Nagyolsva
| Nagyolsva (Oľšavica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Lőcsei |
| Turisztikai régió | Szepes |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1300 |
| Polgármester | Mikuláš Demočko |
| Irányítószám | 053 73 |
| Körzethívószám | 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 291 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 17 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 776 m |
| Terület | 17,60 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyolsva
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 49,0833°, k. h. 20,7531° | |
| Nagyolsva weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Nagyolsva, (1899-ig Olsavicza, szlovákul Oľšavica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Lazonpatak tartozik hozzá. 2011-ben 291 lakosából 236 szlovák és 49 ruszin volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Lőcsétől 14 km-re északkeletre, az Olsva-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 13. században keletkezett. Neve a szláv olša (= égerfa) főnévből származik. Első írásos említése 1308-ból származik. Ebben az évben Pál szepesi prépost Sigray Dénes fia Miklósnak szepesi várnagynak adja. Ettől kezdve a szepesi váruradalom része volt. Ekkor épülhetett a település Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma. A 14 – 15. században a Sigrayakon kívül az Olsvayaké. A család legnevesebb tagja Olsvay János 1400 és 1424 között szepesi várnagy és alispán. A 16. században a Szepességben a vlach jog alapján keleti rítusú ruszinok telepedtek le, így történt ez Olsván is. A 16. században itt is terjedt a reformáció, ezzel egyidejűleg a falunak új földesurai a Bertóty és Görgey családok lettek. Az ellenreformáció hatására lakói újra katolizáltak. 1700-ban 351 lakosából 348 görög katolikus és csak 3 nem katolikus volt. A 18. század második felében a település sokat fejlődött, iskolája, plébániája épült. 1787-ben 78 házában 620 lakos élt. 1828-ban 105 háza és 766 lakosa volt. A 19. században nagyrészt a Jámborszky és Újfalussy család birtoka volt. Lakói a mezőgazdaságon kívül kézművességgel, szövéssel, kosárfonással is foglalkoztak. A század végétől sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.
Vályi András szerint "OLSAVICZA. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Görgei Uraság, lakosai ó hitûek, fekszik Alsó Répashoz nem meszsze, határja meg lehetõs, réttyei jók, legelõje, fája elég van." [2]
Fényes Elek szerint "Olysavicza, orosz falu, Szepes vmegyében, Szepeshez északra 1 1/2 mfd., 52 romai, 742 gör. kath., 8 evang.; 12 zsidó lakja. Gör. kath. paroch. templom. F. u. többen. " [3]
1910-ben 718, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.
2001-ben 327 lakosából 313 szlovák és 13 ruszin volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Görög katolikus temploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át.
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
