Petzval József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petzval József
Joseph Petzval.jpg
Életrajzi adatok
Született
1807. január 6.
Szepesbéla
Elhunyt
1891. szeptember 17. (84 évesen)
Bécs,
Ismeretes mint Petzval portréobjektív
Fényszóró
Ortoszkóp kifejlesztője
Nemzetiség magyar[1]
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pesti és a Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló
Akadémiai tagság Bécsi Tudományos Akadémia tagja, MTA tiszteleti tagja

Petzval József (teljes nevén Petzval József Miksa, számos forrásban Petzvál) (Szepesbéla, 1807. január 6.Bécs, 1891. szeptember 17.) cipszer származású magyar mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Bécsi Tudományos Akadémia tagja. Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern fotográfiai objektívek lencserendszerének, valamint a modern katonai reflektor elődjének megalkotója egy szepességi német (cipszer) család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1807. január 6-án Szepesbélán. Édesapja, Petzval Ján Fridrich morvaországi származású tanítócsaládból származott, később ő is erre a pályára lépett. Rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors; a környéken nemcsak kiváló zenészként, valamint zeneszerzőként tett szert ismeretségre, hanem, mint kitűnő mechanikus és különc ember hírében is állott. 1799-től a szepesbélai evangélikus elemi iskola tanítója és a plébániatemplom orgonistájaként működött. Miután 1800. augusztus 7-én letelepedési jogot szerzett, 1801. február 16-án feleségül vette a helybéli születésű Kreutzman Zsuzsannát, akivel akkor már egy éve élettársi viszonyban élt, s ebből a kapcsolatból törvénytelenül született első gyermekük, Gustav Adolf (1800–1803). Később Szepesbélán még három fiúk – Nestor Aemilianus (1804–1806), Jozef Maximilián és Oto Baltazár (1809–1883), – Lőcsén pedig három lányuk született. Bár Petzval német családba született, egész életében magyarnak vallotta magát.[2]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkoráról roppant titkolódzó természete miatt kevés feljegyzés maradt fenn. 1810-ben a család Késmárkra költözött, Petzval ott járta ki az öt elemit 1810 és 1815 között, majd az ottani gimnázium diákjaként elvégezte az első négy osztályt. Mindvégig jó tanuló volt, kedvelte a latint és a hittant, amely tantárgyakból többnyire évfolyamelsőként végzett. Egyedül a magyar nyelvvel akadt problémája. 1819-ben a családfőt áthelyezték Lőcsére, mert összetűzésbe keveredett a templom toronyőrével, egy bizonyos Pavlíček úrral. A felvidéki városban a templom karnagyaként és városi földmérnőként dolgozott. Petzval a lőcsei főgimnáziumban is végig jól tanult, csak a matematikával állt egy ideig hadilábon. Egyszer tanítója behívatta apját, majd közölte vele, hogy kár minden fáradságért és pénzért, fia „gyenge koponya”, és jobb lenne, ha iparos pályára küldené. Az apa megfogadta a tanácsot és egy késmárki Schweng nevezetű csizmadiamesterhez akarta adni fiát tanoncnak. Az ifjú Petzval azonban megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy "Nem leszek suszter!". A nyári szünet alatt sokat forgatta, komolyan tanulmányozta Hauser A mathematika elemeinek analytikai tárgyalása (Analytische Abhandlung über die Elemente der Mathematik) című könyvét, és talán ennek a műnek is köszönhető, hogy úgy el tudta sajátítani az anyagot, hogy a vizsgabizottság még kitüntetésre is javasolta, s talán ez az iromány válthatta ki szoros kötődését a matematika iránt.

1823 őszén Kassára ment, és beiratkozott a Királyi Akadémiára, hogy elvégezze az egyetemre előkészítő, kétéves filozófiai tanfolyamot. Ekkorra már jártas volt a matematikai analízis terén, tovább képezte latin nyelvtudását, megismerte a klasszikus irodalmat, tökéletességre törekedett a statisztikában, valamint anyanyelvén, a szlovákon, illetve a latinon kívül folyékonyan beszélt magyarul, németül és csehül és apja segítségének köszönhetően jól haladt a francia és az angol nyelv tanulásában. Az akadémián a legnagyobb hatással két tanára volt leginkább rá: Barlay Mihály, aki matematikát és bölcsészetet adott elő, valamint a történelmet latinul tanító Magyar József. Családjával sokat utazott, kirándult a Magas-Tátrában, még atlétikával is foglalkozott. Az előkészítőt 1825-ben sikerrel abszolválta.

A kassai líceum elhagyása után anyagi gondokkal küzdött, szegény sorsban lévő apja nem segíthette. Hogy megvalósítsa álmát, azt, hogy a pesti Institutum Geometricum hallgatója legyen, egy évig az Almássy grófok Heves vármegyei birtokán, Zsadányban nevelősködött, hogy megszerezze a felvételhez szükséges tandíjat. A havi 30 arany fizetség mellett megfelelő társadalmi látókörre is szert tett. A házitanítóskodás után kassai ösztöndíjjal került 1826-ban Pestre, az Institutum Geometricumba (Mérnöki Intézet), a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjébe, ahol a mérnöki osztályt látogatta. A tanulás mellett sokat tornászott, és ennek köszönhetően az intézet legjobb tornászainak egyikévé vált. Két év után, 1828-ban okleveles mérnöki (Geometer Approbatus) képesítést szerzett.

Tanári pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oklevél megszerzése után 1828-tól hét éven keresztül, 1835-ig Pest város mérnökeként az építési osztályon dolgozott. A várost fenyegető árvizek kivédésére 1830-ban csatornázási tervet készített. Közben matematikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mérnöki tevékenysége mellett 1832-től matematikát, gyakorlati geometriát, valamint mechanikát adott elő a pesti egyetemen, ahová 1835-ben a matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1836-ban a bécsi egyetem hívta meg, ahol 1837-től 40 évig, 1877-ig felsőbb matematikát tanított. Előadásai nem csak a mennyiségtani szakokra, hanem az analitikai mechanikára, az égitestek mechanikájára, a ballisztika problémáira, a fénytanra és a hangtanra terjedt ki.

Az 1848-as forradalom miatt szünetelő egyetemi oktatás helyett - mint sportszerető ember - a bécsi egyetemi légió tagjainak torna- és vívóleckéket adott, majd egy önkéntes csapat parancsnoka lett. 1849-ben tagjául választotta a Bécsi Tudományos Akadémia.

62 évesen, 1869-ben megnősült, házvezetőnőjét vette el. Részben idős koruk, részben a feleség korai (1873) halála miatt gyermekük nem született.

Tanári tevékenységének utolsó éveit nagyon megkeserítette tanártársaival folytatott folyamatos rivalizálása, és az ebből adódó rosszindulat. Korábbi találmányait nem szabadalmaztatta, ebből is bonyodalmai keletkeztek. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 1877-ben, hetvenedik születésnapján mondott le professzori állásáról, ez alkalomból az őt és tudományos eredményeit méltányoló I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki.

Későbbi évei, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A visszavonult tudós fokozatosan emberkerülővé és magányossá vált, látogatókat csak ritkán és kizárólag a régi barátok közül fogadott. Petzval Józsefet bécsi otthonában, 1891. szeptember 17-én érte a halál. Örökösei – végakarata szerint – azok lettek, akik utolsó éveiben gondját viselték, ám ők nem ismerték fel az ölükbe hullott hagyaték jelentőségét és sok, addig fennmaradt dokumentum elpusztult.

Bécsben temették el. A város azzal rótta le iránta érzett háláját, hogy sírhelyet adományozott neki és utcát neveztek el róla. Emlékművét 1901-ben a bécsi egyetemen állította fel a Bécsi Fotográfiai Társaság (Wiener Photographische Gesellschaft), melynek 1861-től alapító, 1877-től tiszteleti tagja volt. Síremléke 1905-ben készült el, amit Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger leplezett le.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos munkássága a matematikán kívül a mechanika, a ballisztika és a hangtan széles területeire is kiterjedt, de tudományos hagyatékának leghangsúlyosabb területe a fénytan. Elméleti munkásságának jelentős eredménye a lencserendszerek elméletének továbbfejlesztése, amelynek során 1843-ban kifejlesztette a bármely vékony lencsékből álló rendszerre alkalmazható, a képmezőelhajlásra vonatkozó általános összefüggést.

Az alábbi Petzval-féle összeg nulla értéke esetén, a kép nem görbül, hanem sík lesz, ha a tárgy is egy síkban van. A Petzval-féle összeg:

\sum \frac 1 {n_i f_i}

ahol f_i az objektív lencséinek gyújtótávolsága, n_i pedig az azok törésmutatói. Az általánosabb összefüggést lásd itt: képmezőelhajlás.

Főbb találmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petzval portréobjektív‎: 18401841 körül szerkesztett, 149 mm-es gyújtótávolságú, nagy fényerejű akromatikus kettős fényképészeti objektív, mely kialakításával és összetett lencserendszerével az addig szükséges hosszú (3-20 perces) megvilágítási időt a másodperc töredékére csökkentette. A tárgy fölé egy akromatikus ragasztott korona-flintüveg pár, a lemezoldalon pedig két közel álló, ragasztatlan flint-koronaüveg lencsepárt helyezett. Az így elkészített objektív gömbi és színi eltérése elhanyagolható volt. Gyakorlatilag változtatás nélkül, pusztán minimális korrekciókkal a mai napig a világ egyik legjobb portréobjektívje, az 1990-es évek végéig széles körben elterjedt volt, minőségét csupán a Tessar-objektív (1902) tudta felülmúlni.

Lencséit 1841-től a Voigtländer cég építette e néven híressé vált gépeibe. A digitális technika térhódítása mára kiszorította a közhasználatból.

  • Anasztigmát lencserendszer: Petzval hagyatékában talált feljegyzés egy olyan, 1846 körül készített vetítőobjektívről, mely nagy képszögre kiterjedő mezőben, lehetőleg nagy fényerővel ad asztigmatizmusmentes képet. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett.
  • Fényszóró: Az optika területén végzett kísérletei vezettek 1847-ben a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszóró megalkotásához.
  • Optikai felfedezése: Az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. Ezt az (azóta tudományosan is igazolt) elvet használta fel Carl Auer von Welsbach a róla elnevezett gázizzónál.

Petzval kameráit is maga tervezte, portréobjektívjéhez 1840-ben egy egyszerű kamerát konstruált és azzal végezte kísérleteit.

  • Ortoszkóp: Korábbi számításait átdolgozva, 1856-ban megalkotta a tájképfényképezéshez használható objektívjét, amit 1857-ben szabadalmaztatott. Kahlenbergi laboratóriumában saját maga csiszolta, „Dialitobjektív”–nek nevezte, amit később Orthoskopnak neveztek el [3]. Az új objektívjéhez tervezett egy hordozható, bőrharmonikás, kettőskihuzatú optikai padszerű fényképezőgépet 1857-ben. Fő jellegzetessége, hogy egyetlen sínen tologatható az objektív, a film/lemeztartó egységek és a toldalékok is. Ez a mai műtermi kamerák őse, elődje [4].

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bericht über die Ergebnisse einiger dioptrischen Untersuchungen (Pest, 1843)
  • Eigenschaften einer guten Camera-Obscura (Bécs, 1847)
  • Integration der linearen Differenzialgleichungen mit Constanten und veränderlichen Coefficienten, I–II. (Bécs, 1853–1859)
  • Berichte über optische Untersuchungen (Bécs, 1857)
  • Über das neue Landschaft – als Fernobjektiv (Bécs, 1858)
  • Theorie der Störungen der Stützlinien (bei Gewölben und Hängebrücken) (Lipcse, 1904–1905)
  • Theorie der Tonsysteme (Lipcse, 1904–1905)
  • Aus den Vorlesungen über Ballistik. Ein Beitr. zur Geschichte der Ballistik (Lipcse, 1908)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Január 6. - Petzval József születésnapja. magyaralmas.hu. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  2. Petzval József rövid életrajza. omikk.bme.hu. (Hozzáférés: 2011. november 30.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erményi Lajos: Petzval József élete és érdemei. Budapest: Mathematikai és Physikai Társulat. 1906.
  • Seress János: Petzval József, 1807–1891. A fényképező optika magyar származású feltalálójának mérnöki, professzori és feltalálói működése. Budapest: Tankönyvkiadó. 1954.
  • Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. Budapest: Zrínyi. 1958.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 645. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 337–338. o. ISBN 9635474148  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petzval József témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]