Nyikolaj Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Alekszandrovics nagyherceg
NixaRomanov.jpg
Nyikolaj Alekszandrovics
Született 1843. szeptember 20.
Szentpétervár; Orosz Birodalom
Elhunyt 1865. április 24. (21 évesen)
Nizza; Franciaország
Szülei Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné
II. Sándor orosz cár

Nyikolaj Alekszandrovics orosz nagyherceg (oroszul: Вели́кий князь Николай Александрович Романов; Szentpétervár, 1843. szeptember 8./20.Nizza, 1865. április 24.) orosz nagyherceg, cárevics, 18551865 között Oroszország trónörököse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Russian coa 1830.png

Nyikolaj Alekszandrovics nagyherceg 1843 szeptemberében jött világra II. Sándor cár és Mária hesseni hercegnő második gyermekeként, illetve első fiaként. Beceneve a családban Niksza volt. Egyetlen nénje, Alekszandra Alekszandrovna nagyhercegnő meghalt, mikor Nyikolaj nagyherceg még csak hat éves volt.

A legkiválóbb tanítók oktatták abban a szellemben, hogy egy nap majd ő lesz Oroszország cárja. A korabeli források intelligens, széles látókörű fiatalemberként írják le, aki rendkívüli módon rajongott a fényképészetért. Már gyermekként is nagyon komolyan vette a kötelességeit, a cári udvarban tizenhárom éves korától kezdve[1] látta el trónörökösi feladatait. Édesanyja és fiatalabb testvérei gyakran utaztak külföldre a cárné gyenge egészsége miatt, ezekre az utakra a nagyherceg azonban nem tarthatott családjával. Később, tizenhat éves kora körül európai tanulmányútra küldték, hogy megismerkedjék a külföldi országok uralkodóival, kultúrájával és életkörülményeivel.

Nyikolaj nagyherceg és Dagmar hercegnő eljegyzési fényképe (1864)

Nyikolaj Alekszandrovics 1860-ban látta meg egy fényképen Dagmar dán királyi hercegnőt. A nagyherceg beleszeretett a dán hercegnőbe, és szilárd elhatározása volt, hogy egy napon majd őt fogja elvenni feleségül. Legidősebb fiúgyermekként szülei engedékenyek voltak Nyikolaj nagyherceggel szemben, így II. Sándor cár beleegyezett fia választásába. A trónörökös 1864 nyarán utazott a dániai Fredensborg városába, hogy találkozzék Dagmar hercegnővel. Nyikolaj Alekszandrovics nagyon izgatottan várta a találkozást, erről tanúskodik édesanyjának írt levele is: „Úgy érkeztem oda, mintha lázas lennék. Nem tudom elmondani, hogy mi történt velem, amikor Fredensborg felé tartottunk, és végül megláttam az én édes Dagmaromat. Hogyan is írhatnám le? Annyira szép, egyenes, értelmes, eleven, és mégis félénk. A valóságban még szebb, mint a felvételeken, amit mostanáig láthattunk.[2]

Dagmar hercegnő igennel felelt a nagyhercegnek. Az eljegyzést 1864 szeptemberében jelentették be. A hír, hogy a trónörökös dán hercegnőt választott, elégedettséggel töltötte el azokat az oroszokat, akik a szláv ideológia jegyében ellenezték a legtöbb nagyherceg német hercegnőkkel való házasságát.

Az eljegyzést követően a nagyherceg visszatért Olaszországba, itt szakította félbe ugyanis európai tanulmányi útját a leánykérés kedvéért. Firenzében a nagyherceget már heves hátfájdalmak gyötörték, így ágyba kényszerült, és az olasz orvosok gerinctályog-kezelést hajtottak végre rajta. Hat hét múlva átszállították Nizzába, ahol édesanyja a telet töltötte. A francia orvosok szerint az olaszok által felírt diagnózis téves volt, ők reumával kezelték a trónörököst. Gerincmasszázst írtak elő számára, melynek révén a fertőzés átterjedt a környező szövetekre, végül az agyra. Állapota rohamosan romlott, a cári család egésze Franciaországba utazott a nagyherceg betegágyához. 1865. április 24-én hunyt el, feltehetően a hosszú fekvés miatt kialakult tuberkulózisban. Egyik utolsó kívánsága az volt, hogy Dagmar hercegnő menjen hozzá legidősebb öccséhez, Alekszandr Alekszandr nagyherceghez. Haláláról így írt oktatóinak egyike: „Ez a fiatalember testesítette meg a reményt, amiben több millió bátor ember is hitt. Ő volt a számunkra fontos kedvesség és szentség szimbóluma”.[3]

Szobáját szülei az emlékének szentelték; emellett halála színhelyén egy orosz ortodox kápolnát építettek. A kápolna 1903-ban kibővítés alá került, 1913-ban nyitotta meg újra kapuit, immár katedrálisként. A templom körül egy park terül el, melyhez a boulevard Tzaréwitch sétány vezet.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zeepvat; 108. oldal
  2. Zeepvat; 17. oldal
  3. Zeepvat; 253. oldal
  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7
  • Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]