Ólubló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ólubló (Stará Ľubovňa)
StaraLubovna.mainsquare.JPG
Polgárházak a Szent Miklós téren
Ólubló címere
Ólubló címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Szepes
Rang város
Első írásos említés 1292
Polgármester Michal Biganič
Irányítószám 064 01
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 16 341 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 531 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 532 m
Terület 30,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ólubló (Szlovákia)
Ólubló
Ólubló
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 18′ 00″, k. h. 20° 41′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 18′ 00″, k. h. 20° 41′ 20″
Ólubló weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ólubló (szlovákul Stará Ľubovňa, németül Altlublau, lengyelül Stara Lubowla, latinul Lublovia) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. A Szepesség északi részének központja.

Lublófüred és Lublóváralja tartozik hozzá. 2011-ben 16 341 lakosából 13 147 szlovák, 1270 roma, 577 ruszin, 87 ukrán és 65 cseh volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólubló és környéke

Poprádtól 46 km-re északkeletre, a Poprád lapálya fölé nyúló földnyelven, a Poprád és a Jakubina összefolyásánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv Ľubel személynévből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe már a kőkorszaktól fogva folyamatosan lakott volt. Lubló vára a 14. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól királya számára. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kapott. 1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a szerződést, amelyben 13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen kormányozták a városokat.

Ezt a kereskedelem és a kézművesség fellendülése követte. 1433-ban azonban a husziták foglalták el. 1553-ban a vár leégett, a tűzvész áldozata lett az akkori kormányzó, valamint a levéltár is de újjáépítették. 1655 és 1661 között a várban őrizték a lengyel koronázási ékszereket. 1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított, ezután elpusztult lakossága helyére szlovákokat telepítettek. Az ólublói várban raboskodott Benyovszky Móric 1768-ban. A város 1772-ben került vissza Magyarországhoz, ekkor elveszítette addigi különleges jogállását. 1778-ban a tartományi székhely Igló lett.

Szent Miklós templom

Vályi András szerint "LUBLO. Iblau. Német Város Szepes Várm. egy a’ Szepességi Városok közzűl, földes Ura a’ K. Kamara, lakosai leg inkább katolikusok, fekszik Gnazdához 1/4 mértföldnyire, Poprád vize mellett. Vára magos hegyen épűlt, butsú járásai nevezetesek; 1563dikban nagyon el égett vala, ’s azután is elég viszontagságokat szenyvedett, vásárjai népesek. Fája épűletre van, keresetre meg lehetős módgya, határja soványas, és homokos, ’s leg inkább tavaszi vetést terem, réttyei néhol tsekéllyek."[2]

Fényes Elek szerint "Ó-Lublyó, Lublau, Szepes vmegyében kellemes fekvésü város a Poprád jobb partján, Késmárkhoz északra 3 1/2 mfdnyire: 1989 kath., 7 evang. német lakossal, kik lengyelül is egyformán jól beszélnek. Kath. parochia. Nevezetes bőr- gyolcs és méhser kereskedés, papiros-malom. Általellenben a várossal a Poprád tulsó partján van a cs. kir. sóház, egy órányi távolságra pedig a régi lublai vár, melly egy magas hegyen fekszik, s most is meglehetős állapotban tartatik. Közel a várhegy alatt az uradalmi tisztek lakait láthatni. A lublyói várat Trencséni Máté 1308-ban megerősitette. 1433-ban, és 1461-ben a hussiták 1769-ben a lengyel confoederatusok foglalák el. A városhoz délre 3/4 mfdnyira egy mély völgyben fekszik a hires lublyai fördő és savanyuviz-forrás az uj-lublyói határban."[3]

1910-ben 1841 lakosából 1359 szlovák, 261 német és 189 magyar volt. 1918 Lengyel Nemzeti Tanács. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásának székhelye volt. A második világháborúban a város jelentős károkat szenvedett, ekkor hagyta el a várat utolsó ura, Zamoyvsky János lengyel gróf. 1968-ban újra járási székhely lett.

2002-ben 16 200 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólubló vára a falumúzeummal
A skanzen
  • A Poprád túloldalán emelkedő 200 m magas hegytetőn áll Lubló vára.
  • A várost valaha erődített védőfal övezte, melyből mára semmi nem maradt.
  • Gótikus eredetű barokk plébániatemplomát szintén fal vette körül.
  • Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1280 körül épült egy korábbi fatemplom helyén. A 17. század második felében barokk stílusban átépítették.
  • A városháza épülete 1640-ből származik, itt volt a szepesi városokat kormányzó lengyel sztaroszta városi hivatala.
  • A vár előterében falumúzeum található.
  • A várostól délre fekszik Lublófüred, melynek szénsavas-vasas forrása van.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Ján Melkovič (1939–2004) szlovák zeneszerző és színész.
  • Itt született Marián Hossa (1979) szlovák jégkorongozó.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ólubló témájú médiaállományokat.