Szent Kinga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Kinga szobra a budapesti Belvárosi plébániatemplom mellett

Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda; Esztergom, 1224. március 5.1292. július 24.) magyar szent, IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje.

IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született. Tizenöt évesen feleségül ment a Piast házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett.

1690-ben avatták boldoggá, 1999-ben szentté. Ünnepe július 24.

Legendák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Kinga személyéhez több legenda is fűződik. Itt kettőt mutatunk be.

Kinga fésűje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországban és a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a Dunajec alakult amin a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta háta mögé és ebből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.[forrás?]

Kinga gyűrűje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában

Amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapjától elkérte a wieliczkai sóbányákat. Ekkor történt a legendás epizód is Kinga gyűrűjével. Amikor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba, az egyik aknaszlatinai tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: "Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket." A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokba-vételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a bánya megnyitásakor, a legenda szerint a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. (Lásd pl. Bérczi, 2007)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában utca viseli a nevét.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest
  • Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest (ISBN 978-963-87437-2-5)
  • Török J. (1991): A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest
  • White, K. E. (1993): Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Kinga témájú médiaállományokat.