Podolin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Podolin (Podolínec)
Podoliniec ratusz.jpg
A városháza Podolinban.
Podolin címere
Podolin címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Sáros
Rang város
Első írásos említés 1244
Polgármester Iveta Bachledová
Irányítószám 065 03
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 3257 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 98 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 565 m
Terület 33,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Podolin  (Szlovákia)
Podolin
Podolin
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 15′ 30″, k. h. 20° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 30″, k. h. 20° 32′ 00″
Podolin weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Podolin (szlovákul Podolínec, németül Pudlein, lengyelül Podoliniec) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólublótól 14 km-re délnyugatra a Lőcsei-hegység és a Szepesi-Magura között a Poprád-folyó bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szláv po-dolinec völgy mentit jelent, ez pedig szláv podol (= lapály, völgy) főnévből ered. Így a szlovák Podolinec jelentése völgy menti város.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost a Kunigunda hercegnő által betelepített németek alapították a tatárok által elpusztított egykori határőrhely helyén. 1244-ben "Podolin", 1256-ban "Podolincz", 1337-ben "Podolinum", 1412-ben "Podolinecz" néven említik. Fejlett kézművesipara, kereskedelme révén gyorsan fejlődött és 1292-ben már városi kiváltságai voltak és városfal védte. Ekkor kapta meg a fürdőépítés jogát. 1403-ban a lázadókhoz csatlakozott, ezért a király serege megostromolta. 1412-ben lett szabad királyi város, még ebben az évben Zsigmond király a lengyel királynak zálogosította el és csak 1772-ben került vissza magyar fennhatóság alá. 1415-ben itt alakult meg az első önálló felvidéki céh, a csizmadiáké. A 16. században már tömegesen alakultak meg céhei. A városnak csütörtöki napokom voltak a hetivásárai. 1553-ban 104 adózó polgára volt. 1642-ben itt nyitott Magyarországon először gimnáziumot és itt telepedett le a piarista rend. 1646-ban és 1664-ben járványok tizedelték a lakosságot. 1662-ben hatalmas árvíz pusztította. 1684-ben egy tűzvészben csaknem az egész város leégett. A 18. század közepén Podolinnak 231 polgára volt, közülük 106 volt a kézművesek száma. A 19. század-20. században ipar nélkül kisvárosi szintre süllyedt vissza, de régi arculatát máig megőrizte. 1828-ban 2140 lakosa volt.

A város gimnáziumának nyelve az 1772-es visszakerülésig a latin és a lengyel volt, mivel a kegyes rend lengyel tartományához tartoztak.[2]

Vályi András szerint "PODOLIN. Pudlein, Podolinetz. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, lakosai többen katolikusok, fekszik régi Vára alatt, Kézsmárkhoz másfél mértföldnyire, kővel békerítve; nevezetesíti a’ Piaristáknak díszes Klastromjok, helyes oskolájok; orvosi vize meglehetős. Híresedett e’ Város 1412dikben, és 1442dikben nyertt királyi adományok által; bútsújárásai is népesek; határja, melly a’ hegyeken fekszik, nehezen miveltetik, és közép termékenységű, kaszállói tsekélyek, mellyek tsak trágyázás után teremnek, fája, legelője elég van; mivel határjának egy része termékeny, második osztálybéli." [3]

Fényes Elek szerint "Podolin, (Pudlein), csinos város, a XVI szepesi városok közt, Szepes vmegyében, a Poprád mellett, Késmárkhoz északra 2 mfdnyire: 2148 kath. német lak. Kath. paroch. templom. Gymnasium, mellyben a kegyes oskolabeli atyák tanitanak, kiknek itt szép két tornyu templomuk van. Derék híd a Poprádon. Határa elég nagy, és termékeny; mesterembere kevés; hegyében 12 ölnyi hosszu barlangja van, s benne fejér csíkos márvány töretik. A lengyel korona alatt husvásárok (Wolnicza) keletkeztek itt minden szombaton, mellyek Sz.-Mihálytól egész nagy hétig tartottak, s jelenleg is szokásban vannak. Hajdan királyi város volt, s kőfallal erősittetett meg, de ezek régi várával együtt romlásnak indultak." [4]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1503 német, szlovák és magyar lakosa volt.

2011-ben 3257 lakosából 2866 szlovák és 159 roma volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 13. század végi gótikus Mária Mennybemenetele plébániatemplomát is fal övezte egykor. Belseje is gótikus, freskói a 14. században készültek. Harangtornya 1659-ben épült reneszánsz stílusban.
  • 1647 és 1651 között épült piarista temploma és kolostora szintén erődített volt. Barokk toronysisakos kettős tornyát az 1762. évi átépítéskor kapta.
  • Szent Anna tiszteletére szentelt temetőkápolnája 13. századi román eredetű, a 16. században reneszánsz stílusban építették át.
  • A város védművei főként a délkeleti oldalon maradtak meg.
  • A városháza a 16. századból való, a korábbi vár helyén épült, 1903-ban átépítették.
  • A reneszánsz harangtorony 1659-ben épült.
  • A főtér polgárházai nagyrészt 17. századiak.
  • Nepomuki Szent János kápolnája a 18. század végén épült.
  • zsinagógája a 18. század végén épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Podolin az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Podolin témájú médiaállományokat.