Újlubló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újlubló (Nová Ľubovňa)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1322
Polgármester Stanislav Turlík
Irányítószám 065 11
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 2888 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 200 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 557 m
Terület 14,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Újlubló  (Szlovákia)
Újlubló
Újlubló
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 16′ 30″, k. h. 20° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 16′ 30″, k. h. 20° 41′ 00″
Újlubló weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Újlubló, (szlovákul: Nová Ľubovňa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában, Ólublótól 2 km-re délre. 2011-ben 2888 lakosából 2747 szlovák, 19 ruszin és 12 roma volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1322-ben "Nova Lublo" néven említik először, amikor Drugeth Fülöp szepesi gróf megbízást ad István soltésznak arra, hogy itt az örök haszonbérleti jog alapján falut alapítson. 1342-ben "Neuliubliaw", 1364-ben "Neulublo", 1408-ban "Vylyblyo, Wylybliou" alakban említik a korabeli források. A lublói váruradalomhoz tartozott. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond a várat és uradalmát titkos tanácsosának Perényi Péternek adta. 1412 és 1772 között az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelország része volt. A 16. században ide is elért a reformáció és a templom az evangélikusoké lett, azt 1624-ben szerezték vissza a katolikusok. 1563-ban Zsigmond Ágost lengyel király felszabadította Újlublót az adó- és vámfizetési kötelezettség alól egész Lengyelország területén. 1564-ben a falunak 31 jobbágyportája volt, zsellérek nem voltak. Temploma közvetlenül a falu alapítása után épült. A templomon kívül 1728-ban ispotály is működött itt a szegények számára. 1758-ban 87 jobbágy, 23 zsellér és 3 vagyontalan család élt a településen. Lakói közül 328 gyermek volt. Újlublót 1772-ben a Magyarországhoz való visszakerülése után a Probstner család szerezte meg. Ekkor 112 jobbágytelke volt, melyek nagysága háromnegyed és egy nyolcad között váltakozott, a zselléreknek 9 házuk volt. Rajtuk kívül az egyháznak is adózott 7 jobbágy, 3 zsellér és 4 vagyontalan család. 1786-ban német telepesek érkeztek. 1828-ban 182 ház volt a faluban 1312 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek szerint "Uj-Lublyó, tót falu, Szepes vmegyében, közel a gallicziai határhoz, Késmárktól 3, Lőcsétől 8 óra. Fekszik rónán s hegy oldalon. A föld középszerü, keresztűl foly egy Jakubjanka nevü patak. Van 1100 római kath. lakosa, paroch. temploma, 41 egész urb. telke. Az uraságnak erdőn kivül van 200 hold földe, s ettől tartozott a lelkésznek tizedet fizetni. Van a helységben 2 vasgyár, pálinkaház, több tisztilak. E helység határában találtatik a hires lublyói savanyuviz-forrás és fördő. Fekvése a földnek valóban regényes, kellemes erdőktől környezve. A fördő-épületek csinosak; az élelem olcsó; szép vendégfogadó, derék angol kert egy tóval, kényelmet és kedves mulatságot adnak a fördő-vendégeknek. A fördés ideje leginkább julius kezdetétől aug. végéig. A falu és fördő birtokai Probstner András és Adolf." [2]

1910-ben 902, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott. A falu mezőgazdasági jellegét később is megőrizte, de számos lakója dolgozott építkezéseken szerte az országban. 1928-ban a falu egy része leégett.

2001-ben 2637 lakosából 2584 szlovák és 39 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent János apostolnak szentelt római katolikus temploma 1322 után épült gótikus stílusban, 1615-ben, 1857-ben és 1934-ben megújították.
  • Szűk, mély völgyben egy fenyves erdő közepén terül el fürdője, amely két bő szénsavtartalmú gyógyforrásból táplálkozik. A források melletti kápolnát Révay szepesi püspök építtette.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]