Alsózúgó
| Alsózúgó | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Turisztikai régió | Szepes |
| Rang | község |
| Polgármester | Jozef Abrahamovský |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 627 fő (2005) +/- |
| Népsűrűség | 64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 555 m |
| Terület | 9,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsózúgó
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Alsózúgó weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsózúgó, (1899-ig Alsó-Rusbach, szlovákul Nižné Ružbachy, németül Unter-Rauschenbach) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2001-ben 635 lakosából 633 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Ólublótól 10 km-re délnyugatra a Poprád jobb partján, a Poprádi és a Lublói-medence közötti szorosban fekszik.
[szerkesztés] Története
1287-ben "Rauscenbach" néven említik először. Ez volt az első felvidéki település, melyet a német jog alapján telepítettek be. 1303-ban "Ruzenbach", 1329-ben "Antiqua Rusunbach" alakban szerepel. A podolini uradalom része volt. Mivel Zsigmond ezt is elzálogosította 1412-től 1772-ig Lengyelországhoz tartozott. Lakosai híres marhakereskedők voltak. Papírmalma 1755-től a 19. század első feléig működött. 1828-ban 120 háza volt és két malom is működött a faluban.
Vályi András szerint "Alsó, és Felső Ruszbach. Szepes Várm.; Alsónak Ispotállya is van, Podolinhoz tartozik; határjok sovány, legelőjök, fájok van; Poprád vize el szokta önteni." [1]
Fényes Elek szerint "Alsó-Ruszbach, Unter-Rauschendorf, tót falu, Szepes vgyében, rónaságon, közel a Poprádhoz, a gallicziai országutban, ut. p. Késmárkhoz északra 2 órányira. Középszerű földe terem árpát, zabot, burgonyát, lent, káposztát, répát. Van 780 rom. kath. lakosa, tornyos templommal, és szépen épült lelkészlakkal. Urbéri egész telek 25, zsellér 24, de majorsági föld az erdőn kivül más nincs. Találtatik itt 1 papirgyár, 2 malom, 1 vendégfogadó. A helységet egy patak futja keresztül, melly télen nem fagy be. Lakosai marhával kereskednek. A helység földesura volt Mayer Ignácz bécsi nagykereskedő, de tőle megvették Probstner és Prihradny szepesi urak. " [2]
1910-ben 714, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetettségei
- Szent Katalinnak szentelt gótikus római katolikus temploma a 13. században épült, később barokk stílusban átépítették.
- Klasszicista kastélya 1800-ban épült.
- Ipari műemléke a 18. századi papírmalom.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||
