Szepesvéghely

Szepesvéghely (Hranovnica)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Poprádi
Turisztikai régió	Szepes
Rang	község
Első írásos említés	1294
Polgármester	Martin Benko
Irányítószám	059 16
Körzethívószám	052
Népesség
Teljes népesség	2866 fő (2011) +/-
Népsűrűség	88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	610 m
Terület	32,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesvéghely Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 59′ 00″, k. h. 20° 18′ 30″48.9833333333, 20.3083333333
hranovnica.sk Szepesvéghely weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesvéghely (1892-ig Grénicz, szlovákul Hranovnica, németül Gränitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban. 2011-ben 2866 lakosából 2119 szlovák és 634 roma volt.

Fekvése

Poprádtól 8 km-re délre a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park észak-nyugati csücskében, a Hernád-folyó völgyében fekszik. A községet Szépesvéghely, a Szépesvéghelyi Tengerszem és a Dubina településrészek alkotják.

Nevének eredete

Magyar nevét valószínűleg a fekvése után kapta, ami határvonalat képezett Gömör és Szepes vármegye között. A falu szlovák neve a szláv granica (= határ) főnévből származik.

Története

A település a német jog alapján soltész általi betelepítéssel keletkezett a 13. században. 1294-ben "Granich" néven említik először. 1321-ben "Grenic", 1773-ban "Hranowcze", 1786-ban "Hranownicza" alakban említik a korabeli források. Az Árpád-korban határőrfalu volt, 1542-ig a savniki cisztercita apátság, később több nemes zálogbirtoka, majd 1776-tól 1945-ig a szepesi püspökség birtoka. Római katolikus temploma 1398-ban épült gótikus stílusban. A középkorban többször pusztította földrengés, tűzvész, szárazság és éhínség. A falu a középkorban bányaváros, sörfőzdéje, malma, fűrésztelepe volt. A bányászat fellendülése a 16. században következett be, amikor a Thurzó család több bányát nyitott a határában, ahol főként rezet bányásztak. A réztelepen az ún. Kupfenhausban élők kiváltságokat kaptak, élénk rézkereskedelem folyt itt. Lakói a bányászat mellett mezőgazdasággal, méhészettel, halászattal foglalkoztak. 1676-ban kuruc hadak támadták meg a települést és 20 házát felégették. 1710-ben újabb támadás következett, melyben a lakosság kétharmada elpusztult, a házakat kifosztották, az állatokat elhajtották. 1724-ben az egész falu leégett, 1813-ban pedig nagy árvíz pusztított. A település kékfestő iparáról volt híres, ami az 1824-ben alapított kékfestő műhelynek volt köszönhető, mely egészen 1975-ig működött. Az egykori műhely épületében a község múzeumot szándékozik létrehozni. Fűrésztelepét a Hámor nevű települészen 1858-ban alapították, később Dubinára helyezték át. A II. világháború idején szűnt meg. 1787-ben 112 házában 799 lakos élt. 1828-ban 133 háza és 991 lakosa volt.

Vályi András szerint "GRENITZ. Gronitz, Grantz, Hranovitza. Elegyes mezõ Város Szepes Vármegyében, földes Ura a’ Szepesi Püspök, lakosai katolikusok, fekszik Lutsivnához egy mértföldnyire, hámorjai is vagynak, határbéli szántó földgyei meszsze esnek, ’s nem trágyáztatthatván illendõképen, néhol soványabbak, réttyeinek három negyedrésze sásas, és ritka fûvet terem, némelly javai jelesek; de más fogyatkozásai miatt, második Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Grenicz, (Hranowce), tót mv., Szepes vmegyében,, ut. p. Horkához egy mfldnyire: 906 kath., 85 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa tágas, különösen erdeje sok. F. u. a szepesi püspök. "

1910-ben 1249, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott. Az első világháború után lakói főként mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. 1923 és 1933 között sok lakója kivándorolt. 1938-ban 1591 lakos élt it. A második világháború után lakói főként a környék üzemeiben dolgoztak. 1961-ben 223 háza és 1795 lakosa volt. 1980-ban 2032 volt a lakosok száma, közülük 572 cigány.

2001-ben 2442 lakosából 2127 szlovák és 297 cigány volt. A községnek 2007. december 31-én 2662 lakosa volt.

Nevezetességei

• Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg késő román stílusú volt, 14. században gótikus, a 17. században barokk, a 19. században klasszicista stílusban átépítették.
• Evangélikus temploma 1837-ben épült késő barokk stílusban. Oltára a 18. század második felében készült.
• A község a Magas Tátrához és a Szlovák Paradicsomhoz való közelsége miatt egyre kedveltebb a turisták számára.

További információk

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• Szepesvéghely Szlovákia térképén
• E-obce.sk
• A község a kistérség honlapján
• A község a régió honlapján
• A község a Szlovák Paradicsom honlapján