Szent Kinga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Kinga
Szent Kinga, Budapest (closeup).jpg
Szent Kinga szobra a budapesti Belvárosi plébániatemplom mellett
Születése
1224. március 5.
Esztergom
Halála
1292. július 24. (68 évesen)
Ószandec
Boldoggá avatása 1690
Boldoggá avatta: VIII. Sándor pápa
Szentté avatása 1999. június 16.[1]
Szentté avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja július 24.
Minek/kiknek a védőszentje? Lengyelország, Litvánia[1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Kinga témájú médiaállományokat.

Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda; Esztergom, 1224. március 5.Ószandec, 1292. július 24.[2]) Árpád-házi királylány, magyar szent. IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Béla és Laszkarisz Mária első gyermekeként született.[2][1]

Korán eljegyezték a Piast-házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemmel, akihez tizenöt évesen, 1239-ben feleségül is ment.[3] A házasság jó hatással volt a lengyel–magyar kapcsolatokra.[4] Szüzességi fogadalma hatására Boleszláv is örök tisztaságot fogadott (ún. Szent József-házasságban éltek[3]).[5][6]

A Szent Kinga által alapított pienineki vár falmaradványai

Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez,[1] ennek ellenére 1241-ben végigdúlták Lengyelországot is; a fejedelmi pár előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec bal partján álló Csorsztin várába menekült.[2][1]

A tatárjárás után, 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, és az apjától kapott bányászokkal 1251-ben megnyittatta a Wieliczkai sóbányákat.[2][1] Férje 1257-ben neki adományozta a Szandec nevű területet.[7][1] Kinga 1280-ban[7] (más források szerint 1273-ban[8]) klarissza kolostort alapított Ószandecben, de emellett másutt is kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett.[1] Kinga és Boleszláv buzgósága elősegítette Szent Szaniszló boldoggá avatását, melyre 1253-ban került sor.[2]

Férje 1279-ben elhunyt. Kinga ekkor klarissza apácaként az általa alapított ószandeci kolostorba vonult vissza húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. Az első templom 1285-ben épült. 1287-ben egy tatár betörés során az apácáknak Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. A kolostort a tatárok feldúlták, az újjáépítést Kinga irányította. Itt hunyt el 1292-ben, 10 hónapnyi betegség után.[3][2][1]

Legendák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinga gyűrűje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában

Egy legenda szerint amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba. Az egyik aknaszlatinai tárnában gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a wieliczkai sóbányák megnyitásakor a bányászok az első kitermelt sótömbben megtalálták Kinga gyűrűjét.[2][1]

Kinga fésűje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy másik legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországban, és amikor a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival, egy szalagot dobott a háta mögé, ami kanyargós folyóvá vált; így jött létre a Dunajec. Ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezért a fésűjét dobta háta mögé, amiből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.[1]

A szenttéavatás helyszíne, a szabadtéri oltár Ószandecben

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette. 1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecben.[2][1] Ünnepe július 24.

Szülővárosában, Esztergomban utca viseli a nevét.[1]

Ószandecben a klarissza kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, melyben Szent Kinga kultuszának emlékei láthatók.[8] A kolostort körülvevő fal mellett áll az a székelykapu, amit Magyarország ajándékozott a városnak Kinga szentté avatása emlékére. A belvárostól fél óra sétára áll a fából épült szabadtéri oltár, ahol II. János Pál pápa 1999-ben szentté avatta őt.[9]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n Árpád-házi Szent Kinga (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012. július 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  2. ^ a b c d e f g h Diós István: Árpád-házi Boldog Kinga (magyar nyelven). A szentek élete. Szent István Társulat / Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  3. ^ a b c Kiállítás nyílik Árpád-házi Szent Kingáról (magyar nyelven). Múlt-Kor / MTI, 2013. március 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  4. Divéky Adorján.szerk.: Szekfű Gyula: Lengyelország történelmi fejlődése, A magyarság és a szlávok (magyar nyelven). Lucidus Kiadó. ISBN 963 85 954 7 7 [1942] (2000). Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 6. 
  5. Bokor József (szerk.). Boleszláv, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 6. 
  6. Rieth József: Szemérmes Boleszláv (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 1997–1999. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  7. ^ a b Man in the Pieniny (angol nyelven). Pienineki Nemzeti Park, 2014. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  8. ^ a b Ószandec - Szt. Kinga (Stary Sącz) (magyar nyelven). Lengyelország Nemzeti Idegenforgalmi Honlapja, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  9. Must-sees (angol nyelven). Ószandec Turisztikai Információs Központ, 2014. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  10. Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  11. Miroslav Marek: Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  12. Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  13. Miroslav Marek: Wittelsbach 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  14. Miroslav Marek: Wettin 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  15. Miroslav Marek: Geldern-Heinsberg (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. március 30. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  16. Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  17. Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]