Szepesváralja (szlovákul Spišské Podhradie, németül Kirchdrauf, lengyelül Podgrozdie) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Szepeshely tartozik hozzá. 2011-ben 4078 lakosából 3410 szlovák volt.
Lőcsétől 15 km-re keletre fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint ezen a területen már az i. e. 5. évezredben éltek emberek. A legrégibb leletek a Várhegy legmagasabb pontján kerültek elő. A második település a közeli Dreveník dombon került elő és az i. e. 3. évezred második felére keltezhető. A puhói és a bükki kultúra gazdag leletanyagára bukkantak itt. A hely lakott volt a 2. században és még a 11. században is földvár állt ezen a helyen.
A város feletti Várhegyen már a tatárjárás előtt is állt vár, amelyet 1113-ban kezdtek építeni királyaink az északi gyepűk védelmére, ezt azonban lerombolták. A mai vár őse a 13. század második felében épült, a mindenkori szepesi ispánok székhelye volt. 1304-ben Károly Róbert hívei foglalták el Vencel híveitől. 1307-ben rövid időre a csehek szállták meg, 1443-ban a husziták foglalták el. 1462-ben a Szapolyaiaké lett, 1528-ban kétheti ostrommal vették be a császári seregek. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. 1636-ban lett a Csákyaké. 1703-ban a kurucok csellel foglalták el. 1707-ben a Csákyak elhagyták és kényelmes kastélyaikba költöztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt többször cserélt gazdát. 1780-ban egy villámcsapás okozta tűzvész rombolta le az elhagyott falakat, azóta rom.
A vár alatti település fejlődő kisváros, amely egykor a Szepesség politikai központja volt. Szepesváralja a szepesi vár szolgálófalujaként keletkezett a 12. században Jablonovska és Teledin patakok összefolyásánál. Már a 13. század elején a vártól független önálló településsé fejlődött. Első írásos említése 1249-ből származik "Villa Saxonum sub castro" alakban. 1268-ban "Suburbium", 1274-ben "Villa Saxonum de Suburbio", 1321-ben "Kirchdorf", 1328-ban "Varalia, Kyrchdorff", 1412-ben "Suburbium, castri Scepusiensis vulgo Varalia" néven szerepel a korabeli forrásokban. II. Géza szászokat telepített ide, majd a tatárjárás után újból szászok érkeztek. Plébániatemploma 1258 és 1273 között épült Szűz Mária tiszteletére. Ez volt a település központja, körülötte épült ki fokozatosan a későbbi város. 1271-ben V. Istvántól városi kiváltságokat kapott. A szepesi szász városok szövetésének tagja lett. A városi ispotályt 1327-ben említik. A 14. század elején egymás után épültek a fel jellegzetes kőből épített kétszintes polgárházai. Már 1385-ben megjelennek első céhei, a kovácsok és posztógyártók céhe. 1412-ben Zsigmond ezt is elzálogosította Lengyelországnak. Az első latin iskola 1450 körül létesült a városban. 1453-ban vásártartási jogot kapott, hetivásárai messze földön híresek voltak. A huszita támadások hatására 1462 és 1497 között erődített formában építették át a plébániatemplomot. 1546-ban a korábbi polgárházak felhasználásával megépült a városháza. A 16. században alakultak további kézműves céhei, a csizmadiáké 1538-ban, a szabóké 1550-ben, a mészárosoké 1595-ben alakult meg. 1583-ban a város egy tűzvészben leégett. Az újjáépítés során a gótikus polgárházakat már reneszánsz stílusban építették újjá. A reformáció itt is elterjedt. 1614-ben evangélikus egyházi zsinatot tartottak a városban. 1671-ben egy bírósági perben az evangélikus lelkészeket kitiltották a 13 szepesi városból. A 18. század viszonylag nyugalmasabb időszaka lehetőséget adott a gazdasági fejlődésre, lakói mezőgazdasággal, szeszfőzéssel, kézművességgel foglalkoztak. Új barokk lakóházak épültek, 1726-ban megújult a városháza is. Ebben az évben épült a Mária-oszlop, a század végén pedig megépült az evangélikus templom is. 1772-ben visszakerült Magyarországhoz. 1778 és 1876 között a XVI szepesi város tartományához tartozott. 1828-ban 3140 lakosa volt. 1852 és 1854 között, majd 1894-től járási székhely. 1856-ban és 1862-ben tűzvész pusztította. A 19. század végén a vasút megépítésével indult be az ipari fejlődés. 1894-ben bekapcsolták a Kassa és Csehország közötti vasúti forgalomba. Hitelintézetét 1876-ban alapították. 1895-ben mészkőbánya és téglagyár kezdte meg működését a területén. 1904-ben épült gőzmeghajtású malma és fűrészüzeme. 1910-ben 3129 lakosából 1832 szlovák, 713 német és 566 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesváraljai járásának székhelye volt. 1949 után járásbíróság székhelye lett. Két fűrésztelepe, téglagyára, 9 malma működött. Lakói főként a helyi üzemekben, Lőcse és Korompa üzemeiben dolgoztak, valamint mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.
Szepesváralja központja háttérben a várral
- A város környékét a felette délkeletre emelkedő 614 m magas gránittetőn épült Szepesi vár uralja. A tekintélyes romok több mint három hektár területen fekszenek, ezzel a Szepesi vár a középkori Magyarország legnagyobb vára volt. A vár romjaiban is impozáns látványt nyújt. A Várhegy ma Zsigra határához tartozik.
- A szomszédos Drevenik-dombon is vár állott egykor.
- Kisboldogasszonynak szentelt plébániatemploma 13. századi eredetű, 1258 után épített román alapokon nyugszik, 1462 és 1497 között gótikus stílusban átépítették, majd 1824 és 1829 között klasszicista stílusban építették át. Szárnyasoltára a gótikus Mária-szoborral 1507-ben készült.
- A Mária-oszlop 1726-ban épült, 1889-ben restaurálták.
- A városháza 1546-ban épült reneszánsz stílusban, 1786-ban átépítették.
- Az irgalmas rend Istenes Szent János temploma és kolostora az 1327-ből való városi menház átépítésével 1653 és 1658 között épült. 1727 és 1736 között barokk stílusban építették át.
- Evangélikus temploma 1799 és 1808 között épült.
- A város polgárházai közül sok gótikus eredetű, reneszánsz és barokk stílusban átépítve.
- Temetőjében az 1849-ben a Branyiszkónál elesett honvédek síremléke áll. Temetőkápolnája a 19. század elején épült.
- Határában alacsony mésztufadomb tetején 1675-ből való búcsújáró kápolna áll.
- A szintén határában álló Szent János kápolna 1776-ban épült.
- A városi zsinagóga 1905-ben épült.
Szepesváralja (Szepeshely) légifotója
|
Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek |
|
|
|
|
Szlovákia
