Szepesbéla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepesbéla (Spišská Belá)
Spisska Bela kostel.JPG
Szepesbéla címere
Szepesbéla címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Késmárki
Turisztikai régió Szepes
Rang város
Első írásos említés 1263
Polgármester Dr. Štefan Bieľak
Irányítószám 059 01
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 6387 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 188 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 622 m
Terület 33,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesbéla (Szlovákia)
Szepesbéla
Szepesbéla
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 11′ 00″, k. h. 20° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 11′ 00″, k. h. 20° 27′ 30″
Szepesbéla weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesbéla (szlovákul: Spišská Belá, németül Zipser Bela) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. A Bélai-havasok névadó települése. Nagyőr tartozik hozzá. 2011-ben 6387 lakosából 5830 szlovák és 219 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késmárktól 7 km-re északkeletre, négy jelentős kereskedelmi út kereszteződésében fekszik. Hatalmas határa bővelkedik erdőkben és hegyi legelőkben egyaránt.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv biela (= fehér) melléknévből ered, amely eredetileg víznév lehet a közeli Béla-patak alapján.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe a kőkortól fogva folyamatosan lakott volt. Megtalálhatók itt a laténi és a puhói kultúra, valamint a római kor emlékei is. Oklevél 1263-ban "Bela" alakban említi először, amikor IV. Béla német telepeseket hívott a tatárok által elpusztított lakosság pótlására. 1271-ben V. István városi jogokkal ruházta fel és gyorsan felzárkózott a gazdag szepesi szász városok sorába. Már a középkorban jelentős város volt. A Zsigmond által a 15. század elején a lengyeleknek elzálogosított szepesi városok egyike, mely csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 1607-ben vásártartási jogot kapott, híresek voltak heti és évenkénti országos vásárai. A 18. században a Szepesség egyik kézműves központja volt, híresek voltak szűcsmesterei, cipészei, csizmadiái. 1752-ben már 255 kézműves élt és dolgozott a városban, melyek 1772-ben öt céhben tömörültek. A település a Tátra juhtenyésztési központja, kiterjedt legelői az állattartáshoz biztosítottak kedvező feltételeket. Az itt gyártott vásznat messze földön értékesítették. 1778-ban szeszgyár kezdte meg működését, híres terméke a bélai borovicska. Ipara már a 18. század végén fejlődésnek indult. Nagyolvasztó és vashámor épült. A 19. század elejére a kézművesség visszaesett, de az ipar tovább fejlődött. Fafeldolgozó üzem, keményítő üzem, majd 1898-ban dohánygyár épült. 1895-ben elkészült a Szepesbélát Popráddal összekötő vasútvonal.

Vályi András szerint " BÉLA. Német Város Szepes Vármegyében, ’s egy a’ 16 Szepesi Városok közzül, fekszik Poprád vize mellett, Kézsmárktól fél mértföldnyire, nevezetes benne a’ Város háza, és annak Arkhivuma, hajdani templomának omladékai is látszatnak, melly a’ Lengyelek, és más viszontagságok által pusztúla el. Öt országos vásár esik benne, és minden héten pénteken; Meg lehetős kereskedése van borral, dohánnyal, és vassal; nem külömben vászonnal, mivel a’ Bélai szép nem, a’ lennel való banást jól érti, és szorgalmatosan gyakorollya, fenyő magbol készítetett éget borok is híres, és sok féle elhordatik, vízi malma három, fűrész malmaiból pedig a’ leg szebb deszkák kerűlnek ki. Szerentsétlen vala e’ Város gyakorta a’ tűz támadások miatt, nevezetesen MDXVIII. esztendőben, nyóltz házakon kivül, egy menykö ütés által egészen elemésztetett; az után pedig más szerentsétlen tűz támadások által, tizenkétszer sanyargattatott. A’ dög halál által is gyakorta látogattattak; nevezetesen 1600. 1622. és 1679. esztendőben nagyon ki üríttetek, mivel az említett esztendőben először 700. az után 175. harmadszor pedig 418. emberek múltak ki itten e’ kedveltt világból. Lakosai rész szerént kereskedéssel, rész szerént nemesebb, és kézi mesterségekböl élnek, rész szerént pedig föld mivelésböl. Határbéli földgye néhol termékeny, néhol partos, erdei nagyok, és vadakkal gazdagok, réttyei 161kiváltképen jó fűvet termenek; de néha a’ nagy hidegek által gyengébb marháikban, nem tsekély kárt vallanak. Nevezetes a’ fejér tava melly nagyságára nézve, minden e’ vidéken lévő tavakat felül halad. Lakosai többnyire evangelikusok, Korabinszki Mátyásnak Lekszikonnya szerént itten híres Musikusok is találtatnak; mivel némellyek valamint a’ syép tudományokat, úgy a’ szép mesterségeket is különösen kedvellik, és gyakorollyák; a’ második Osztályba tétetett." [2]

Fényes Elek szerint "Béla, Szepesi város, Szepes vármegyében, a Poprád bal partján, Lőcséhez 4, ut. p. Késmárkhoz 1 órányira: 433 kath., 2349 evang. német lakosokkal. Kath. és evang anyatemplom. Vendégfogadó. Fürész- és lisztmalmok. Határa igen nagy és termékeny, különösen a Kárpáton zsiros legelővel bir, fejérnépe sok lent termeszt, gyolcsot sző, s avval kereskedik; borovicskája talán egész országban legjobb; hetivásárt pénteken tart; s hajdan borral, dohánnyal, vassal nevezetes kereskedést űzött Lengyelországba. A városhoz 300 lépésnyire van egy kénköves ásványviz és fördő. Alkotó részei: mész, kénkő és vas részecskék. Használ a csúz és köszvény nyavalyában. " [3]

1910-ben 2894 lakosából 1258 szlovák, 1247 német és 355 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. Szeszgyár, dohánygyár, konzervgyár működött a településen. A második világháború során a németek jelentős pusztítást okoztak és a város 1945. január 27-én szabadult fel.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főutca
  • Szent Antal temploma 1260 körül épült román-gótikus stílusban. A 14. és 15. században átépítették, utoljára 1720-ban barokk stílusban építették át. Értékes korabeli berendezése van. Mellette 16. századi pártázatos reneszánsz harangtorony áll.
  • A főtéri Mária-oszlopot az 1772. évi Magyarországhoz való visszacsatolás emlékére emelték hálából.
  • A plébánia épülete 1574-ben készült, 1700-ban barokk, majd 1817-ben klasszicista stílusban építették át.
  • A városközpont épületei 17. – 18. századi késő reneszánsz-barokk stílusúak, sokat a 19. században klasszicista stílusban építettek át.
  • A várostól keletre fekszik a Bélai-fürdő, amely a 17. században keletkezett az itteni kénes források körül.
  • Petzval Emlékmúzeum (a templommal szemben) 17. századi, 18. századi átépítéssel.
  • Az evangélikus templom 1784-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1807-ben Petzval József fizikus
  • Itt született 1809-ben Petzval Ottó matematikus
  • Itt született Győrffy Barna (1911–1970) növénygenetikus, biokémikus, a magyarországi molekuláris genetikai kutatások jelentős alakja, az MTA tagja

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesbéla témájú médiaállományokat.