Hernádfő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hernádfő (Vikartovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Rangközség
Első írásos említés1374
PolgármesterVladimír Šavel
Irányítószám059 19
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámPP
Népesség
Teljes népesség1856 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság751 m
Terület50,15 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″
Hernádfő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hernádfő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hernádfő (1899-ig Vikartócz, szlovákul: Vikartovce, németül: Weichsdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Poprádtól 20 km-re délnyugatra, a Hernád partján, annak forrásvidékén fekszik.

Története[szerkesztés]

1283-ban „Villa Wykardi” alakban említik először. 1499-ben a falu Varkocs Kristóf késmárki várkapitány bérelt birtoka volt. A 16. században elnéptelenedett. 1513-ban a savniki apát megbízásából a vlach jog alapján pásztornépekkel telepítették be. 1581-ben lakói református hitre tértek át. 1697-ben a jezsuiták szerezték meg, majd később a savniki apátság birtoka lett. 1735-ben 12 család élt itt, a jobbágyok elnyomása azonban elviselhetetlen volt. 1787-ben 115 házában 772 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIKARTÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Szepesi Püspökség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Lucsivnához 3/4 mértföldnyire; határja sovány, más javai középszerűek.[2]

1828-ban 183 háza volt 1329 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vikartócz, Szepes v. tót falu, Liptó vgye szélén: 1329 kath. lak., kath. parochiával. Határa sovány, de erdeje szép. F. u. a szepesi püspök. Ut. p. Lőcse.[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1410, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1712 lakosából 1574 szlovák és 128 cigány volt.

2011-ben 1842 lakosából 1562 szlovák és 132 cigány.

2021-ben 1856 lakosából 1807 szlovák, 16 cigány, 3 cseh, 30 ismeretlen nemzetiségű.[4]

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1781-ben épült.
  • Kápolnái 1896-ban épültek, a Rózsafüzéres Szűz Mária és a Szentlélek tiszteletére vannak szentelve.
  • Késő barokk kúriája 1776 és 1787 között épült. 1893-ban iskolává építették át.
  • Plébániája a 18. század második felében épült.
  • A községnek a népi hagyományokat ápoló folklórcsoportja működik.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]