Petzval József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petzval József
Joseph Petzval.jpg
Petzval József 1854-ben
Életrajzi adatok
Született 1807. január 6.
Szepesbéla
Elhunyt 1891. szeptember 17. (84 évesen)
Bécs
Ismeretes mint Petzval portréobjektív
Fényszóró
Ortoszkóp kifejlesztője
Nemzetiség magyar[1]
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pesti és a Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló
Akadémiai tagság Bécsi Tudományos Akadémia tagja, MTA tiszteleti tagja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petzval József témájú médiaállományokat.

Petzval József (teljes nevén Petzval József Miksa, számos forrásban Petzvál) (Szepesbéla, 1807. január 6.Bécs, 1891. szeptember 17.) cipszer származású magyar mérnök-matematikus, egyetemi tanár és feltaláló. Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja.

Az Institutum Geometricumban (Mérnöki Intézet), a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjében szerzett mérnöki oklevelet, de később matematikából is bölcsészdoktori oklevelet kapott. 1828-tól 1835-ig Pest város mérnökeként dolgozott az építési osztályon. 1832-től műegyetemi tanár, majd 1836-tól 1877-ig a Bécsi Egyetemen oktatott matematikát. A Bécsi Tudományos Akadémia tagja (1849) és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1873).

Munkássága kiterjedt a matematikán kívül a mechanika, a ballisztika, az optika és a hangtan területére is. A fényképezés terén kifejtett munkássága úttörő volt, mivel ő a modern fényképészeti objektív lencserendszer, a Petzval portréobjektív megalkotója. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett. Több más nagyszerű találmánya mellett optikai kísérleteinek lett az eredménye, hogy megalkotta a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszórót.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern fotográfiai objektívek lencserendszerének, valamint a modern katonai reflektor elődjének megalkotója egy szepességi német (cipszer) család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1807. január 6-án Szepesbélán. Bár német származású családba született, mégis egész életében magyarnak vallotta magát.[2][3]

Édesapja, Petzval Ján Fridrich morvaországi származású tanítócsaládból származott, később József és Ottó fia is ezt a hivatást választotta. Rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors; a környéken nemcsak kiváló zenészként, valamint zeneszerzőként tett szert ismeretségre, hanem mint kitűnő mechanikus és különc ember hírében is állt. 1799-től a szepesbélai evangélikus elemi iskola tanítója és a plébániatemplom orgonistájaként működött. Miután 1800. augusztus 7-én letelepedési jogot szerzett, 1801. február 16-án feleségül vette a helybéli születésű Kreutzman Zsuzsannát, akivel akkor már egy éve élettársi viszonyban élt, s ebből a kapcsolatból törvénytelenül született első gyermekük, Gustav Adolf (1800–1803). Később Szepesbélán még három fiuk – Nestor Aemilianus (1804–1806), Jozef Maximilián és Oto Baltazár (1809–1883), – Lőcsén pedig három lányuk született.[3][4]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szepesbélán az egykori iskolaépület, mely Petzval József szülőháza volt, ma a Petzval József Miksa Emlékmúzeum

Ifjúkoráról roppant titkolódzó természete miatt kevés feljegyzés maradt fenn. 1810-ben a család Késmárkra költözött, Petzval ott járta ki az öt elemit 1810 és 1815 között, majd az ottani gimnázium diákjaként elvégezte az első négy osztályt. Mindvégig jó tanuló volt, kedvelte a latint és a hittant, amely tantárgyakból többnyire évfolyamelsőként végzett. Ekkoriban a magyar nyelvvel akadt problémája. 1819-ben a családfőt áthelyezték Lőcsére, mert összetűzésbe keveredett a templom toronyőrével, egy bizonyos Pavlíček úrral. A felvidéki városban a templom karnagyaként és városi földmérnökként dolgozott. Petzval a lőcsei főgimnáziumban is végig jól tanult, csak a matematikával állt egy ideig hadilábon. Egyszer tanítója behívatta apját, majd közölte vele, hogy kár minden fáradságért és pénzért, fia „gyenge koponya”, és jobb lenne, ha iparos pályára küldené. Az apa megfogadta a tanácsot és egy késmárki Schweng nevű csizmadiamesterhez akarta adni fiát tanoncnak. Az ifjú Petzval azonban megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy „Nem leszek suszter!”. A nyári szünet alatt sokat forgatta, komolyan tanulmányozta Mathias Hauser A mathematika elemeinek analitikai tárgyalása (Analytische Abhandlung über die Elemente der Mathematik) című könyvét, és úgy elsajátította az anyagot, hogy a vizsgabizottság még kitüntetésre is javasolta. Talán ez az mű válthatta ki szoros kötődését a matematika iránt.[3]

1823 őszén Kassára ment, és beiratkozott a Királyi Akadémiára, hogy elvégezze az egyetemre előkészítő, kétéves filozófiai tanfolyamot. Ekkorra már jártas volt a matematikai analízis terén, tovább képezte latin nyelvtudását, megismerte a klasszikus irodalmat, tökéletességre törekedett a statisztikában, valamint anyanyelvén, a szlovákon, illetve a latinon kívül folyékonyan beszélt magyarul, németül és csehül és apja segítségének köszönhetően jól haladt a francia és az angol nyelv tanulásában. Az akadémián a legnagyobb hatással két tanára volt leginkább rá: Barlay Mihály, aki matematikát és bölcsészetet adott elő, valamint a történelmet latinul tanító Magyar József. Családjával sokat utazott, kirándult a Magas-Tátrában, még atlétikával is foglalkozott. Az előkészítőt 1825-ben sikerrel abszolválta.[3]

A kassai líceum elhagyása után anyagi gondokkal küzdött, szegény sorsban lévő apja nem tudta segíteni az álma megvalósításában, hogy a pesti Institutum Geometricum hallgatója legyen. Egy évig az Almássy grófok Heves vármegyei birtokán, Zsadányban nevelősködött, hogy megszerezze a felvételhez szükséges tandíjat. Itt a havi 30 arany fizetség mellett megfelelő társadalmi látókörre is szert tett. A házitanítóskodás után kassai ösztöndíjjal került 1826-ban Pestre, az Institutum Geometricumba (Mérnöki Intézet), a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjébe, ahol a mérnöki osztályt látogatta. A tanulás mellett sokat tornászott, és ennek köszönhetően az intézet legjobb tornászainak egyikévé vált. Két év után, 1828-ban okleveles mérnöki (Geometer Approbatus) képesítést szerzett.[3][5]

Tanári pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oklevél megszerzése után 1828-tól hét éven keresztül, 1835-ig Pest város mérnökeként az építési osztályon dolgozott. A Duna és a Rákos-patak szabályozásával, illetve Lipótváros csatornázásával foglalkozott.[6] A várost fenyegető árvizek kivédésére 1830-ban csatornázási tervet készített. A hivatalnoki élettel nehezen bírt, hiszen az árvizet ugyan elhárította, de túllépte a megengedett költségvetést és ezt már akkor sem nézték jó szemmel.[7] Az effajta munka mellett azonban többre vágyott, képezte magát és matematikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mérnöki tevékenysége mellett így 1832-től matematikát, gyakorlati geometriát, valamint mechanikát adott elő a Pesti Egyetemen, ahová 1835-ben a matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1836-ban a bécsi egyetem hívta meg, ahol 1837-től 40 évig, 1877-ig felsőbb matematikát tanított. Előadásai nem csak a mennyiségtani szakokra, hanem az analitikai mechanikára, az égitestek mechanikájára, a ballisztika problémáira, a fénytanra és a hangtanra terjedtek ki.[3]

Az 1848-as forradalom miatt szünetelő egyetemi oktatás helyett – mint sportszerető ember – a bécsi egyetemi légió tagjainak torna- és vívóleckéket adott, majd egy önkéntes csapat parancsnoka lett. A szabadságharcban nem vett részt, de mindvégig megmaradt a magyar haza hű fiának.[7] 1849-ben tagjául választotta a Bécsi Tudományos Akadémia. 62 évesen, 1869-ben nősült csak meg, házvezetőnőjét vette el. Részben idős koruk, részben a feleség korai (1873) halála miatt gyermekük nem született.[3]

Tanári tevékenységének utolsó éveit nagyon megkeserítette tanártársaival folytatott folyamatos rivalizálása, és az ebből adódó rosszindulat. Korábbi találmányait nem szabadalmaztatta, ebből bonyodalmai keletkeztek. Az egyetemi tanács megbízásából 1841-ben megszerkesztette a világon a legelső 1:3,4 fényerejű lencserendszert. Ezt a Voigtlander cég saját néven hozta forgalomba és ez annyira felbosszantotta, hogy 1862-ben optikai előadásait is beszüntette, helyette inkább az akusztikai kutatásokra tért át.[6] 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 1877-ben, hetvenedik születésnapján mondott le professzori állásáról, ez alkalomból az őt és tudományos eredményeit méltányoló I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki.[3][5]

Későbbi évei, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A visszavonult tudós fokozatosan emberkerülővé és magányossá vált, látogatókat csak ritkán és kizárólag a régi barátok közül fogadott. Petzval Józsefet bécsi otthonában, 1891. szeptember 17-én érte a halál. Örökösei – végakarata szerint – azok lettek, akik utolsó éveiben gondját viselték, ám ők nem ismerték fel az ölükbe hullott hagyaték jelentőségét és munkái közül sok, addig fennmaradt dokumentum elpusztult.[3]

Bécsben temették el. A város azzal rótta le iránta érzett háláját, hogy sírhelyet adományozott neki és utcát neveztek el róla. Emlékművét 1901-ben a bécsi egyetemen állította fel a Bécsi Fotográfiai Társaság (Wiener Photographische Gesellschaft), melynek 1861-től alapító, 1877-től tiszteleti tagja volt. Síremléke 1905-ben készült el, amit Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger leplezett le.[5][8]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos munkássága a matematikán kívül a mechanika, a ballisztika és a hangtan széles területeire is kiterjedt, de tudományos hagyatékának legkiemelkedőbb területe a fénytan. Elméleti tevékenységének jelentős eredménye a lencserendszerek elméletének továbbfejlesztése, amelynek során 1843-ban kifejlesztette a bármely vékony lencsékből álló rendszerre alkalmazható, a képmezőelhajlásra vonatkozó általános összefüggést (Petzval-feltétel).

Az alábbi Petzval-féle összeg nulla értéke esetén a kép nem görbül, hanem sík lesz, ha a tárgy is egy síkban van. A Petzval-féle összeg:

\sum \frac 1 {n_i f_i}

ahol f_i az objektív lencséinek gyújtótávolsága, n_i pedig azok törésmutatói. Az általánosabb összefüggést tárgyalja az optikai lencsék leképzési hibái szócikk.[5][9]

Főbb találmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petzval portréobjektív: 18401841 körül szerkesztett, 149 mm-es gyújtótávolságú, nagy fényerejű akromatikus kettős fényképészeti objektív, mely kialakításával és összetett lencserendszerével az addig szükséges hosszú (3-20 perces) megvilágítási időt a másodperc töredékére csökkentette. A tárgy fölé egy akromatikus ragasztott korona-flintüveg párt, a lemezoldalon pedig két közel álló, ragasztatlan flint-koronaüveg lencsepárt helyezett. Az így elkészített objektív gömbi és színi eltérése elhanyagolható volt. Gyakorlatilag változtatás nélkül, pusztán minimális korrekciókkal a mai napig a világ egyik legjobb portréobjektívje, az 1990-es évek végéig széles körben elterjedt volt, minőségét csupán a Tessar-objektív (1902) tudta felülmúlni.[10]
  • Anasztigmát lencserendszer: Petzval hagyatékában talált feljegyzés egy olyan, 1846 körül készített vetítőobjektívről („ködfátyol készülék”), mely nagy képszögre kiterjedő mezőben, lehetőleg nagy fényerővel ad asztigmatizmusmentes képet. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett.[11]
  • Fényszóró: Az optika területén végzett kísérletei vezettek 1847-ben a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszóró megalkotásához.[3]
  • Optikai felfedezése: Az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. Ezt az (azóta tudományosan is igazolt) elvet használta fel Carl Auer von Welsbach a róla elnevezett izzóharisnyás gázizzónál, lásd: Auer-égő.[3]
  • Petzval kameráit is maga tervezte, portréobjektívjéhez 1840-ben egy egyszerű kamerát konstruált és azzal végezte kísérleteit.
  • Ortoszkóp: Korábbi számításait átdolgozva, 1856-ban megalkotta a tájképfényképezéshez használható objektívjét, amit 1857-ben szabadalmaztatott. Kahlenbergi laboratóriumában saját maga csiszolta lencséit és az így készített művét elnevezte „Dialitobjektív”–nek, amit később a szakma Orthoskopnak nevezett el. 1857-ben az új objektívjéhez tervezett egy hordozható, bőrharmonikás, kettőskihúzatú optikai padszerű fényképezőgépet. Fő jellegzetessége, hogy egyetlen sínen tologatható az objektív, a film/lemeztartó egységek és a toldalékok is. Ez a mai műtermi kamerák őse, egyfajta elődje volt.[3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petzval József márvány domborműve a Bécsi Egyetem falán

A kiemelkedő természettudós emlékezetét őrzik és ápolják Ausztria, Magyarország és Szlovákia különböző intézményei. Seres János Petzval József, 1807–1891. című könyvének előszava azt írja róla: „...Petzval József, aki ha találmányával nem is adott új arculatot a technikai fejlődésnek s így az emberi haladásnak, de egy fontos területen - a fényképezés terén - korszakalkotó felfedezéssel gyarapította azt...”[13]

  • A fotográfia terén kifejtett úttörő munkásságának emlékét őrzi az osztrák közoktatásügyi minisztérium által alapított Petzval-érem, mellyel 1928 óta a tudományos fényképezés terén kimagasló eredményeket jutalmazzák.
  • 1962-ben tiszteletére a magyar Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület megalapította a Petzval József-emlékérem kitüntetést.[14]
  • Szülővárosában, Szepesbélán tiszteletére megnyitották a Petzval József Miksa Emlékmúzeumot.[15]
  • Budapesten, a XI. kerületi Kelenföldön 1957 óta a Petzval József utca (korábban Albert utca) őrzi emlékét, ahol ma többek között KRESZ-vizsgaközpont is működik.[16]
  • Bécsben és Braunschweigben is utcát neveztek el róla, röviddel halála után.[17][18]
  • A Bécsi Egyetem főépületének jobb oldali részének elején, a belső falon található Petzval József márvány domborműve. (Anton Brenek munkája, 1901).[17]
  • 2007-ben Szlovákia 200 koronás emlékérmét bocsátott ki születésének 200. évfordulójára.[19]
  • Róla nevezték el a 3716 Petzval kisbolygót, melyet Antonín Mrkos cseh csillagász fedezett fel 1980. október 2-án.[20]
  • A Holdon egy kráter is az ő nevét viseli (átmérője: 150 km, koordinátái: 63°D, 113°Ny).[21]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Január 6. - Petzval József születésnapja. magyaralmas.hu. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  2. Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 645. o. ISBN 963-85433-5-3
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m Petzval József rövid életrajza. omikk.bme.hu. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  4. Konkoly Péter: PETZVAL ÉLETÉNEK ELSŐ HÚSZ ÉVE A SZEPESSÉGBEN. Fizikai Szemle 1995/01. 16.o.. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  5. ^ a b c d (2008. január 18.) „Joseph Maximilian Petzval” (német nyelven). neue-zeitung.hu 2008 (3). [2010. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2015. január 2.  
  6. ^ a b PETZVAL József (1807 – 1891). cameramuseum.hu, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  7. ^ a b Varga Péter: Horváth István leveléhez / Ki volt és mit csinált Petzval?. tudosnaptar.kfki.hu. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  8. Petzval József síremléke Bécsben. findagrave.com. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  9. Petzval József. tudosnaptar.kfki.hu. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  10. The Lomography Petzval Portrait Lens (angol nyelven). kickstarter.com. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  11. ^ a b Petzval József. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  12. Classement par Inventeurs Calculateurs Joseph Petzval (angol nyelven). dioptrique.info. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  13. Seres, János. Petzval József (1807-1891) (magyar nyelven). Budapest: Tankönyvkiadó (1954) 
  14. Az emlékéremmel kitüntettek névsora. (a weboldal megszünt, a web.archive.org segítségével látható). opakfi.mtesz.hu. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. Szlovák Műszaki Múzeum (magyar nyelven). visitslovakia.com. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  16. KRESZ-vizsgaközpont (magyar nyelven). foursquare.com. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  17. ^ a b AUSZTRIA Bécs/Wien (magyar nyelven). Fizikus Utikönyv 2000. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  18. Petzvalstraße, Braunschweig (német nyelven). foursquare.com. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  19. 200 koronás emlékérme (magyar nyelven). nummulitis.hu. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
  20. JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2015. január 3.)
  21. Petzval kráter (magyar nyelven). esztergom.mcse.hu. (Hozzáférés: 2015. január 2.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erményi Lajos: Petzval József élete és érdemei. Budapest: Mathematikai és Physikai Társulat. 1906.
  • Seress János: Petzval József, 1807–1891. A fényképező optika magyar származású feltalálójának mérnöki, professzori és feltalálói működése. Budapest: Tankönyvkiadó. 1954.
  • Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. Budapest: Zrínyi. 1958.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 645. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 337–338. o. ISBN 9635474148  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petzval József témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]