Komlóskert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komlóskert (Chmeľnica)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1315
Polgármester Štefan Šimský
Irányítószám 064 01
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 946 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 521 m
Terület 12,64 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komlóskert  (Szlovákia)
Komlóskert
Komlóskert
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 17′ 44″, k. h. 20° 43′ 52″Koordináták: é. sz. 49° 17′ 44″, k. h. 20° 43′ 52″
Komlóskert weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Komlóskert, (1899-ig Hobgárt, szlovákul Chmeľnica, korábban Hobgart, németül Hopgarten) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2011-ben 946 lakosából 723 szlovák és 184 német volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólublótól 3 km-re délkeletre a Poprád jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a német hof (= udvar) és garten (= kert) főnevekből származik. Ugyanis a lublói várudvarhoz tartozó kert volt. Mivel a település német nyelvjárásában a hof szó hob-ként hangzik, tévesen azt hitték, hogy a komló (németül hopfen) szó van benne, s ezért a magyar hivatalnokok a 19. század végén a Komlóskert nevet adták neki. Ez utóbbi tehát egy értelmetlen magyarosítás eredménye.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1315-ben "Hophengart" néven említik először. A soltészjog alapján németekkel telepítették be. Az ólublói vár birtoka volt. 1352-ben I. Lajos király a Lublót birtokaiban megrősítő oklevelében említi "Hophgarten" falut. 1412-től 1772-ig Lengyelországhoz tartozott. 1433-ban a betörő husziták a falut elpusztították. 1440-ben az újabb betörés során lakói megvédték. 1579-ben egy Podolin, Gnézda és Ólubló között kitört birtokvita kapcsán említik "Hophkardt" települést. A 17. században sokat szenvedett a kuruc harcokban. 1662-ben hatalmas árvíz pusztította el a falut, ennek következtében költözött a mai helyére. Azelőtt ugyanis a maitól 1 km-re a Poprád jobb partján feküdt. A mai templom helyén ekkor fakápolna épült. 1828-ban 135 ház volt a faluban 980 lakossal.

Vályi András így ír a községről: "HOBGARTEN. Elegyes Német falu Szepes Várm- lakosai katolikusok, fekszik Gnazdához 1 mértföldnyire, határja meglehetős." [2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Hobgart, német falu, Szepes vmegyében, a Poprád mellett, ut. p. Lubló 1 óra, hegyoldalban. Földje középszerű, terem árpa, zab, burgonya, len, kender, káposzta, répa. Telek 24. Majorsági nincs az erdőt kivéve. Lakos 1083 mind r. kath., plebániával és templommal. A nyelv német, azonban különös dialectus, melly valamennyi szepesi némettől elüt, s majdnem érthetetlen. Lakosai részint fuvarból, részint marhakereskedésből élnek. Birja a falut Raisz György, Lublóvár ura." [1]

1910-ben 653, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott. Német lakosságának nagy részét a második világháború után kitelepítették, helyükre szlovákok költöztek. Ma a Szepességben az egyetlen olyan falu, ahol a németek viszonylag megőrizték nemzeti identitásukat, ápolják kultúrájukat.

2001-ben 914 lakosából 797 szlovák és 107 német volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]