguszt von Senarclens de Grancy báró, a hercegnő szeretőjének gyermekeiként tartották számon.

A szülők nagyon nem kedvelték egymást, így Máriának nemigen volt része boldog családi életben. A nagyhercegi pár közötti ellentét akkora volt, hogy nem is vezettek egy háztartást: Vilhelmina hercegnő Heiligenbergben élt a gyerekekkel, míg II. Lajos nagyherceg Darmstadtban lakott.

A cárné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1838-ban Sándor nagyherceg, Oroszország cárevicse európai útja során találkozott a tizennégy éves Máriával, és beleszeretett. Mária éppen cseresznyét evett a kertben, amikor megérkezett a cárevics, és a hercegnőnek ki kellett köpdösnie a magokat, mielőtt beszélhetett volna a nagyherceggel.[1] A találkozásról Mária nővére is megemlékezett: „Ez tipikus Marie volt, a mi szeretett Marie-nk, aki Szása[2] boldogságának forrásává vált. Az első pillanattól, ahogyan megszólalt, felcsigázta Sándor érzelmeit. Nem volt olyan, mint a többiek, nem volt játékbaba, nem volt benne semmi félénkség és nem várt semmit a találkozótól.[1] Sándor eljegyezte a hercegnőt, bár tisztában volt vele, hogy még mindketten túl fiatalok. Sándor édesanyja, Alekszandra Fjodorovna cárné hiába tiltakozott, a trónörökös hajthatatlan maradt, és 1841. április 16-án feleségül vette Máriát, aki áttért az ortodox hitre, és felvette a Marija Alekszandrovna nevet.

Mivel Marija félénk, visszahúzódó volt, az emberek kimértnek, hűvösnek és merevnek látták. Nem szeretett kiöltözködni, ezért úgy tartották, nincs ízlése. Társaságban ritkán szólalt meg; sokan semmiféle szépséget nem láttak benne.


Az uralkodó családjában kétségtelenül Marija Alekszandrovna cárné volt a legrokonszenvesebb. Természetéhez tartozott az őszinteség, s ha szépen szólt valakiről, akkor azt úgy is gondolta… Bizonyos, hogy a családi életben nem volt boldog. Nem kedvelték őt az udvari dámák sem, akik túl szigorúnak tartották: képtelenek voltak felfogni, hogy miért veszi a cárné annyira a szívére a férje „kiruccanásait”.

– Pjotr Alekszejevics Kropotkin herceg, felfedező és cári apród[3]

A cárné 1869-ben (Szergej Levickij felvétele)

Szentpétervár nedves levegője nem tett jót Marija érzékeny mellének, amit édesanyjától örökölt: állandóan köhögött, és gyakran kínozta magas láz. Törékeny egészségére hivatkozva kibújt rengeteg hivatalos bál, ünnepség és egyéb rendezvények alól, ami nemigen használt uralkodói tekintélyének a nemesség körében. Ezek ellenére a cárnénak kiváló politikai érzéke volt; férje nemegyszer megvitatta vele döntéseit. Marija hathatósan támogatta a nők oktatását és az orvostudományt, de ettől nem lett népszerűbb a népe körében. A családban ellenben mindenki kedvelte őt. „Az összes szeretetet, jóságot és tiszteletet, ami bennem lakozik, kizárólag és egyedül szeretett anyámnak köszönhetem… Arra tanított minket, hogy kövessük a példáját és mély, keresztény hitét.[4] – emlékezett a cárnéra fiainak egyike, pár évvel Marija Alekszandrovna halála után.

Marija, amilyen gyakran csak tudott, elutazott Sándor öccséhez, aki Heiligenbergben élt morganatikus házasságban. Itt találkozott Aliz hercegnővel, Viktória brit királynő lányával és Hessen nagyhercegnéjával. Aliz 1878-ban bekövetkezett halála után Mária gyakran meghívta Heiligenbergbe a hercegnő árváit, akik tulajdonképpen Marija bátyjának, III. Lajos hesseni nagyhercegnek az unokái voltak. Itt találkozott Marija fia, Szergej majdani feleségével, Ellával, és Marija is itt ismerte meg unokájának, II. Miklósnak későbbi feleségét, Alix hercegnőt.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Sándor szerelme Marija iránt hamar elillant. A cárnak, bár jól bánt a feleségével, sok szeretője volt, és erről a cárnénak is tudomása volt. Akkoriban ez az uralkodói udvarokban elfogadott jelenség volt, de Marija nehezen viselte el férje kicsapongásait.

II. Sándor és Marija második fiukkal, a későbbi III. Sándorral

Ennek ellenére a cári párnak nyolc gyermeke született. A cár szeretője, Jekatyerina Mihajlovna Dolgorukova hercegnő azonban kettészakította a családot. II. Sándor feleségül akarta venni a szeretőjét, gyerekei azonban ezt értehő módon nem nézték jó szemmel, és kiálltak édesanyjuk mellett.

A cárné leginkább családja körében érezte jól magát, szívesen varrt, kötött, hímzett. Kis üvegfigurákat gyűjtött – ezt a szenvedélyét második fia, Sándor is örökölte tőle.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Sándornak és Marija Alekszandrovnának nyolc gyermeke született. Ugyan II. Sándornak volt még négy utóda Jekatyerina Dolgorukovától, de ők nem számítottak a Romanov-család tagjainak.

Pavel nagyherceg születése után a cárné egészsége nagyon megrendült; nem is született több gyermeke.
Az első nagyobb csapást 1849-ben szenvedte el a cári család, amikor meghalt legidősebb gyermekük, Alekszandra nagyhercegnő. A jelentősebb csapás azonban az volt, hogy 1865-ben meghalt a cári pár legidősebb és kedvenc fia, Nyikolaj cárevics. Marija a fájdalom elől bigott vallásosságba és határtalan jótékonykodásba menekült, valamint kisebb gyermekei felé fordult: „… nagyon ragaszkodott hozzájuk – rengeteg idejét szentelte Nyikolajnak, akinek halála után úgy érezte, hogy miatta elhanyagolta többi gyermekét.[5] Egyetlen, a felnőttkor megélő lánya volt, Marija Alekszandrovna, aki „egyszerre volt barátnő és leány, anyja számos döntésében támaszkodott rá.[6]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária 1880. június 3-án halt meg, hosszú betegeskedés után. Halála előtt még behívatta magához férje törvénytelen gyermekeit, és megáldotta őket. Szobájában halt meg; emlékére katedrálist emeltek Jeruzsálemben.[4] Egy hónappal később, július 6-án férje feleségül vette a Jekatyerinát, azonban a házasságot az egyház nem fogadta el, és így Jekatyerinából nem lehetett cárné.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Charlotte Zeepvat:Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 62. oldal
  2. Szása: II. Sándor beceneve
  3. Warnes David: Az orosz cárok krónikája - Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2002; 210. oldal
  4. ^ a b Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 249. oldal
  5. Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 45. oldal
  6. Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 124. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné témájú médiaállományokat.
  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája
  • Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma